Poznań helyszín

Spiró György: Az Ikszek
Szokolay Katalin: Lengyelország története
Jerzy Snopek (szerk.): Alvó lovagok
Klaniczay Gábor (szerk.): Európa ezer éve: a középkor I-II.
Vaszilij Groszman – Antony Beevor (szerk.) – Luba Vinogradova (szerk.): Író a háborúban
Nagysolymosi József: A lengyel irodalom
!

Poznań , németül Posen [ˈpoːzən], latinul Posnania, jiddisül ּפפּױזן / Poyzn, teljes hivatalos neve: Stołeczne Miasto Poznań=Poznań főváros) – az egyik legnagyobb lengyel város, a Warta folyó partján fekszik, Nagy-Lengyelország és a Nagy-lengyelországi vajdaság fővárosa. Lengyelország ötödik legnépesebb városa 570 800 lakossal (2005). Az egyik legrégebbi lengyel város. A Szent Péter és Pál katedrális a legrégebbi lengyel templom, ebben található az első lengyel uralkodók: I. Mieszko, Vitéz Bolesław, II. Mieszko, I. Kázmér, Władysław Odonic (Odon fia Ulászló), I. Przemysł, Bolesław Pobożny, II. Przemysł sírja. Ma a város fontos ipari, kulturális és egyetemi központ. A város neve valószínűleg a Poznan személynévből származik, és azt jelenti, hogy „Poznan városa”, de lehetséges, hogy egyszerűen a lengyel poznać igéből, mely megismer, felismer jelentésű.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Pozna%C5%84


Idézetek

SteelCurtain >!

Poznanból az út az 1939 előtti német határon át Küstrin és Berlin felé Schwerin városán át vezetett. Amikor Groszman megérkezett, ott találta a 8. gárdahadsereget, amelyet Sztálingrádban egykor olyannyira csodált, amint javában fosztogatott és tömegesen erőszakolta meg a nőket. A háború után Groszman beismerte a lányának, hogy „a Vörös Hadsereg, amint átlépte a [szovjet] határt, hátrányára változott meg”.

Kapcsolódó szócikkek: Poznań · Schwerin
Szelén>!

Réges-régen történt, mert ezer éve is elmúlt már, hogy I. Meskó a polánok egész népével együtt áttért a keresztény hitre. Poznań ősi városa, amely akkoriban még a Warta jobb partján terült el, hamarosan az új hit pillérévé vált. Nem tűrhette ezt az ördögök ura, Lucifer, és szörnyű haragra gerjedt. Elhatározta, hogy példásan megbünteti a város lakóit. Pokolbéli palotájába rendelte tehát az öt lengyel öregördögöt. A következőképpen nevezték őket: Boruta, Rokita, Szurkos, Kormos és Vidor.

43. oldal, A poznańi várhegy

Jerzy Snopek (szerk.): Alvó lovagok Lengyel regék és mondák

Kapcsolódó szócikkek: Lucifer · Poznań · Warta
Milán>!

A német többségű városi polgárság – elsősorban a porosz területeken –, de Krakkó, Poznan, Lwów német polgársága is a lutheránus vallásban találta meg etnikai, kulturális elkülönülésének megfelelő formáit. Luther tanainak adaptálása néhány esetben a patríciusok elleni társadalmi lázadásokhoz vezetett, például Gdanskban (1525). A feltételezések szerint Luther maga beszélte rá Hohenzollem Albertet, hogy szekularizáljon. Német nyelvű tanításai köny- nyen hozzáférhetővé váltak Nyugat- és Észak-Lengyelország német ajkú polgársága számára.

55

Kapcsolódó szócikkek: Gdansk · Krakkó · Luther Márton · Poznań
Milán>!

A Nagy-Lengyelországban és a Kijevi Ruszban előforduló polán törzsek távoleső területek hasonló névalakulását jelzik, nem a törzsi összefüggést. A polánok Warta és Visztula közé eső törzse területére esik számos feltárt fejedelmi központjuk (Poznan, Gniezno, Lednica-tavi Ostrów, Kalisz).

276

Kapcsolódó szócikkek: Gniezno · Kalisz · Poznań · Visztula · Warta
Fisu >!

A legrégibb idők.
(A XV. század végéig.)

1. §. A középkori előzmények. A mondai Piast nemzetség uralma alá kerülő s a Warta vizénél fekvő (Polanie)törzsmezőkről, melyeknek főhelyei Gniezno és Poznan voltak (Ó- vagy Nagy-Lengyelország), a Felső-Wisztula menti (Új- vagy Kis-Lengyelország) területekre betörő pogány lengyel nép I. Mieszkó fejedelemnek és keresztény feleségének, Dubrawkának, Kegyetlen Bolesláw cseh herceg leányának vezetésével 966-ban keresztény hitre tért. Ezzel az évszázadok óta változatlanul kezdetleges viszonyok között élő, barbár szokásokat követő, betűket és írásjeleket nem ismerő, teljesen primitív kultúrfokon álló s a felvilágosodott Nyugattól messze lakó pogány lengyel nép belépett a magasabb műveltségű keresztény népek kultúrközösségébe.

Kapcsolódó szócikkek: Gniezno · Poznań · Warta
ppeva P>!

Bogusławski alapos mérlegelés után mind Kaliszt, mind Poznańt elvetette. Kaliszban legföljebb öt-hat előadást tarthatna, Poznańban pedig meg kellene küzdenie a rivális német társulat ellenállásával, és Varsóban sem néznék jó szemmel, hogy Bogusławski a poroszoknak játszik. Krakkó is eszébe jutott, de már ismerte az osztrákok akadékoskodó természetét, esetleg nem is adnának beutazási engedélyt. Maradt tehát Vilna; Bogusławski arra számított, hogy sem a lengyel, sem az orosz hatóságok nem gördíthetnek elvi akadályt a turné elé, s ha megteszik is, majd hivatkozhat Sándor lengyel király és Sándor orosz cár személyében is elválaszthatatlan és jótékony lengyelbarát politikájára; a cár eszméinek terjesztőjeként fog fellépni, nem lesz tehát hivatalnok, aki össze ne húzná magát előtte.
Levelet írt a vilnai színház igazgatójának, Maciej Każyńskinak; megnevezte a vendégjátékában fellépő varsói színészeket, és darabokat javasolt. Óvatosságból csak olyan műveket említett, amelyek az utóbbi két évben tetszettek az Ikszeknek, és mindössze Goldoni néhány darabját vette föl a listára vígjáték gyanánt. Meg is írta Każyńskinak, hogy vitatott művet nem akar játszani; a Varsóban untig ismert daraboknak megvolt az az előnyük is, hogy a színészek tudták a szöveget, és Bogusławski arra számított, hogy nem kell majd próbálniuk, elég, ha utazás alatt párszor összemondják a szöveget.
Każyński visszaírta, hogy természetesen örül a nagy Bogusławski és a híres varsói színészek vendégjátékának; mindamellett sürgősen példányokat kért a darabokból, mint írta, azért, hogy időben el tudja készíttetni a plakátokat. Bogusławski megértette, hogy Vilnában a varsóinál is erősebb a cenzúra.
Ezzel aztán megkezdődtek a bajok.
Kiderült, hogy csak olyan kéziratot lehet kivinni a Varsói Királyság területéről, amelyet előzőleg számtalan lengyel és orosz hivatal ellátott a pecsétjével, és nem számít, hogy ezeknek a daraboknak nagy részét Każyński minden nehézség nélkül műsoron tartja Vilnában. Bogusławski arra gondolt, hogy egyszerűen átcsempészi a darabokat, de erről Aszperger lebeszélte, tapasztalatai szerint a nőket is levetkőztetik a határon, és a legártatlanabb levélke miatt is napokig ott tartják őket. A Mester azon tűnődött, hogy akkor nem visz ki szöveget, bízik színészei emlékezetében, de be kellett látnia, hogy példányok nélkül mégse fog boldogulni. Elkezdte tehát az előszobázást a belügyminisztérium, a városparancsnokság, a kultuszminisztérium illetékes hivatalnokainál.
Ugyanakkor útlevélügyben is előszobázhatott. Kiderült, hogy valamilyen rendeletre való hivatkozással nem lehet az egész trupp útlevélkérelmét egyszerre beadni, hanem egyénenként kell végigjárni a hivatalokat. Bogusławski azzal érvelt, hogy valójában nem kell útlevél az orosz impériumba való utazáshoz, hiszen perszonálunió van; ezt nem is tagadta senki, de hát mégis kellett útlevél, pontosabban ki- és beutazási engedély, amelynek megszerzése bonyolultabb és ellentmondásosabb rendeletek betartásához volt kötve, mint ha útlevélről lett volna szó. Bogusławski hamarosan átlátta, hogy a sokféleképpen értelmezhető, önellentmondó rendelkezéseket nem hanyagságból fogalmazták értelmetlenre.

309. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kalisz · Poznań