!

Pondoray Béla (Bütyök) személy

Fekete István: Téli berek
Fekete István: Tüskevár

Idézetek

>!
Victoria_Crane

– Hát akkor menjünk – feküdt tovább Bütyök is –, menjünk, és hordjunk be fát.
Matula mosolygott.
– Nem muszáj felkelni, azt már nem is mondom. Majd kis kereket faragok az ágylábak alá, semmi az, csak nyolc kerék kell, aztán kihúzom magukat, meg visszahúzom…
– Kelünk már, Gergő bácsi – nevetett Tutajos –, csak talán inkább szántalpakat kellene faragni, abból csak négy kell, meg látom, esik is… inkább a szán való ilyenkor…

>!
madárka

– Alszol még, Bütyök?
– Szervusz, Tutajos, jó reggelt, Gergő bácsi! Nem alszom, Gyula.
– Bütyök, te még a pokolban is udvarias leszel.
– Azt hiszed, Tutajos, oda kerülök?

161. oldal (Móra, 2012)

>!
Sinope

(…)Nem kelnek föl? Engedett az idő, majdnem meleg van.
Bütyök mélyen behúzódott a takarók alá.
– Gergő bácsi talán azt a meleget érzi, ami kimegy…

Kapcsolódó szócikkek: Matula bácsi · Pondoray Béla (Bütyök)
>!
A_mordályos_nyul

A rossz útra tért ujj ekkor már egyenesen állt, de Bütyök elég görbén nézett a világra, sőt egyes fákat is görbének látott, melyek jövet mintha egyenesek lettek volna.

Kapcsolódó szócikkek: Pondoray Béla (Bütyök)
>!
Kisildikó

– Nem is látszott, hogy fájt volna a fejed, úgy megettünk egy csirkét, mint a pinty…
– Bütyök, a pinty magevő, és nem eszik csirkét, de a fejfájásom valóban elmúlt.

284. oldal, Móra 2004

>!
_natalie_ I

Aztán már alig beszélgettek. Ténferegtek a ragyogó utcákon, ahol végigömlött a nyár, és mintha felszakadt volna a messzeség, egyszerre végtelen lett a tér és az idő.
Két hónap!
Szabadság, szabadság!
Mosolyogtak, néha összenéztek, és gyengék voltak, mint a fűzfa fiatal hajtása.
– Gyere majd fel délután, mindent megbeszélünk.
– Persze – mondta Bütyök –, persze. Ezt meg kell beszélni.
Hogy mit kell megbeszélni, azt egyik sem tudta, de tele voltak valamivel, valami simogató, meleg ragyogással, és – szerencsére nem tudták, hogy a boldogságot nem lehet megbeszélni, nem lehet megosztani, és nem lehet megtartani.

33. oldal

Hirdetés
>!
Fire_bird

– A hideg ráz, ha rágondolok.
– Hát ne gondoljon rá. Hol vannak a ruhák?
– Csak leszórtunk mindent, olyan rendetlenül… a puska is csupa víz…
– Az nem baj. Ilyenkor semmi sem baj. A szükség, az szükség, maga még most is borzong – és az öreg előhúzta a nád közül a pálinkásüveget. Jócskán töltött a pohárba.
– Nem kívánom, Gergő bácsi.
– Hát kérdeztem, hogy kívánja-e? Ez most orvosság!
Gyula lenyelte a méregerős pálinkát, és lenyelte Bütyök is. Ezek után kissé bambán és végtelen maszatos törődöttséggel néztek a világba.

>!
Fire_bird

– Minek a doktor, István bácsi?
– Megvizsgál benneteket.
– Engem is?
– Persze, aztán elmegy. Hallom a csizmád elveszett, majd kapsz másikat.
– Mamánál van pénz.
– Akarsz egy nyaklevest? Mondtam, hogy pótapátok vagyok.

Kapcsolódó szócikkek: István bácsi · Pondoray Béla (Bütyök)
>!
Fire_bird

A doktor még egyszer megvizsgálta Tutajost.
– Mehetsz! – mondta. – Matulával már megbeszéltem, mire kell vigyázni. A vitaminokat szedd, és szeptemberben földhöz vághatod a legerősebb gyereket is az osztályban.
– Nem lehet, doktor bácsi, mert Bütyök a legerősebb.

>!
Fire_bird

Az ebéd utáni alvást azonban most sem hagyták el, bár előzőleg nem gondoltak rá. István bácsi azonban olyan bort küldött – mégpedig pintes üveggel –, ami mást parancsolt. Parancsolt, és ifjaink nem is ellenkeztek, pedig csak egy-egy pohárral ittak.
– Mint az anyatej – csettintett Matula, és a fiúk úgy érezték, hogy az anyatejtől csak aludni lehet.