!

Publius Terentius Afer személy

Spiró György: Az Ikszek
Popper Péter: Praxis avagy angyalok a tű fokán
Anne Rice: Lasher
Popper Péter: Várj, amíg eljön az órád
Popper Péter: Részemről mondjunk mancsot!
Lator László (szerk.): Klasszikus francia költők
Popper Péter: Istenek órája
Alexandre Dumas: A bársonynyakékes hölgy
Victoria Holt (Philippa Carr): Perdül a kocka
Tadeusz Borowski: Kővilág
Adamik Tamás: Római irodalom az archaikus korban
Alain de Botton: A filozófia vigasza
Sherrilyn Kenyon: Éjféli gyönyörök
Philip Zimbardo: A Lucifer-hatás
Irvin D. Yalom: Szemben a nappal

Idézetek

>!
Morpheus

    A Montaigne könyvtárszobájának mennyezetére festett ötvenhét felirat között szerepel Terentius mondata is:
Homo sum, humani a me nihil alienum puto.
Ember vagyok, semmi sem idegen tőlem, ami emberi.
Montaigne lóháton és képzeletben átlépte a határokat, s példájával arra ösztönöz bennünket, hogy szabaduljunk meg helyi előítéleteinktől, ne hagyjuk magunkat ezektől megosztani, hanem az egész világgal azonosuljunk és annak legyünk polgárai.

176. oldal

Kapcsolódó szócikkek: előítélet · Montaigne · Publius Terentius Afer
2 hozzászólás
>!
Belle_Maundrell

Gyerekfejjel fölhabzsoltam összes könyvünket, márpedig olyan nagyszerű könyvtárunk volt, hogy azt el sem tudja képzelni. A kötetek többségét elkorhasztotta az idő; volt, amit elloptak; volt, amit én adtam át sok évvel később olyanoknak, akik megbecsülik a könyvet. Ám akkor még kedvemre dúskáltam Arisztotelészben, Platónban, Plautusban és Terentiusban, Vergiliusban és Horatiusban. Éjszakákon át olvastam Chapman fordításában Homéroszt, és Ovidius hatalmas Metamorphoses-él, amelyet Golding adott vissza elragadó művészettel. Aztán ott volt Shakespeare, akit természetesen imádtam, és a nagyon mulatságos angol regények sokasága, a Tristram Shandy, a Tom Jones, a Robinson Crusoe.
Mindet elolvastam. Olvastam, mikor még azt se tudtam, hogy olvasok. Mindenhová magammal hurcoltam a könyveimet, megráncigáltam a szoknyákat, kabátokat, faggatóztam: „Ez mit jelent?”, sőt, még meg is kértem a nagybácsikat, nagynéniket, unokatestvéreket és rabszolgákat, hogy olvassanak föl izgalmas részeket.

Tizennégy, Julien története

Kapcsolódó szócikkek: Publius Terentius Afer
>!
Szédültnapraforgó

Egy lélek földi életének optimális kezdete: a mosoly. 2000 évvel ezelőtt Terentius írta:
Akire gyerekkorában nem nevetett eleget az anyja, az felnőtt korában nem lesz méltó sem az istenek asztalára, sem az istennők ágyára.
Vagyis előre láthatóan baja lesz az életörömökkel. Íme a depresszió legmélyebb gyökere. Innét fakad az örök érzelmi szomjúság, a később soha ki nem elégíthető vágy a szeretetre, a pótlások keresése mindhalálig, s az örök önkínzó gyanakvás a pótlások hitelességével, valódi értékével szemben.

92. oldal

Popper Péter: Praxis avagy angyalok a tű fokán Vallomás a lelki gyógyító ritka diadalmáról és gyakori bukásáról

Kapcsolódó szócikkek: Publius Terentius Afer
>!
Almost_Zed

Ha valaki hisz abban, hogy a születése nem véletlen, hanem karmikus, akkor nem akar más lenni, és másutt, másokkal élni, mint ahová, és akik közé megszületett. Tudja, hogy velük van sorsszerű elintézni valója: a szülőkkel, rokonokkal, szerelmekkel, barátokkal.
Günther Vaxmuth svájci biológusról fennmaradt egy történet, hogy amikor az élete nagyon válságosra fordult, elment Tibetbe. Viszontagságos út után egy kolostor befogadta, felápolta. Majd megkérdezték, hogy mi szél hozta erre? Amikor elmondta, hogy az önmegvalósítás igénye, hogy önmagát keresi, visszafordították.
– Ha Ön nem találja meg a szellemi útját a saját hazájában, akkor itt sem fogja megtalálni!
Hogy is mondta Terentius?
Csak égboltot vált és nem lelket, aki áthajózik a tengeren.

Kapcsolódó szócikkek: Publius Terentius Afer
>!
Isabelle

…talán Terentiusnak egy mondása. Már nem emlékszem rá pontosan, de valahogy úgy hangzott, hogy az ember élete olyan, akár a kockajáték; ha szerencsétlenül perdül a kocka, és nem azt kapod, amit akartál, akkor használd ki okosan azt, ami véletlenül a részedül jutott. Minden a kocka perdülésén múlik, de ha egyszer megállapodott, nincs több választás. Azzal kell gazdálkodnunk, amit kapunk, és igyekeznünk kell kihoznunk belőle a legtöbbet…

Kapcsolódó szócikkek: Publius Terentius Afer
>!
Lupin 

Terentius ugyanúgy, mint a korábbi komédiaírók, alkalmaz előszót, prológust, de más funkcióban, mint Plautus. Plautus általában ismerteti a darab cselekményét a prológusban és kéri a nézők jóindulatát és figyelmét. Terentius komédiáiban a prológus elszakad a darab cselekményétől, ezért a közönség nem tudja előre azt, csak az előadás folyamán bontakozik ki előtte. Ennek következtében a cselekmény alakulása feszültséget kelt a hallgatóságban. Az európai dráma ezt a Terentius kezdte újítást vette át.

Kapcsolódó szócikkek: Publius Terentius Afer
>!
mintha

Mit tud az ókor rólunk? Ismeri Terentius és Plautus furfangos rabszolgáját, ismeri a Gracchusokat, s mindössze egyetlenegy rabszolga – Spartacus – nevét.
Ők csinálták a történelmet, s legyen az gyilkos, mint Scypius, vagy ügyvéd, mint Cicero vagy Démoszthenész, ismerjük őket. El vagyunk ragadtatva az etruszkok lemészárolásától, Karthágó elpusztításától, az árulásoktól, a fortélyoktól s a fosztogatásoktól. A római jog! Törvények most is vannak!
Mit fog tudni rólunk a világ, ha a németek győznek? Épületkolosszusok, autósztrádák, gyárak, égig érő emlékművek épülnek. Minden egyes tégla alatt a mi vállunk görnyed. Meggyilkolják a családunkat, a betegeket, az öregeket. Lemészárolják a gyerekeket.
És senki sem fog tudni rólunk. Túlordítanak bennünket a poéták, az ügyvédek, a filozófusok, a papok. A szép, a jó, az igazság alkotói. A vallásalapítók.

106. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Publius Terentius Afer
>!
PandaSára 

Nodier terentiusi ember volt, akinek semmi emberi nem volt idegen.

16. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Publius Terentius Afer
>!
Eszter_Somogyi

Az esküvő új kezdetet jelent. Végül is, soha egyetlen halandó sem választhatta meg a családját… Isten a tudója, én soha nem választottam volna az enyémet – mondta, és gúnyosan Valeriusra mosolygott. – De ahogy a híres római vígjátékíró, Terentius mondta, „sok rossz kezdetből született nagyszerű barátság”.

370. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Publius Terentius Afer · Zarek
>!
ppeva P

A Korrespondent-ben egy magát Y betűvel jelölő szerző – Kudlicz ihletett jósnak bizonyult – a következőket írta:
„…Magam is örömmel csatlakoznék X. úr ízléséhez, mint az irodalomértők egyike, és igazán szívesen csak Voltaire, Racine, Corneille, vagy éppen Sophocles, Eurypides, Terentius és Plautus drámáit tekinteném meg, egy olyan városban azonban, mint Varsó, ahol a közönség rendelkezésére csak egyetlen színház áll, miért ne engedhetnénk azon osztályok javára, melyek szintén a közönség részét képezik? Miért tagadnánk, hogy nemcsak a napi munkában fáradt kézművest, hivatalnokot, gazdasági és házi bajokban szenvedő polgárt, de az irodalomban járatos fennkölt lelkeket is megnevettették az X. úr által nehezményezett és alacsonyrendűnek minősített Klingsberg és társai? Könnyebb az ízlést megtisztítani más európai államokban, ahol több színházba lehet elmenni, és ahol a közönség az ízlésének megfelelő színházat választhatja. Jobb lenne, ha volna olyan színházunk, amely városunk szegényebb részének is szórakozást nyújthat. Amíg az igazgatóság nem képes legalább két színházat fenntartani, emlékezzünk arra, hogy a kakasülőn helyet foglalók, akik keményen megdolgoznak a jegyük áráért, jogosan keresnek maguknak szórakozást.”
Bogusławski örült is, nem is. Hogy a fenébe mehetett át ez a cikk a cenzúrán? Hiszen itt demokráciát követelnek! Pękalski bátor lett? Mitől?

172. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Publius Terentius Afer