!

prostituált személy

Szerb Antal: Utas és holdvilág
Bohumil Hrabal: Őfelsége pincére voltam
Jamaica Kincaid: Öcsém halála
Julie Mine: A szex fogságában
Thomas Wharton: Szalamandra
Irwin Shaw: Pap, katona, kondás
Salamon Gábor – Zalotay Melinda (szerk.): Állítsátok meg a világot! Ki akarok szállni. / Stop the World! I Want to Get Off
Anaïs Nin: Vénusz deltája
Romain Gary: Lady L.
Szerb Antal: A királyné nyaklánca
Pauline Réage: O története
Hans Christian Andersen: Mesék és történetek felnőtteknek
Esther Vilar: A férfi joga két nőre
Popper Péter: A meghívott szenvedély
J. M. Coetzee: Disgrace
Kosztolányi Dezső: Kosztolányi Dezső összegyűjtött versei
Lawrence Sanders: Az afrikai kapitány visszatér
Jonathan Blokk: Murphy törvénykönyve a mesterségekről
Pierre Louÿs: Egy anya és három lánya
Michel Houellebecq: A térkép és a táj
Szabó József Jenő: Ostromlott ágyak
Két vén Kakas: A pesti tyúk
Philip Yancey: Mire megyünk Istennel?
Jennifer Worth: Hívják a bábát
Willhelm Szidónia: Szerelem, házasság feminista tükörben
Szűcs F. Ágnes: Egy perdita szerelme
Bartis Attila: A vége
Márkus András: Paraszttartók kézikönyve
Margaret Atwood: Alias Grace
Al Jourgensen – Jon Wiederhorn: Ministry
Hunyadi Sándor: A vöröslámpás ház

Idézetek

>!
Zakkant_Tudós

A féltékenységet Michel fösvénységnek tartotta, s csak a prostituáltakat és a színésznőket tekintette bőkezűnek, akik nem sajnálják másoktól a testüket.

345. oldal, Linda

Kapcsolódó szócikkek: féltékenység · prostituált · színész
>!
Zakkant_Tudós

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Ez az asszony ügyesebben párosította össze az embereket, mint a prostitúció más dajkái. Rengeteg ötlete volt. Akkora szakértelemmel dolgozott, mint egy kesztyűkészítő. Nadrágon keresztül is meg tudta becsülni a klienseket, és a legmegfelelőbb méretű kesztyűt ajánlotta. Mert ha a kesztyűben túl sok vagy túl kevés a hely, abból semmi öröm nem származik. (…) Ha egy férfi túl nagy kesztyűt kap, mintha üres lakásban bolyongana – de mégse törődött vele. Hagyta, hogy az a bizonyos testrésze ide-oda lengjen, mint egy zászló, és a belsejét melengető, szoros ölelés nélkül távozzon. A másik esetben csak egy kis nyál segítségével sikerült becsúsznia, mintha egy csukott ajtó alatt akart volna átpréselődni, s a keskeny résekbe beszorulva próbálna bent maradni, de ha a lány – már akár szívből, akár színlelésből elnevette magát, azonnal kicsusszant, mert még egy nevetésnyi hely sem volt. Az emberek elvesztették azt a tudást, amellyel a legkönnyebben megtalálhatják az egymáshoz illő kulcsot.

234-235. oldal, A Baszk és Bijou

Kapcsolódó szócikkek: prostituált · szexualitás
>!
Zakkant_Tudós

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Minden száj, ami csak szétfeszítette száját, minden kéz, ami csak ráfonódott mellére, ágyékára, minden hímvessző, ami csak beléhatolt, mintegy bizonyítva prostituált mivoltát, egyszersmind mintegy fel is szentelte őt.

106. oldal

Kapcsolódó szócikkek: pénisz · prostituált
>!
Inimma

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

… kinyitottam az ablakot, kimásztam, és az abroszok között, az ablakok előtt haladva a kapuig jutottam, átvetettem magam rajta és lopakodva mentem a kis utcán egyik lámpától a másikig. A sötétben mindig kivártam, míg az éjszakai járókelők elhaladnak mellettem, míg végre meg nem pillantottam az Éden zölden világító feliratát, és álltam egy kicsit, vártam, az épület mélyéből egy orkesztrion csörömpölése szűrődött ki, és összeszedve minden bátorságomat bementem, és a folyosón volt egy kis ablak, és én csak álltam, és olyan magasan volt az a kis ablak, hogy lábujjhegyre kellett állnom, és ott ült az Éden tulajdonosnője és megkérdezte: Mi kéne, kis legény? és mondtam, hogy mulatni szeretnék, s ő ajtót nyitott, és mikor beléptem, egy fiatal, fekete hajú kisasszony ült ott és ki volt bontva a haja és dohányzott, és megkérdezte, ugyan mit kívánok? És én azt feleltem, hogy szeretnék vacsorázni, ő meg, hogy itt tálalják-e a vacsorát vagy pedig a lokálban, és én elpirultam és azt mondtam, nem, én chambre separéban szeretnék vacsorázni, ő meg rám meredt, hosszan füttyentett, és megkérdezte, pedig már tudta a választ – és kivel? És én rá mutattam és mondtam: magával, és ő fejcsóválva nyújtotta felém a kezét, s így, kézen fogva végigvezetett egy homályos, tompított vörös fénnyel megvilágított folyosón, és kinyitott egy ajtót, a szobában heverő, asztal meg két plüsshuzatú szék állt, és a fény valahonnan a függöny, a karnis mögül szűrődött ki, végigszaladt a plafonon, majd úgy omlott alá, mint a szomorúfűz ágai, és leültem, és mikor kitapintottam zsebemben a pénzt, visszatért az erőm és megkérdeztem: velem vacsorázik? És inni mit szeretne? és ő mondta, hogy pezsgőt, én meg bólintottam, és a lány tapsolt egyet, jött a pincér, hozott egy üveget és kinyitotta, aztán hátravitte a hálófülkébe, poharakat hozott és töltött, én meg ittam a pezsgőt, a buborékok az orromba szálltak és prüszköltem, a kisasszony meg, amint bemutatkozott, egyik poharat a másik után itta, aztán megéhezett, és én azt mondtam, hogy igen, mindenből a legjobbat hozzák, és ő kijelentette, hogy az osztrigát szereti, hogy itt mindig friss az osztriga, így hát osztrigát ettünk és újabb üveg pezsgőt bontottunk, aztán még egyet, és a kisasszony nekiállt simogatni a hajamat és megkérdezte, hová valósi vagyok, és én elmondtam, hogy olyan kis faluból jöttem, hogy szenet is csak tavaly láttam először, és ő nevetett ezen és azt mondta, helyezzem kényelembe magam, és melegem volt és levettem a zakóm, ő meg, hogy melege van, s hogy levehetné-e a ruháját ő is, és én segítettem neki, szépen elrendeztem a széken, amit levetett, aztán a kisasszony kigombolta a sliccemet, és ekkor már tudtam, hogy ami az Édenben vár rám, az nem jó, nem kellemes, nem gyönyörteli, hanem egyenesen édeni, a kisasszony két tenyere közé fogta a fejemet és a mellei közé szorította, és illatos volt a melle, lehunytam a szemem, mintha elálmosodtam volna, olyan fenséges volt az az illat és azok a formák, és a finom, puha bőr, és ő egyre lejjebb és lejjebb tolta a fejem és én magamba szívtam hasának illatát és ő zihált, és olyan bűnösen gyönyörű volt ez az egész, hogy már nem is kívántam többet, csak ezt, csakis erre fogok spórolni minden héten a forró virsliből, nyolcszáz koronát, vagy ezret is, mert immár van szép, fennkölt célom, ahogy apám szokta volt mondani, hogy legyen mindig előttem valami cél és meg leszek mentve, mert lesz miért élnem. De még csak valahol a félúton tartottunk, Jaruška szép csendben lehúzta a nadrágomat majd az alsónadrágomat is, és a lágyékomat csókolgatta, és én belereszkettem a gondolatba, hogy mi is történik itt velem, az Édenben, vacogott a fogam és összegömbölyödtem, és azt mondtam, Jaruška, mit csinál? És Jaruška feleszmélt, de ahogy rám nézett, nem hagyta annyiban, a szájába vett, én meg toltam el, de ő, mintha az eszét vesztette volna, a szájában tartott és egyre gyorsabb és gyorsabb mozdulatokkal mozgatta a fejét, és aztán már nem toltam el magamtól és nem védekeztem, hanem elnyúltam és fogtam a lány két kis fülecskéjét és éreztem, hogyan folyok el, hogy mennyire más ez így, mint mikor magam csinálom, hogy az utolsó cseppig mindent kiszív belőlem ez a hosszú hajú, lehunyt szemű kisasszony, hogy kiissza belőlem, amit eddig undorral fröcsköltem a pincében a szénre vagy az ágyban a zsebkendőmbe… és mikor fölemelkedett, hangjában mélységes fáradtsággal így szólt: és most szerelemből… de én olyan ellágyult és hervadt voltam, hogy ellenálltam és azt mondtam, de hát én éhes vagyok, maga nem? És mert szomjas voltam, fogtam Jaruška poharát, hiába igyekezett, már nem tudta megakadályozni, hogy bele ne igyak, és csalódottan tettem le a poharat, mert nem pezsgő volt benne, hanem sárga limonádé, Jaruška az első pillanattól fogva limonádét ivott, amit én pezsgőként fizettem, és én ezt csak most tudtam meg, elnevettem magam és rendeltem még egy üveggel, és mikor a főúr behozta, magam nyitottam ki és én is töltöttem, és aztán megint ettünk és a lokál mélyéből az orkesztrión csörömpölése hallatszott, és mikor kiittuk ezt az üveget is s én egyre spiccesebb lettem, letérdeltem, és a kisasszony ölébe fúrtam a fejem és csókolgattam, játszott a nyelvem azokkal a gyönyörű szőrökkel és pihékkel, de mert könnyű voltam, Jaruška a hónom alá nyúlt és magára húzott, szétrakta a lábát és én, mint kés a vajba, úgy hatoltam először nőbe, amit úgy vártam, az végre megtörtént, és Jaruška magához szorított és a fülembe súgta, hogy tartsam vissza, hogy minél tovább, de én csak kettőt mozdultam, harmadszorra már fröcsköltem bele a meleg húsba, és ő hídba emelkedett, úgy feküdt, hogy csak a haja meg a talpa érte a kanapét, és én testének hídján hevertem az utolsó pillanatig, míg puha nem lettem, ott pihentem a szétvetett két lába között, míg ki nem kászálódtam onnan s mellé nem feküdtem. És ő zihált és el-terült és vaktában utánam nyúlt, és a hasamat simogatta, simogatta az egész testemet… Aztán eljött a fölöltözés, a búcsúzás és a fizetés ideje, és a főúr számolt, csak számolt, majd átnyújtotta a számlát hétszázhúsz koronáról, és én búcsúztam, de még fogtam két százast és odaadtam Jaruškának, és mikor kimentem az Édenből az utcára, nekitámaszkodtam az első falnak, és ott álltam elálmodozva a sötétben, és most már tudtam, hogy mi is történik ezekben a csodálatos kisasszonyos házakban, de rögtön arra gondoltam, na, most már túl vagy a tanonckodáson, holnap újra eljössz ide és igazi úr leszel megint, mert mindnyájukat lenyűgöztem, úgy jöttem, mint egy pikolófiú, aki virslit árul az állomáson, és úgy távoztam, hogy több voltam, mint bármelyik úr az Arany Prága törzsasztalánál, ahová csak előkelő urak ülhettek, csak a városi notabilitás…

11-15. oldal - Egy pohár szörp

Kapcsolódó szócikkek: közösülés · prostituált
>!
Inimma

SESHAT LEGENDÁJA

Beszélték, hogy egyiptomi alattvalóiktól az oszmán megszállók elkapták azt a betegséget, hogy előre kísértsenek saját sírjukkal. Az oszmán harcos gúnyosan vigyorog a halálra, ami jön, amikor jön, ahogy Allah rendeli. A lényeg, hogy tenni kell valamit, amivel kiérdemli a paradicsomot, ha eljő az idő.
A török hűbérurak ezen az idegen földön, ahol a holtak mintha többen lettek volna az élőknél, elfeledkeztek erről az igazságról. Jóval azután, hogy az ősi könyvtárat kibelezték, tartalmát elégették és a hamut a szélbe szórták, ők egyre csak kutattak egy hírhedt tekercs után, mely állitólag a halhatatlanság titkát rejti.
Tudták, hogy vannak az ősi könyvtárban olyan könyvek, melyeket a labirintusszerű katakombákban dugtak el azokban az időkben, melyek már az antikvitás könyvtárosainak számára is távolinak számítottak. Zenodotus, a könyvtár sorsának egyik első krónikása szerint gyakran ütött ki tűz amikor az elcsigázott írnokok fellöktek egy-egy olajlámpást, s az évek folyamán számos értékes könyv megrongálódott vagy elveszett. A hódítók fosztogatásai is áldozatot követeltek. Aztán elterjedt, hogy a keresztény szerzetesek, kiknek hatalma és befolyása egyre nőtt a városban, egyszer s mindenkorra el akarják pusztítani a könyvtárat, a pogány tudás forrását. Az egyik öreg könyvtáros, akinek a neve nem maradt fenn, szerette volna, ha a könyveket biztonságban el tudná rejteni, ugyanakkor megszabadítani őket kiszolgáltatott voltuktól, hogy el tudjanak menekülni bármilyen katasztrófa elől, ami netán érheti a könyvtárat. Egyik nap feltűnt neki a tintafolt a könyveket másoló írnokok ujján, és merész ötlete támadt.
A könyvtáros összehívta minden segédjét, az összes írnokot, másolót és könyvjavítót. Tetoválókat fogadott fel tarajossül-pennával és akáctintával, és minden ember bőrére rámásoltatott egy könyvet. Csak azok a testtájak maradtak ki, melyeket nem fedett ruha. A diktálás és tetoválás sok-sok napig tartott. Egyszerre csak keveset tudtak másolni, mivel rettentő fájdalommal járt, sokan vonaglottak-rángatóztak, tönkretéve a tetováló művészek finom művét.
A történet folytatását biztosan ismerik. A könyvtár nem egyszer, de sokszor leégett, ahogy egyik birodalom a másik után leszakította magának Alexandria virágát. A megmaradt papirusztekercseket és pergamenkódexeket teljesen elemésztette a tűz, a rothadás és az idő. A tudósokat és könyvtárosokat megkövezték vagy száműzték. A tetovált emberek titka titok maradt, mígnem egy szerencsétlen pillanatban egyikük, szomjúhozva a kíváncsiságtól, meztelenül egy réztükör elé állt, és apránként nekiállt lefordítani az inas, visszafelé látszó írást, mely körbefonta testét.
Kiderült, hogy egy elbeszélő költemény, mely az istenek és halandók közti bensőséges találkozás számtalan epizódját dicsőíti. Ám mélységes sajnálatára a könyv egyes részeihez – a derekán, a lapockái között és más helyeken – semmiféle tekergéssel nem bírt hozzáférni. Kétségbeesésében, hogy kipótolja a történet hiányzó részeit, elment egy bordélyba és olvasni tudó lányt kért. Nem tudta, hogy az ellenség, melynek nagy tapasztalata volt abban, milyen helyeken bukkanhatnak fel szent szövegek, a város minden örömházába telepített kémeket.
A kínzás alatt a tetovált férfi felfedte a könyvtáros tervének részleteit. Gyorsan elkészült a könyvemberek listája. Egyenként felkutatták és megölték őket, bőrüket lenyúzták és hamuvá égették.
A legenda szerint azonban utolsónak egy nőt, egy abesszin rabszolgát tetováltak, akit a könyvtáros kényszerűségből választott, merthogy kifogyott az időből és a férfitestekből. Egyedül ennek a nőnek sikerült a tetovált társaságból megőriznie az életét és a titkát. Felvette a Seshat nevet, aki az archívumok istennője, Toth nővére, vagy ahogy a görögök hívták, Hermész Triszmegisztoszé.
Seshat évekig vándorolt a hódító hit birodalmában, magán hordozva a könyvtáros utolsó könyvét, s idővel kis olvasócsoport gyűlt köré, akikkel megosztotta a titkot.
A bőrén viselt könyv állítólag magától Hermésztől származik, értekezés a halál elkerülésének elveszett művészetéről. Senki sem tudja, ez igaz-e, de a legenda szerint amikor megöregedett, Seshat átmásoltatta a könyvet egyik fiatal követőjére, s utasította, hogy az tegyen ugyanígy. És amikor Seshat meghalt, testét, ahogy kérte, izsóppal megszórt, hagyományos muszlincsokorral kötötték át.
Általában a kötés jelzi a könyvet, ám Seshat és követői kivételek ez alól. Mert csak miután leveszik kötésük, tárul fel a rejtett könyv.

>!
Zakkant_Tudós

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Szabados Tamás János mind kevésbé önnön sorsára, mármint hogy maradhat-e vagy sem, s hogy biztonsága lészen-e itt, vagy bizonytalansága másutt, de a hölgyecskékre lett kíváncsi: Violettára és Kittyre, a kurvákra, szajhákra, kurtizánokra, rüfkékre, riherongyokra; széplányokra, hetérákra, gésákra, cédákra, cemendékre… A bárcásokra.

110. oldal

Kapcsolódó szócikkek: prostituált
>!
Carmilla 

Antiguán a prostituáltak nagy része Santo Domingóból való. Általában világosbarna bőrű néger nők. Az arcszínük miatt az antiguai férfiak tejes képűnek hívják őket. Feltételezések szerint nagy részük HIV-fertőzött.

32. oldal, (Helikon, 1999)

Kapcsolódó szócikkek: prostituált
>!
Zakkant_Tudós

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Biztosíthatlak róla, hogy a kurvák mesterségét gyakorolva már nyolcéves koromban láttam egyet s mást, s nem voltam naiv!

42. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Charlotte · prostituált
>!
Zakkant_Tudós

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

    Mikor bejelentkezett hozzá a kedves ügyfél, már előre világosan közölte, mit szeretne. Így ha pisiről volt szó, előtte másfél órával Rékának már döntögetnie kellett magába a folyadékot, hogy legyen majd mit üríteni.
    Az egyik ilyen vendége volt Miklós, aki a korához képest nagyon jól tartotta magát, ezt pedig elmondása szerint a rendszeres sportolásnak köszönhette.
    Bár közel járt a hatvanhoz, kissé deresedett a haja, de külsőre mégis nagyon jó benyomást keltett.
    Ő volt az, aki kimondottan csak úgy tudott elélvezni, ha belevizeltek a szájába…
    Általában úgy történt a dolog, hogy miután megérkezett, és a szobában történt némi izgató natúr francia előjáték, bevonultak a fürdőbe, ahol a vendég kényelmesen elfeküdt a fürdőkádban.
    Eközben a lány szépen fölé guggolt, és némi zaftos csiklónyalogatás után a pasi már izgatottan várta, hogy a szájába folyjék az általa oly módon imádott vizelet. Miközben csordogált, a férfi jobb kezével húzogatta hímtagját, egész addig, amíg a lány be nem fejezte a pisilést.

Kapcsolódó szócikkek: perverzió · pisilés · prostituált · szexualitás · vizelet
>!
Zakkant_Tudós

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Én kezdtem a szokásos masszírozással, miközben ő nyalogatta Szilvi csiklóját teljes odaadással, majd jött a franciatudásom, a barátnőm közben a szája fölé guggolt, hogy addig is foglalatoskodjon a már felizgatott puncival. Ezután helyet cseréltünk, Szilvi vette kézbe a dolgokat, lovagló pózba vágta magát, és nagy szenvedélyt eljátszva, gondosan vonaglott Iván farkán, amíg én a szájához dörgöltem meztelen, jóízű muffomat.

Kapcsolódó szócikkek: édeshármas · prostituált · szex · szexualitás · vagina