Prudence Night személy
Idézetek
– Komolyan mondtam, Sabrina – erősködött Prudence. – Az ember csak annyira flörtöljön a Halállal, hogy belecsúsztatja a farzsebébe a telefonszámát, letaperolja egy kicsit, és odasuttogja neki, hogy „hívj fel, bébi!” Ha bármi ostoba vagy felelőtlen dolgot csinálsz, én már itt sem vagyok.
– Ne állj mellém! – zsörtölődött Prudence. – Nem kedvellek.
– Én sem téged – felelte Harvey. – Nagyon szép vagy, de utálom a mágiát. Minden porcikámban rettegek tőled, és még sosem láttam, hogy kedves lettél volna bárkihez. Az egyetlen dolog, ami kompenzálja ezt, a menő szemfestéked.
Prudence és Nick is rámeredt Harvey-ra, aki mintha megpróbált volna rámeredni a saját szájára.
– Szentségtelen pokol, mennyire bírom az igazságszérumot! – motyogta Nick.
141. oldal, A boszorkányok mindent megúsznak
Nem volt egy Nick Scratch, aki legszívesebben összeházasodott volna a könyvekkel, hogy kis regényecskéket nevelgessen.
197. oldal
– Valamit rosszul csinálok – motyogta Nick. – Rá kell jönnöm, hogy mit.
[…]
– Talán túl visszafogott vagy? Talán nem tudja, hogy romantikusan érdeklődsz iránta.
– Lehet, hogy az a baj – felelte lassan Nick. – De meghívtam, hogy csatlakozzon hozzánk Ambrose padlásán a mókában. Szerinted ebből nem sejtette?
– Az túl udvarias volt – vélekedett Prudence. – És nagyon visszafogott. Még mindig rajtad van az alsónadrágod.
50. - 51. oldal, Az élet egy boszorkány, és akkor...
Nick a homlokát ráncolta.
– Azt hiszem igazad van.
– Kell csinálnod egy asztrálprojekciót ma este a hálószobájába – javasolta a lány. – Meztelenül.
Azzal Prudence elindult a folyosón. Nick is vele tartott. A falakon lévő vörös lángok, amiket Dicstelenség Kezei emeltek aszottan a magasba, halványan megvilágították a szemöldöke közötti ráncocskát.
– Klasszikus lépés lenne – ismerte be Nick. – Egyszerű, mégis elegáns. De nem vagyok biztos benne, hogy ebben az esetben jó döntés lenne.
– Ezekben a bizonytalan időkben nem téveszthetjük szem elől a szentségtelen igazságokat. Semmi sem romantikusabb a pucér asztrálprojekciónál.
51. oldal, Az élet egy boszorkány, és akkor
Prudence-szel órákon át böngésztük a pokol hercegeiről szóló könyveket. Olyan volt, mint végigpörgetni egy randioldalt, ahol minden srácot mások megcsonkítása meg a vérfürdő érdekel. Nem értettem, mitől lehetne egyik herceg valószínűbb jelölt a másiknál.
De meg kellett találnunk a nevet. Név nélkül esélytelen bármilyen démont elűzni.
– Nem hinném, hogy Caliban – állapítottam meg végül.
– Azt mondják, hogy Caliban szexi – jegyezte meg vontatottan Prudence.
305. oldal, A boszorkányság bűntudata
– Ha annyira akarod, hogy szeressen, akkor nem azt kéne elintézned, hogy ne jöjjön össze megint a boszorkányvadásszal?
Nick a homlokát ráncolta.
– Miért? Azt mondtam neki, hogy bocsásson meg Sabrinának.
– Hogy mit csináltál?
– Azt akarom, hogy Sabrina boldog legyen. – felelte tömören Nick.
165. oldal
Fantasztikus lett volna látni, ahogyan Sabrina megszabadul Plutoniustól, ám Prudence úgy vélte, hogy a lánynak erre nem lesz lehetősége. Nick a puszta kezével porig tudta volna égetni a várost.
– És gondolod, hogy az a kéz a tiéd lesz? – érdeklődött negédesen Prudence. – Nem vagy tisztában azzal, hogy Nick érdeklődik iránta?
– Nick Scratch? – ámuldozott Plutonius Pan. – Várj, úgy érted, hogy komolyan érdeklődik iránta? Ő jobbat is kaphatna.
Prudence elfojtotta a nevetését.
– Mondhatjuk, hogy komolynak tűnik, igen.
– Hűha – lehelte Plutonius Pan. – Természetesen megtiszteltetés és büszkeség lenne Nickkel osztozni…
Ezen a ponton Nick megragadta Plutoniust a gallérjánál fogva, megrázta, mint egy patkányt, majd lelökte a földre. Vad bűbájszórás és fülsiketítő visítás vette kezdetét.
275. oldal, A boszorkány és az áldozat