propaganda szómagyarázat
Idézetek
A sajtó – csupa propaganda – nem segített. Csak a szájhagyományban bízhattunk.
407. oldal (Libri, 2021)
Mostanra közhellyé vált Ukrajnában a putyinista propagandát a goebbelsihez hasonlítani, de pszichológiai szempontból jelentős különbségek vannak a kettő között. Goebbels sosem mondta, hogy a zsidók saját magukat küldenék haláltáborokba, és saját magukat készülnének kiirtani. Ez elég furcsán is vette volna ki magát. Ezzel szemben az orosz propagandisták azt sulykolják, hogy az ukránok bombázzák Mariupolt, és ők igyekeznek eltörölni a saját városukat a föld színéről, a benne élő több százezer civillel egyetemben. Egy nő felhívja a moszkvai rokonát, és elküldi neki a pusztításról készült felvételeket, a moszkvai rokon azonban csak annyit felel, hogy mi magunk pusztítjuk a saját épületeinket.
205. oldal
Szergej Geraszimov: Harkivi napló 91% Feljegyzések egy ostromlott városból
A propaganda lényege azonban mindig ugyanaz: „Ők” mások, mint „Mi”. El akarják pusztítani a hazánkat, kultúránkat, hitünket, értékrendünket, elveszik a munkánkat, meggyalázzák asszonyainkat. Majd „Mi” megvédünk tőlük titeket. Nektek nincs más dolgotok, csak gyűlölködjetek, bízzatok bennünk, és tartsátok szárazon a puskaport!
58. oldal
Egy diktátor, aki egy ideje már hatalmon van, végül maga is hinni fog a saját propagandájában.
72. oldal - Istenítsd magad (Typotex, 2013)
A propaganda az a jelenség, amikor nem az a hasznos, ami szép, hanem annak kell szépnek lenni, amit valaki hasznosnak tart.
49. oldal
A második, döntő jelentőségű kérdés a következő: Kikhez kell a propagandának szólnia? A tudományos intelligenciához vagy a kevésbé képzett tömegekhez?
Mindig csak a tömegek felé kell irányulnia! […]
A propaganda feladata nem az egyének tudományos kiképzése, hanem a tömegnek bizonyos tényekre, eseményekre, szükségszerűségekre stb. való figyelmessé tétele úgy, hogy azok jelentősége a tömeg érdeklődésének középpontjába kerüljön.
Ennek a művészete kizárólag abban rejlik, hogy ezt olyan kitűnően kell megragadni, hogy a tény valódiságával, egy eljárás szükségességével, a szükségszerű helyességével stb. kapcsolatban általános meggyőződés alakuljon ki. Mivel azonban a propaganda nem tudomány, és nem is lehet az, hiszen feladata a plakáthoz hasonlóan a tömeg figyelmének felhívása, nem pedig a tudományos tapasztalattal rendelkezők, a tudásra vagy belátásra törekvők művelése, hatásának is mindig inkább az érzelmekre és csak csekély mértékben az úgynevezett értelemre kell irányulnia.
Minden propagandának népszerűnek kell lennie, és szellemi színvonalát a felvilágosítandók legkevésbé képzett rétegének befogadóképességéhez kell szabni. Minél nagyobb az a tömeg, amelyre hatást kell gyakorolni, annál kevésbé legyen magas a propaganda szellemi színvonala. […]
A propaganda művészete éppen abban áll, hogy a nagy tömeg érzelmi képzetvilágát megragadva a pszichológiailag megfelelő formában találja meg az utat a széles tömegek figyelméhez, majd tovább a szívéhez. Az, hogy ezt nagy bölcseink nem fogták fel, csak a beképzeltségüket és gondolkodásra való lustaságukat bizonyítja. […]
A tömeg befogadóképessége nagyon korlátolt, értelme kicsiny és éppen ezért nagyon feledékeny. Ezekből a tényekből kifolyólag tehát minden hathatós propaganda csak néhány pontra kell hogy szorítkozzék. Ezt a néhány pontot és néhány tételt addig kell vezérszavakban ismételni, amíg az utolsó is megérti ebből a szóból azt, amit akarunk. Mihelyt az ember ezt az alaptételt feláldozza, és sokoldalú akar lenni, a hatás elaprózódik, mert a tömeg a felkínált anyagot sem megérteni, sem megemészteni nem tudja. Ezáltal azonban az eredmény is tovább gyengül, mígnem végleg elmarad.
751. oldal
Hitler érti a tömegek lélektanát, megírta, hogy a propagandát mindig a legkevésbé intelligens rétegek szellemi szintjéhez kell igazítani, és az igazság messze nem olyan fontos, mint a siker.
78. oldal, 10. - Sébastian
Franciaország egy ország, Nagy-Britannia több ország, de Olaszország egyetlen ember, és Németország is egyetlen ember, Hitler. Egy embernek becsvágyai vannak, kormányoz, amíg nem keveredik gazdasági bajokba; és akkor háborúval próbál meg kimászni a bajokból. Soha egyetlen ország sem akar háborút, amíg valaki a propagandagépezet erejével meg nem győzi róla.
563. oldal, Cikkek, vallomások: Jegyzetek a következő háborúról (Esquire. 1935. szeptember),
A propaganda különböző formáival például nem csupán a diktatórikus rezsimek élnek, a demokráciákban is bevett gyakorlatnak számít a szüntelen politikai reklám. Ha elolvassuk, mit írt Hitler börtönbüntetése idején a Mein Kampfban a sikeres politikai manipulációról, az emberek agyának átmosásáról, akár egy mai politikai kampánytervezés sorvezetőjeként is kezelhetnénk: „Minden propagandának népinek kell lennie, és szellemi színvonalát azok legkorlátozottabbjaihoz beállítania, akikhez fordulni gondol. Szellemi szintjét annál mélyebbre állítja, minél nagyobb kell legyen a megragadandó embertömeg. A tömegek felfogóképessége nagyon korlátozott, ezzel szemben a feledékenység nagy. E tényekből kifolyólag minden hatékony propagandának csak nagyon kevés pontra szabad korlátozódnia, és ezeket jelzésszerűen oly sokáig használnia, amíg csak a legutolsó is képes egy ilyen szóval kapcsolatban maga elé idézni azt, amit akarunk.”
Török Gábor: A lakott sziget 89% Utazás a politika világába
A diktatúrák lényegében dekortikalizálják az alattvalókat, mondjuk így: „lehámozzák a kérget”, tehát nem kell kibírniuk ezt a bonyolult világot, mert felülről megmondják nekik, hogy mi az egyedüli igazság és kik jelentenek veszélyt. A propaganda mindig bűnbakot kereső és találó egyszerű szólamai megcélozzák és felszabadítják a kéreg alatti érzelemteli – félelem-düh-agresszió; ebben a sorrendben! – központjait.
34. oldal