Prozac tárgy

A reklám juttatta hatalomra Hitlert. A reklámnak az a feladata, hogy elhitesse az állampolgárokkal: minden rendben van, pedig semmi sincs rendben. Mint a középkorban az éjjeliőrök, a reklám is folyton ezt harsogja: „Aludjatok, jó emberek, éjfél van, minden rendben, kenyér, bor, Boursin, gut, besser, Gösser, könnyű testi kísértés, összeköt minket az élmény.” Aludjatok, jó emberek. „A modern világban mindenki boldogtalan” – figyelmeztet Charles Péguy. Így van: a munkanélküliek azért boldogtalanok, mert nincs munkájuk, a dolgozók pedig azért, mert van. Aludjatok jól, depresszió ellen nincs jobb a Prozacnál. És főleg semmi kérdés.
Hier ist kein warum.

75. oldal

Ha Majakovszkij Prozacot szedett volna, nem ölte volna meg magát. De azt mondani, hogy öngyilkosságának oka egy nem kezelt depressziós roham volt, az döntésének indokait hivatott eljelentékteleníteni. És miért kellene azt gondolni, hogy ez viszont egészséges dolog: „Végül is megéri élni, bár minden elveszett, ami értelmet adott életemnek?” […] Nem azt mondom, hogy Majakovszkij jól tette, hogy öngyilkos lett, csak azt, hogy ez az öngyilkosság egy olyan élet számlája volt, mely egy oknak adta oda magát. Ehelyett ma sok terápia, ahogy Nietzsche hívta, az utolsó ember filozófiáját teszi magáévá: az a fontos, hogy éljünk, mindegy, hogy miért és hogyan.

189. oldal

Van, mikor már a tárgyak puszta látványa is rémülettel tölt el. A mosogatószifon csövének hirtelen kanyarulata vagy a konyhai szellőző barátságtalan vasrácsa. Ilyenkor tolakodóbbak a formák, minden egyszersmind tompább és élesebb. És mikor a legkevésbé számítok rá, akkor kezdődik. Egyszerre indul el föntről, a fejem búbjától, lefelé, a gerincoszlopomon, és egyszerre kúszik a lábujjamtól fölfelé, végig a vádlimon, a combomon, egész a gyomorszájamig. Jön, amikor akar és jogot formál rám, eluralkodik rajtam. Elég, ha durran egy pezsgő, váratlanul becsapnak egy motorháztetőt, vagy ha a tévében erőszakot látok.
Már a háborús videojátékoktól is rettegek, mint a veterán drónpilóták. És mégis mit várok ezektől a mondatoktól? Hogy majd kiírom magamból? Netán elismerést remélek? Hogy a betűk alabástrom diadalívei alatt majd fehér lovon vonulok be Thébába? Mire jók ezek az áramvonalas metaforák? És mi marad osztályrészül a hazaérkezőknek? Elfoglalhatjuk végre hűlt helyünket a trónon és az árnyékszéken? Kitölthetjük hiányunk iszonyúra duzzadt térfogatát feleségünk ölében? Megpróbálhátunk felnőni önmagunk rettentő obeliszkjéhez, melyet a politika távollétünkben emelt a tiszteletünkre? Nem túl jók a kilátások. A hazatérők kudarca fájó bizonyosság. Statisztikailag befolyásolható. És van esélyünk a nyugalomra? Legfeljebb a halálban. Végül is az sem kevésbé otthonos, mint a lövészárok.
Omaha Beach, Saigon, Szarajevó, Belfast, Bagdad, Gáza, Tripoli, Kairó, Kijev, Aleppo, Idomeni. Hónapok óta a kanapén töltöm az éjszakát, mióta a szorongásaim kitúrtak az ágyból.
Ösztrogén. Tesztoszteron. Kortizol. Dopamin. Szerotonin. Már a visszatérő rémálmaim is félnek elaludni, nehogy a valóságban találják magukat.
Xanax, Rivotril, Prozac, Zoloft, Cipralex, Válium, Ambien. A sötétben maximumra csavarom a flashbackjeimet, mert egy ideje a fényüknél nyugodtabban alszom.

27-28. oldal

Ahhoz, hogy túljusson a váláson és a nőként, anyaként és világpolgárként vallott kudarcon, fluoxetint íratott fel magának, amely „Amerikában állítólag bankot robbantott”, és amelyet egy lelkes orvos „a legendás Prozacként” emlegetett, pedig Finnországban nem is Prozac néven forgalmazták. Alina nem akarta volna bolygatni a neurokémiáját, de mivel az átkeresztelt, legendás Prozactól való vonakodása a jelek szerint sértette az orvost, engedelmesen szedte a válásra a tablettákat két héten át, miközben minden egyesnap hányt, és munkaidő alatt hazament a lüktető fejfájás miatt. A gyógyszer szedését az orvossal való egyeztetés nélkül nem szabad megszakítani, így Alina újabb 356 márkát plusz 34,80 szolgáltatási díjat fizetett azért, hogy bizonytalanul mosolyogva közölje az orvossal, hogy a legendás Prozacot apránként leöblítette a vécén. A már nem annyira lelkes, inkább csak mereven vigyorgó orvosnak beszámolt róla, hogy mennyire örült, hogy a szédülés és a fejfájás azonnal megszűnt, és tulajdonképpen arra a következtetésre jutott, hogy talán nem is olyan súlyosan depressziós, hogy gyógyszeres kezelésre szorulna. Az orvos sajnálkozásából Alina azt olvasta ki, hogy betegként is kudarcot vallott, és az orvosnak sikerült rábeszélnie még egy másik gyógyszer kipróbálására, amely teljesen hasonló, de egészen más, hihetetlenül hatékony, még ha nem is robbantott annyira bankot, mint az előző. Alina számára nem derült ki, hogy lehet egy gyógyszer kémiai összetételét tekintve gyakorlatilag ugyanolyan, ám mégis más, de talán nem is kell megérteni. elvette a receptet, és a kontroll alkalmával lazán közölte az orvossal, hogy elkezdte a gyógyszer szedését, és pompásan érzi magát. Ez aztán hatékony és jó gyógyszer. Utólag maga is csodálkozott azon, mennyire folyékonyan hazudott egy szakember képébe. De hát nem akarta megbántani az orvost, megtette a tőle telhetőt, ám pillanatnyilag nem viselt volna el egy újabb kudarcot az életében. Az orvos pedig boldognak tűnt, elvégre mégiscsak tudott segíteni.

209-210. oldal

Üzletember vagyok.
Tudom, hogy ha sok-sok pénzt szeretnék keresni, akkor lehetőleg olyan terméket kell találnom, amit
1. hosszú évtizedeken át,
2. nap, mint nap
3. szép haszonnal el lehet adni
4. elég sok embernek.
Rakjuk össze a képet. Mi felelhet meg mind a 4 szempontnak?
1. Ahhoz, hogy évtizedeken át el lehessen adni, nem elég, ha valaki csak 50-60 évesen kezdi használni, fogyasztani. Már gyermekkorban fogyasztóvá kellene tenni a vevőt. Tehát olyan, már gyerekeknek is eladható áru kell, aminek a fogyasztása folytatódhat felnőttkorban is.
2. Mi lehet az, amit minden nap fogyasztani kell? Tej, kenyér, vaj, ivóvíz, szappan. Hm. Mi még? Stresszes időket élünk, talán a nyugtatók is szóba jönnek, az is napi eledel, ha már rászoktattak valakit.
3. Ez nem rossz gondolat, mivel ez megfelel a „szép haszonnal” elvárásnak is. A nyugtató különösen jó, mert ott még kevesebb az előállítási költség, nagyobb a haszon, mint más gyógyszereknél. Emlékezzen például a Xanaxra, vagy a Prozacra. Listavezetők.
Már csak egy dolgot kell megoldani:
4. Hogyan találjunk elég vevőt?
Széles körű igényre vagy problémára van szükség. Ehhez olyan valamit kell találnunk, ami gyakran előfordul, eléggé elterjedt.
Akár a szomjúság, akár az éhség.
Hurrá! Megvan!
A gyerekek izgágák. Mindig izegnek, mozognak, nem tudnak nyugodtan, szép csendben ülni a helyükön. Minden érdekli őket. Sokfelé figyelnek, egy dolog csak rövid időre köti le a figyelmüket.
Tökéletes! Mondjuk azt, hogy ez egy betegség. Adjunk neki nevet.
Hívjuk úgy, hogy hiperaktivitás, vagy figyelemhiányos zavar. Máris van egy kezelendő betegségünk.
Éljen! Ez nagy biznisz. Adjunk a kölköknek Ritalint. A gyerek szép csendben fog ülni, mi meg kaszálunk. Már csak néhány türelmetlen, ideges pedagógus és hozzájuk passzoló szülő kell, akit idegesítenek a gyerekek, és egy iskolapszichológus program. Annyi vevőnk lesz, mint a nyű! Tarolni fogunk! A laikusok úgyis benyelik ezt a mesét…
Vérfagyasztó, de ez a valóság. Kitalálták, hogyan lehet szép pénzért drogozni a gyerekeinket.

58-59. oldal

Dr. Ng Prozacot és aromaterápiás kezelést írt fel. Azt mondta, a stressztől van. Meséltem neki boldogtalan gyermekkoromról. Nagyon megértően viselkedett. Anyám persze hevesen tiltakozott:
– Nagyon is boldog kisfiú volt! – bizonygatta az orvosnak. – Egészen addig, amíg idősebb korában elkezdte olvasni Dosztojevszkit meg azt a rohadt Kafkát!

október 20.

Az egyetlen segítség, amit Kormi akkoriban kapott, a betegszabadság volt, és egy halom gyógyszer, persze benzók és Prozac kezdetnek, amit a találgatóközpont orvosa Prozac-tollal írt fel, miközben Prozac jegyzetlapokat pörgetett, és Prozac-kulcstartó zörgött a nyakában.

171. oldal

[…] A szerotoninszintet növelő Prozac nevű gyógyszer növeli a biztonságérzetet és a magabiztosság jóleső érzését adja. Ezt 1987-ben vezették be a depresszió kezelésére. Öt éven belül nyolcmillió, depresszióban szenvedő beteg jutott hozzá, akik arról számoltak be, hogy a készítmény hatására közérzetük „a jónál is jobb”.

A laboratórium (HVG Könyvek, 2003)

Ugyan már, csak depressziós vagy, ennyi az egész – jelentette ki Annie. – Mi a helyzet a Prozackal vagy Xanaxszal? Nekem meg sem kottyanna, minimum lónyugtatóra volna szükségem, de te kipróbálhatnád.