Provence helyszín
Idézetek
Elmesélte, hogy Provence volt Franciaország legelső borkészítő régiója.
– Ezen a területen már két és fél ezer éve is készítettek bort, amióta az ókori görögök időszámításunk előtt 600-ban megalapították Marseille városát. […] Vitán felül ez a legnagyobb rozékészítő terület az országban.
148. oldal
A jól ismert provence-i ételek nyári ételek. Dinnye és őszibarack, spárga, cukkini és padlizsán, paprika és paradicsom, aioli és bouillabaisse, burgonyaszeletek olajtól fénylő, sokszínű hatalmas salátalevélágyakon, olajbogyó, szardella, tonhal, keménytojás, friss kecskesajt – ilyen emlékek gyötörtek bennünket, valahányszor az angliai boltok gyenge és fonnyadt választékát szemléltük. Sosem jutott eszünkbe, hogy létezik egy teljesen más, ám éppoly ízletes téli étrend is.
Provence téli konyhája parasztkonyha. Megüli a gyomrot, melegen tartja az embert, erőt ad, és jóllakottan küld nyugovóra. Nem szép abban az értelemben, ahogy a divatos vendéglők apró és művészien tálalt adagjai szépek, de a fagyos estéken, amikor a misztrál vág, mint a borotva, semmi sem vetekszik vele.
21. oldal, Január (Partvonal, 2019)
Ma sütkéreztem egy kicsit – ahogyan Provence-ban mondják; a Luxembourg-kert teraszán, Navarrai Margit szobrának lábánál sütkéreztem. Friss tavaszi nap ez, részegítő, mint az újbor. Ülök, álmodozom. Gondolataim úgy buggyannak ki agyamból, mint sörhab a palackból. Könnyed gondolatok, pezsgésük elszórakoztat. Ábrándozom; úgy vélem, ehhez igazán joga van egy magamfajta öregúrnak, aki harminc kötetnyi régi szöveget publikált, és huszonhat esztendőn át volt munkatársa a Tudósok Lapjának!
30. oldal
Az állam „privatizációja”
A Capet-dinasztia első királyai alatt folytatódott a 9. században megindult folyamat: a feudális területi széttagolódás. A királyi hatalom minimálisra zsugorodott, a
közhatalom valamennyi ágának birtoklása, funkcióinak gyakorlása felaprózódott a területi fejedelmek között. Az ország ténylegesen önálló területi egységek laza halmazává alakul át, amelyet csak a hűbéri kötelékek tartottak össze. A területi szétaprózódás három szakaszban ment végbe. Először a több grófságot felölelő nagyobb területi egységek – a regnumok és ducatusok – önállósultak, főleg a birodalom perifériáin. Ezek többnyire sajátos etnikai jelleggel, önálló történeti múlttal bírtak. Ilyenek voltak: Flandria, Burgundia, Provence, Bretagne, Aquitánia, amelyből később kivált a gascogne-i hercegség, a toulouse-i grófság és Auvergne. Itt mindenütt örökletes grófi, illetve hercegi dinasztiák alakultak ki már a 9. században, sőt, uraik közül többen a királyi címet is felvették. A 10. század elején a normannok több csoportja is megkeresztelkedett és letelepült francia területen. Rollo normann vezér 911-ben a francia király hűbérese lett, s hercegséget kapott (Normandia). A második szakaszban ment végbe az egyes grófságok önállósulása a 10. század második felében és a 11. század elején. Végül a 11. században a grófságok is kisebb területi egységekre bomlottak.
Szerette a Bastille-t. Tudta róla, hogy annak idején a Saint-Antoine városkaput védelmezte az angolok ellen, bár mostanság már nem kellett tartani a támadásuktól.
A megelőző évszázadban a csavaros eszű XI. Lajos király gondoskodott erről, aki hatalmas nemzetté akarta tenni hazáját, s ezt meg is valósította. Míg Angliában a Plantagentek egymást irtották ki a rózsák háborújában, Lajos király körmönfont diplomatáival addig szőtte hálóját, amíg az összes független térséget – az északi Normandiát és Bretagne-t, a déli Aquitániát és meleg Provence-t, a hatalmas keleti Burgundiát – mind egyetlen hatalmas közösségbe ötvözte, melyet immár joggal neveztek egységes Franciaországnak. Az angolok egy ideig még megtartották Calais északi kikötőjét, ám mostanra ezt is elvesztették. Fenyegetésük szertefoszlott, Párizs biztonságban érezhette magát, így egy kisfiú számára a Bastille is meghitten ismerős, öreg helynek tűnt.
Tizedik fejezet - 1572, 299. oldal
Edward Rutherfurd: Párizs 92% Egy város fényei és árnyai
Ezúttal friss szemmel vette szemügyre Provence-t, a pompás reggeli napsütésbe csomagolt vidéket.
A GPS szerint a Chateau Saint-Clair negyvenöt percnyi kocsiútra volt a tengerparttól. A környezet mintha egyre drámaibbá alakult volna minden maga mögött hagyott kilométerrel. A száraz cserjést zöldebb, magasabb, méltóságteljesebb tölgyek váltották fel, amelyek ágai új tavaszi hajtásokkal voltak tele. Az olajligetekkel tarkított mezők a hegyek magasságáig emelkedtek. És amikor Ava elfordult a Flassans-sur-Issole nevű város irányába, egyszer csak elé tárult a sorokban futó szőlőtőkék varázslatos látványa.
Ez volt a bortermelő vidék igazi szíve. A szőlőbirtokok legtöbbje, amelyek mellett a kanyargós út elhaladt, tele volt rendezett sorokban álló, egymástól tökéletesen egyforma távolságra ültetett tőkékkel, amelyeket precízen megtámogattak dróttal és oszlopokkal.
Távol kerülve az autópálya füstjétől, Ava lehúzta az ablakot, és mélyen beszívta a friss vidéki levegőt. Falevél- és fűszerillatú volt, a levendula illatával keveredve, habár utóbbit előre sejthette volna, hiszen a vidék, ahol járt, mellesleg a levendulatermesztés központja is volt.
58. oldal
Provence hemzseg az ínyencektől, és az ember olykor a legváratlanabb helyekről hallhat bölcsességeket. Kezdtük megszokni, hogy a franciák olyan szenvedélyesek az ennivalóval, mint más nemzetek a sporttal és a politikával kapcsolatban, de még így is meglepetésként ért, amikor megtudtuk, hogy Monsieur Bagnol, a takarító rangsorolja a háromcsillagos vendéglőket.
26. oldal, Január (Partvonal, 2019)
A hideg provence-i télben van valami furcsán valószerűtlen: a csend és az üresség együttesen azt az érzést kelti az emberben, hogy el van vágva a világ többi részétől, ki van szakítva a normális életből. El tudtuk volna képzelni, hogy az erdőben manókkal találkozunk, vagy a telihold fényében kétfejű kecskéket látunk. Ez számunkra kellemes ellentétet jelentett a nyári vakációkról emlékezetünkben élő Provence-szal.
45. oldal, Február (Partvonal, 2019)