Pósa Richárd (Ricsi) személy
Idézetek
430. oldal, Május 2., hétfő (Ciceró, 2012)
373. oldal, Április 8., péntek (Ciceró, 2012)
Mikor felültem az asztalomra, Cortezék pont megérkeztek a büféből.
– Köszönöm – mosolyogtam, amikor a kezembe nyomott egy pohár forrócsokit.
– Nincs mit – ült fel velem szemben a saját padjára, és kibontott egy dobozos kólát. – Az mi? – kérdezte, a kezemben lévő papír felé biccentve.
– A jelölésed. Gratulálok – nyújtottam felé. Elég értetlenül nézett rám, aztán elolvasta, és elröhögte magát.
– Ez valami vicc?
– Nem. Ez komoly – nevettem fel én is.
– Majd beleírom az önéletrajzomba. Érettségi eredmények, nyelvvizsgák, szakmai gyakorlat és legmenőbb diák jelölés – sorolta, én meg folyamatosan nevettem.
– Ne becsüld le. Ez nagy dolog – szekáltam tovább.
– Izgulok is rendesen – ivott bele a kólájába.
– Szerintem egyértelmű a végeredmény. Ha nem nyered, bunda.
– Megóvjuk – bólintott. – Ha nem lehetek a suli legmenőbb diákja inkább megölöm magam – jelentette ki. Éppen a forrócsokit ittam, úgyhogy röhögve köhögni kezdtem. – Jól vagy? – mosolygott rám.
– Azt hiszem – könnyeztem. – Na, jó, szerintem rád szavazok – ajánlottam fel nagylelkűen.
– Szerintem meg egyáltalán ne szavazz – tanácsolta komolyan.
– Muszáj. Kinga miatt. És csak úgy érvényes, ha mindkét kategóriában szavazok.
– Kingának fontos ez? – kérdezte.
– Ez egy verseny.
– Ja, igen, tényleg. Ricsi, láttad már? – nyújtotta felé a lapot. Ricsi elkapta, és beleolvasott.
– Azta! – nézett fel a papírból. – Most vetélytársak vagyunk.
– Aha – vigyorgott Cortez.
– Szerintem ne is dumáljunk addig, amíg nincs eredmény.
– Szerintem se. Rivalizáljunk – helyeselt Cortez.
– Oké. Utállak, és remélem, én nyerek – mondta Ricsi, azzal hátat fordított nekünk.
Az egész osztály szakadt a röhögéstől, és valamiért úgy éreztem, a fiúk nem veszik annyira komolyan a versenyt. Aztán betársult Zsolti is.
– Én akarok nyerni, én, én, én! – ugrált kecsesen, és elvékonyított hangon sipákolt.
– Befejeznétek? – csapta le a mappáját Kinga az asztalra. – Ez nem vicces!
– Igazad van, ez baromira komoly dolog – gyűrte össze Cortez a papírt, és megdobta vele Kingát.
23-24. oldal, Január 17., hétfő (Ciceró, 2012)
[…] A teremben ülve a szokásos elfoglaltságink kötöttek le minket. Dave iPaden webkamerázott az apukájával, Macu magát fényképezte a telefonjával, Virág rajzolt a vázlattömbjébe, Ricsi hintázott a székén (neki ez tényleg egy program), Zsolti a villanyt kapcsolgatta (?), a rockerek headbangeltek a rádióból szóló Papa Roach-számra, Kinga a padjára hajolva irkált valamit, Cortez félig aludt, mert valami amerikai közvetítést nézett éjjel én pedig Macu iPadjén keresgéltem a moly.hu-n, hogy milyen könyvet olvassak.
199. oldal, Február 20., hétfő, 8/1. (Ciceró, 2013)
252-253. oldal, Március 6., kedd, 8/1. (Ciceró, 2013)
374-376. oldal, Április 8., péntek (Ciceró, 2012)
[…] Zsolti lépett hozzánk.
– Hé. Anyu küldi. Boldog szülinapot – tartott a kezében egy torta alakú csomagolást. Ami minden bizonnyal egy tortát rejtett.
– Kösz – röhögött Cortez, és átvette a csomagot.
– Megnézzük, mi az? Remélem, feketeerdő. Tuti, hogy feketeerdő. Nézzük meg, hogy feketeerdő-e – türelmetlenkedett Zsolti.
– Tudod mit? Visszaadom, és nézd meg – vigyorgott Cortez, és már meg is szabadult a reggel fél nyolckor kapott tortájától. Zsolti, mintha csak erre várt volna, azonnal elkezdte leszedni a csomagolást.
– Aha! Feketeerdő! Kértek? – nézett körbe.
– Nem, kösz – ráztam a fejem kicsit furán. Zsolti egyetértően bólintott, aztán előszedett a táskájából egy villát.
– Miért van nálad villa? – ásított Virág.
– Hogyhogy miért? Hát ezért – pislogott értetlenül. Nem tudom. Szerintem fura reggel fél nyolckor Feketeerdő-tortát enni a suli előtt, de biztos én látom rosszul.
157-158. oldal, Március 3., kedd (Ciceró, 2010)
261. oldal, Október 14., péntek (Ciceró, 2012)