!

Pósa Richárd (Ricsi) személy

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 1. – Kezdet
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 2. – Együtt
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 3. – Egyedül
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. – Barátok
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 6. – Ketten
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 7. – Útvesztő
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 8. – Örökké
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi – Kalauz

Idézetek

>!
Destinee

     – Mondj egy musicalt, amiben jó a zene – nézett rám, és bár nem látszott, tudom, hogy a pilóta fazonú napszemüvege mögött mosolygós volt a szeme.
     – Grease – vágtam rá azonnal.
     – Te jó ég – röhögte el magát.
     – Vagy a Mamma mia!
     – Oké, Reni, a Beatles és Oasis elnézve, hozzád tartozik. De ha ABBA-t fogsz hallgatni, beszélnünk kell – közölte, én meg ösztönösen felnevettem.
     – Nem szakíthatsz velem az ABBA miatt! Az nem ér! – tettettem felháborodást.
     – Csak ha énekelni is fogod – mondta komolyan. – A világból ki lehet kergetni a Dancing Queennel.
     – Miért? Olyan jó! Hogy is van? „You can dance, you can jive…” – kezdtem énekelni, mire Cortez fél kézzel a kormányt fogta, a másik kezével pedig a fejét.
     – Tévedtem. Van egy rosszabb dolog a Dancing Queennél – ismerte be.
     – Mi az?
     – A kiejtésed.
    Megvontam a vállam, Cortez pedig mosolyogva felém pillantott. Hát, mégsem dobott az ABBA miatt. Amúgy pedig, „you are the dancing queen, young and sweet… only seventeeen”. ☺
    A suli elé érve a többiek felénk fordulva köszöntek.
     – Mi van, Cortez, nyúzottnak tűnsz – biccentett Ricsi.
     – Ja. A svéddel jöttem suliba – legyintett, én meg megállás nélkül röhögtem.
     – Mi? – kérdezte Dave.
     – Reni ABBA-t énekel – avatta be a többieket, akiktől azonnal kaptam egy nagy adag „fúúúúj”-t.
     – Miért? Van tök jó számuk. Izé, melyik is az, amelyik tudod. Olyan… valami queen – gondolkozott Virág.
     – Dancing Queen – bólintottam nevetve.
     – Nemááár – hőbörgött Zsolti, és úgy tűnt, már a szám címe is fájdalmat okoz neki.
     – Úúú, hogy is kezdődik? – vakarta a homlokát Virág.
     – Nem tudom, nem jut eszembe. Pedig mindjárt megvan – gondolkoztam nagyon.
     – „Friday night and the lights are low…” – mondta Dave, mire mindannyian felé fordultunk.
     – Mondd, hogy gugliztad és nem fejből tudod – hőkölt hátra Ricsi.
    Dave vigyorogva felénk mutatta a telefonját, amivel kinetezte a lyricset.
     – Na, azért – könnyebbült meg Zsolti.
     – Pszt. Reni – suttogta Dave, mire odahajoltam hozzá. – Amúgy tudom a szövegét.
     – Komolyan? – kérdeztem halkan.
     – Persze.
     – Én is – mosolyogtam.
     – Majd webkamerán karaokézunk egyet rá, jó?
     – Mindenképp – bólogattam. ☺
     – Mit pusmogtok ti ott? – kérdezte Zsolti.
     – Semmit – feleltük egyszerre. Virág tovább énekelgette a számot, én is bekapcsolódtam, a fiúk pedig pislogás nélkül meredtek ránk.
     – Mit műveltek? – lépett hozzánk Kinga.
     – Csak énekelgetünk – vigyorgott Virág.
     – Ez annyira tipikus – rázta meg a fejét lesajnálóan. – Mindenből ki akartok hagyni. Márpedig a refrén az enyém – fonta össze a karját maga előtt.
     – Csoportos szakítás? – kérdezte Zsolti, mire mindenki felröhögött.

213-214. oldal, Szeptember 23., péntek, SzJG 7.

8 hozzászólás
>!
narancs_citrom

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

    Utolsó óra után fáradtan mentünk át az olvasókörre. A könyvtárban Kardos közölte, hogy ma Shakespeare leghíresebb szonettjéről fogunk beszélgetni.
     – Ki tudja, melyik az? – kérdezte.
     – A leghíresebb – felelte Zsolti.
     – Nagy Zsolt, ha nem veszed komolyan, akkor ki lehet fáradni. Tessék, Reni!
     – A 75. – mondtam halkan.
     – Bizony. Esetleg felolvasnád a többieknek? Gyere ki nyugodtan – biztatott, én pedig felálltam az első sorból, és zavartan kimentem az asztalhoz. Összetalálkozott a tekintetem Katáéval, aki mosolyogva bólintott, én pedig vettem egy nagy levegőt, és a tanárra néztem.
     – Tessék, itt a könyv – nyújtotta felém Kardos.
     – Köszönöm, de… Tudom kívülről.
    Kardos felvont szemöldökkel biccentett, én pedig megköszörültem a torkom, és kerestem egy biztos pontot, hogy végig azt nézzem, mielőtt belesülnék. Cortez volt az. Természetesen.
     – „Az vagy nekem, mi testnek a kenyér…” – kezdtem, mire Cortez a tenyerébe fogta telefonját, és a zsebébe süllyesztette.
    Tizennégy sor (természetesen, mivel szonett), mégis többnek tűnt, talán mert én mondtam fel, vagy mert végig Cortez szemébe néztem. Mikor az utolsó sor is elhangzott, hirtelen csönd lett; üresnek és nagyon nagynak hatott a hangom nélkül a tér.
     – Köszönöm szépen, Reni – bólintott büszkén Kardos. Zavartan beletúrtam a hajamba, és visszaültem a helyemre.
     – Hát, ez egész jó volt – ismerte be Zsolti. – Ez a Billy tudott valamit – tette hozzá.
     – Nagy Zsolt, kérhetem, hogy ne becézd Shakespeare-t? Köszönöm – nézett rá unottan Kardos.
     – Melyik volt ez? – kérdezte Dave.
     – A 75. – ismételtem.
     – Köszi, guglizom – húzogatta a mobilja kijelzőjét.
     – Örülök, hogy tetszett. Ki tudja megmondani, miről szólt? – kérdezte Kardos.
     – Egyértelműen a fogyókúráról. Valaki éhes, és kenyeret akar enni – közölte Zsolti.
     – Hülye, az metafora. Mintha azt mondaná: az vagy nekem, mint Dave-nek az iPad… – szólt rá Dave.
     – Ohóóóó! – kapkodta a fejét Kardos. – Felmayer tudja, mi az a metafora?
     – Igen, tudom – felelte büszkén.
     – Nagyszerű. Tehát akkor neked mit mondott ez a szonett? – kérdezte a tanár. Dave összefoglalta, hogy számára mit jelentett, de Ricsi beleszólt, hogy ne vonja bele mindenbe az iPhone-t, mert „Sékszpír” tuti blackberrys lett volna. Ezen Dave felháborodott, úgyhogy a beszélgetés kezdett elmenni kicsit másfelé, Kardos pedig döbbenten hallgatta őket, és úgy döntött, nem szól bele, mert megtörtént az, ami még soha. Az osztályunk balhés tagjai Shakespeare-en vitatkoztak. Whoa.
    Olvasókör végén (a vita úgy zárult, hogy Shakespeare biztosan apple-ös lenne) bevártuk Virágot, aki összefestékezve jött meg a rajzszakkörről.
     – Milyen volt az olvasó? – érdeklődött kedvesen.
     – Zsír. Emó, tanultam valami romantikus cuccot. Elmondom, jól figyelj – kezdte Ricsi.
     – Úúú, de jó – vigyorgott Virág boldogan.
     – „Koldus-szegény királyi gazdagon, szomjan halok.”
     – Ez télleg' szép volt – bólogatott Virág.
     – Ööö… – nevettem el magam. – Ez nem egészen így van. Nem költheted át! – fogtam a fejem.
     – Ren, Sékszpírt idézek, ez már így is durva.
     – Igaz. Csak idéznéd pontosan.
     – „Részeg vagyok és mindig szomjazom.” Ez a vége – szólt közbe Cortez, mire elkerekedett szemmel néztem rá.
     – Honnan tudod? – esett le az állam teljesen.
     – Volt idő, amikor esténként ezt olvastam – mondta halkan.
     – Komolyan? – kaptam a szám elé a kezem, Cortez pedig mélyen a szemembe nézett.
     – Nem. De jól hangzott, mi? – kérdezte, Ricsiből pedig kitört a röhögés.
     – Nagyon vicces – ráztam a fejem nevetve.
     – Most jegyeztem meg, amikor felmondtad – ölelte át a vállam Cortez.

347-349. oldal, November 7., hétfő (Ciceró, 2012)

>!
Brigi007

Név: Szatmáry Kinga (Kinga)
(…)
Magamról: „Egy ló lovas nélkül is ló, de a lovas ló nélkül csak egyszerű ember.”
(…)
Név: Pósa Richard (Ricsi, Ricsie, Rich)
(…)
Magamról: Kinga! Ez csak neked: „Egy deszka deszkás nélkül is deszka, de a deszkás deszka nélkül elesik.” LOL. Ennyi béna idézetet… Ez most megy?

7. oldal (Ciceró, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: Pósa Richárd (Ricsi) · Szatmáry Kinga
1 hozzászólás
>!
vgabi P

     – Pósa, Antai-Kelemen! Eltenni a deszkákat!
     – Igazgatóhelyettes asszony, nem csináltunk semmit! – esküdözött Ricsi, pocsék színészi alakítást nyújtva.
     – Hogyne! Akkor csak képzeltem, hogy egy diák leugrik a lépcsőről!
     – Talán a sok stressz – vakargatta az állát Dave, mire Máday homlokán kidagadtak az erek.
     – Felmayer, ne szemtelenkedj!

244. oldal, Október 12., hétfő (Ciceró, 2010)

>!
Brigi007

     – Átmegyek a pótvizsgán! Anyu fogadott mellém tanárt!
     – Akit majd előbb megnézek magamnak – tette hozzá Ricsi szigorúan.
     – Ajj, egyetemista lány – legyintett Virág.
     – Akkor én nézem meg magamnak – vágta rá Zsolti, a többiek meg felröhögtek.

427. oldal, Június 8., kedd (Ciceró, 2011)

>!
Mariella

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

     – Ja, persze – legyintett –, én nem vágom ezeket a dolgokat, de azt mindig tudtam, hogy Neményi beléd van esve. Csak tudod, az a fura, hogy Arnold mindig úgy irányított téged, hogy neki legyen jó. Cortez meg úgy, hogy neked. És most neki rossz, ezért jött. Magasról tesz arra, hogy neked most jó. Full önző. – Érdekes volt Ricsi szempontjából hallani a dolgokat, és mivel ez ritka dolog, csendben figyeltem. Úgy tűnt, elmondta, amit akart, mert harmadszor is meglökte a térdem, és vigyorogva rám nézett. – Van elég barátod, akik jót akarnak neked.
     – Tudom – mosolyodtam el boldogan. – És köszi.
     – Nincs mit. Mindig bírtalak. A házik nélkül is – vallotta be.
     – Ezt jó tudni – nevettem el magam.
     – Ja. Mondjuk, ha megdobnál a matekkal, még ennél is jobban bírnálak.
     – A táskámban.
     – Kösz – pattant fel, és besietett a suliba.

382. oldal, Április 11., hétfő (Ciceró, 2012)

12 hozzászólás
Hirdetés
>!
kölyök13

    A lufik, fehér virágok és az óriási transzparens, ami a szalagavatónkat hirdeti, már mind a helyére került és mindenfelé keringőruhát viselő diákok ácsorogtak. Cortez a terem közepén állt Ricsivel együtt, mindketten öltönyben, nyakkendőben. Elképesztően festettek; ahogy megláttam Cortezt, azonnal a torkomba ugrott a szívem, és vadul dobogni kezdett. Mintha csak megérezte volna, hogy nézem, félrekapta a fejét Ricsiről, és az ajtó felé fordult, és találkozott a tekintetünk. A fehér ruhámban megtorpanva elmosolyodtam, és széttártam a karom, afféle „hát, így nézek ki” stílusban, mire Cortez megindult felém.
     – Gyönyörű vagy – suttogta a nyakamba amikor megölelt. Totál kirázott a hideg, és azon gondolkodtam, erre mondhatom-e, hogy „te is”. Végül inkább nem mondtam, mert akkor tuti elröhögtük volna ezt a pillanatot, ami egyébként nagyon szépre sikerült. Átkulcsoltam a nyakát, aztán lehunytam a szemem, és hosszan megöleltem, miközben úgy éreztem, annyira boldog vagyok, hogy legszívesebben az egész világot megölelném.

412-413. oldal, December 2., péntek (Ciceró, 2012)

>!
Destinee

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

    Virág bealudt a hányinger-csillapítótól, Ricsi zenét hallgatott, Andris és Robi PSP-ztek, Jacques Gáborral barkochbázott, Kinga lehunyt szemmel meditált, a két lájkmen mobillal Facebookozott, Zsolti pedig németül tanult. Mármint elhozott egy kezdő német könyvet, mondván, „Bécsbe megyünk”, és abból olvasott fel mondatokat, Máday legnagyobb örömére.
     – Was kostet das zimmer (sic!)? – kérdezte.
     – Nagy Zsolt, utoljára mondom, hogy fejezd be! – üvöltötte el magát Máday. – Te sose fáradsz el?
     – Nein – vigyorgott Zsolti, én meg a tenyerembe temettem az arcom, és csak úgy rázott a nevetés.
     – Hogy állunk? – kérdezte Cortez, miközben kinyomta a zenelejátszóját.
     – Még mindig azt az egy mondatot ismételgeti – vázoltam fel az elmúlt fél óra eseményeit.
     – Máday?
     – Kikészült.
     – Klassz – bólintott, aztán felém nyújtotta a fél fülhallgatóját, és visszakapcsolta a zenét, én meg a vállára hajtottam a fejem, és lehunytam a szemem. Amikor megfogta a kezem, csukott szemmel elmosolyodtam, és mélyen beszívtam az illatát. Így utaztunk mi. A többiek, az ofő, Tölgyessy, Máday, Cortez, én és a lepkéim. ☺

430. oldal, Május 2., hétfő (Ciceró, 2012)

>!
zsana85

     – Nézd, ha nekem valaki azt mondja, „meghalok érted”, én erre azt felelem, hogy rendben, lássuk.
     – Hihi, kegyetlen vagy – nevetgélt Virág.
     – Igaza van – értett egyet Ricsi – Hányok a romantikától – ismertette stílusosan a véleményét.
     – Nem is! – ellenkezett Virág – Tök romantikusakat szoktál mondani.
     – Emó, amikor azt mondom, hogy jobban szeretlek, mint az Issues albumot, az nem romantikus. De igaz – magyarázta, Virág pedig boldogan vigyorgott. Ez azért Ricsi nyelvén és Ricsi világában egy őrületesen nagy vallomás, Virág pedig pontosan tudta ezt.

153. oldal, Április 26., csütörtök, 8/2. (Ciceró, 2013)

>!
Ailey

     – Emó, mi van veled?
     – Semmi – vonta meg a vállát Virág.
     – Akkor miért sírsz? Pattinson fodrásznál volt, vagy mi van? – röhögött (…).

279. oldal, Április 20., hétfő (Ciceró, 2010)