Pondoray Béla (Bütyök) személy
Idézetek
– A hideg ráz, ha rágondolok.
– Hát ne gondoljon rá. Hol vannak a ruhák?
– Csak leszórtunk mindent, olyan rendetlenül… a puska is csupa víz…
– Az nem baj. Ilyenkor semmi sem baj. A szükség, az szükség, maga még most is borzong – és az öreg előhúzta a nád közül a pálinkásüveget. Jócskán töltött a pohárba.
– Nem kívánom, Gergő bácsi.
– Hát kérdeztem, hogy kívánja-e? Ez most orvosság!
Gyula lenyelte a méregerős pálinkát, és lenyelte Bütyök is. Ezek után kissé bambán és végtelen maszatos törődöttséggel néztek a világba.
– Amondó vagyok – kezdte Matula a beszélgetést –, amondó vagyok, érdemes lenne kinézni…
Derék barátaink azonban nem voltak “amondók”… Kiváló barátaink még félig az álom csónakjában hevernek, és ez a csónak csak a hideg közreműködésével tudja őket partra fordítani.
– … kinézni – folytatta Matula a magánbeszélgetést—, és a fára gondolni, amit aztán kaparhatunk a hó alól, de még akkor is vizes lesz…
– Vizes? – nézte Tutajos a gerendákat, amelyek szárazak voltak. – Mi lesz vizes, Gergő bácsi?
– A fa!
– Hát akkor menjünk – feküdt tovább Bütyök is –, menjünk, és hordjunk be fát.
Matula mosolygott.
– Nem muszáj felkelni, azt már nem is mondom. Majd kis kereket faragok az ágylábak alá, semmi az, csak nyolc kerék kell, aztán kihúzom magukat, meg visszahúzom…
– Kelünk már, Gergő bácsi – nevetett Tutajos.
269. oldal (Móra, 1977)
Matulát az órák nem érdeklik,az időjárást meg a harkály mondja meg neki,meg a legyek meg a virágok…meg a Nap és a szél és a felhők…Igaz,hogy nem jósol előre,de egy napon belül biztos lehetsz benne.
-Jó lenne már ott lenni!- mondta Bütyök,és mindketten az ablakra néztek.
42. oldal
A rossz útra tért ujj ekkor már egyenesen állt, de Bütyök elég görbén nézett a világra, sőt egyes fákat is görbének látott, melyek jövet mintha egyenesek lettek volna.
– Ne hallgasson rá, fiam – simogatta meg Bütyök fejét az öregasszony –, mindig ilyen, azt hiszi, hogy a vendég kevesebbet eszik, és több marad neki, aztán egyszép napon megüti a guta.
– Miii, az „szép nap” lesz? Távozz, boszorkány, az örök tűzre, és lássuk azt a kendermagos csontvázat. Igyatok gyerekek…
… Bütyök pedig megkérdezte, hogy Matula látott-e már szarvatlan marhát.
– Láttam, Béla! Volt itt egy bika, nagyon öklelős volt, annak lefűrészelték mind a két szarvát.
– Nem úgy értem, Gergő bácsi, hanem amelyik szarvatlanul is születik.
– Mindenik úgy születik! Csak nem gondolja, Béla, hogy valami ménkű nagy szarvval gyün a világra?
– Nem, nem – kiáltott Bütyök –, hanem aminek azután sem nő ki!
– Ujjant nem láttam! …
293. oldal