!

Ponder Stibbons személy

Terry Pratchett: Hölgyek és urak
Terry Pratchett: Érdekes idők
Terry Pratchett: Vadkanapó
Terry Pratchett: Kallódó kontinens
!

Eredeti alak: Ponder Stibbons
Régi fordítás: Abrand Stibb


Idézetek

>!
imma A+P

– Ne mozduljanak, urak! – sziszegte Ponder. – A hüllők nagy része nem képes meglátni azt, ami mozdulatlan!
(…)
– Nem látja azt, ami nem mozog? – ismételte a Főrektor. – Úgy érti, csak meg kell várnunk, amíg nekisétál egy fának?

126. oldal

2 hozzászólás
>!
imma A+P

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Jó reggelt, cimbora! Ezt az izét meg hogy hívják?
A művész tekintetével követte a kinyújtott ujjat.
– Kenguru? – suttogta, és bár a hangját alig lehetett hallani, a föld is beleremegett.
– Kenguru, mi?
– Elképzelhető, hogy az nem is a neve, uram – vélte Ponder. – Lehet, hogy csak azt mondja, „nem tudom”.

376. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ponder Stibbons
1 hozzászólás
>!
Peter_Zelei

[Ponder Stibbons] Azért lett varázsló, mert azt gondolta, hogy azok ismerik a világmindenség működésének titkait – de kiderült, hogy a Láthatatlan Egyetem megfojtja a törekvést és a tehetséget.
Vegyük csak azt az esetet a megszelídített villámmal! Bizonyíthatóan és látványosan működött. A segítségével égnek állította a Pénztárnok minden szál haját, és szikrákat pattogtatott az ujjbegyeiből – pedig csak egyetlen macskát és alig pár borostyánrudat használt. Tökéletesen ésszerű tervét, miszerint több ezer macskát kellene egy nagy kerékhez erősíteni, amely forgása közben borostyánrudak százaihoz dörzsölné azokat, azon a nevetséges alapon utasították el, hogy valószínűleg túl zajos lenne.

Kapcsolódó szócikkek: Láthatatlan Egyetem · Pénztárnok · Ponder Stibbons
>!
takiko P

– Engedélyt kérek, hogy a fedélzetre lépjek, uram! – szólt Ponder a vizet taposva. – Lenne szíves ledobni egy liánt?
– Már miért ne.
A fakultás feje szorgalmasan pöfékelt, míg kollégája a fedélzetre kapaszkodott.
– Valószínűleg csúcsidőt úszott ezen a távon, Stibbons úr.
– Köszönöm, uram! – válaszolta a sűrűn csöpögő ifjú varázsló.
– És engedje meg, hogy elismerésem fejezzem ki az elvárásoknak teljes mértékben megfelelő öltözetével kapcsolatban! Ön viseli a csúcsos kalapot, amely a varázslói lét sine qua nonja nyilvános körülmények között.
– Köszönöm, uram!
– Kiváló kalap.
– Köszönöm, uram!
– Úgy mondják, egy varázsló a kalapja nélkül meztelen, Stibbons úr.
– Én is így hallottam, uram.
– Az ön esetében azonban kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy bár a kalapja a fején van, egyéb értelemben, szó szerint véve ön ruhátlan.
– Úgy gondoltam, a köpeny lelassítana, uram.
– És noha örülök, hogy megint látom, Stibbons – bár kissé talán többet látok önből, mint amennyire általában kíváncsi lennék –, mégis felvetődik bennem a kérdés: voltaképpen mi az oka, hogy körünkben tartózkodik?
– Hirtelen úgy éreztem, nem lenne tisztességes, ha megfoszatnám az Egyetemet a szolgálataimtól, uram.
– Csakugyan? Hirtelen nosztalgia fogta el a jó öreg alma mater iránt?
– Így is fogalmazhatunk, uram.
Rettentheő szeme megcsillant a füstfelhő mögött, és pályafutása során nem először Pondert elfogta az érzés: a Főrektor esetenként jóval értelmesebb, mint amilyennek mutatja magát. Bár ez nem lehet túl nehéz.

275-276. oldal

>!
Eszter_andrea

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Ponder ismét ránézett arra a mondatra, amit Hex írt.
+++ Az enyém! Hűűűű +++
– Nem hinném – jelentette ki komoran –, hogy szívesen elmondanám a Főrektornak, hogy ez a gép abbahagyja a munkát, ha elvesszük a kis plüssmackóját. Szerintem én nem akarok ilyen világban élni.
– Ööö – felelte Dühödt Nagy Drongó –, tudod, mindig mondhatod, hogy csak telepített KPM-el működik…
– Szerinted ez jobb? – kérdezte Ponder csüggedten. Még csak nem is realista medveábrázolás volt.
– Úgy érted, hogy jobb-e, mint a „kis plüssmackó”?
Ponder bólintott. – Annál jobb – állapította meg.

402. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hex · Ponder Stibbons
>!
Raye

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

A Könyvtáros tüsszentett.
És alakot váltott.
A varázslók borúsan szemlélték a létrejött objektumot, amely egy olyan kényelmes karosszékre emlékeztetett, amit valaki valamilyen okból hosszú, vörös szőrmével vont be.
– Mit tehetünk érte? – tette fel a kérdést Ponder Stibbons, a fakultás legifjabb tagja.
– Talán egy-két párnát szívesen fogadna – felelte Rettentheő.

13. oldal

Hirdetés
>!
Raye

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

A Könyvtáros nyitott be a terembe. Igen lassan lépkedett a rengeteg ruhanemű miatt, amit magára húzott; a rajta lévő pulóverek és szvetterek puszta mennyisége következtében ahelyett, hogy karjait második pár lábként használhatta volna, azok szinte vízszintesen elálltak a testétől mindkét oldalon. De a csoszogó jelenés legelborzasztóbb részlete a piros gyapjúsipka volt.
(…)
Miután belépett a szoba ajtaján, a Könyvtáros szomorú arccal fordult kollégái felé. Majd a kilincs felé nyúlt. Közben igen erőtlen hangon megjegyezte:
– …k…
Utána pedig tüsszentett.
Ruhák hullottak a padlóra. Mikor a varázslók szétbontották a kupacot, alatta egy fölöttébb vastag és méretes, szőrös, vörös bőrbe borított könyvet találtak.
– A borítón az a cím olvasható, hogy Úúk – jelentette be a Számbojtár Professzor meglehetősen feszült hangon.
– A szerzőről nem írnak valamit? – érdeklődött a Dékán.
(…)
– Nem lapozhatnánk bele? – tette fel a kérdést a Meghatározhatatlan Tudományok Tanszékvezetője. – Lehet, hogy van belül névmutató.
– Önként jelentkező, aki belenézne a Könyvtárosba? – kérdezte a Főrektor. – Azért ne tolongjanak!
(…)
Ponder megérintette a könyvet. Melegnek érződött. És a legkisebb nehézség nélkül ki lehetett nyitni.
Minen lapja úúkokkal volt teleírva.
– A párbeszédek jók, de a cselekmény kissé unalmas.
– Dékán! Lekötelezne, ha komolyan venné ezt az egészet! – fakadt ki Rettentheő.

35-37. oldal

>!
Raye

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– És hogy érzi magát a Könyvtáros, Stibbons úr? Kényelembe helyezkedett?
– Azt önnek kellene tudnia, uram – felelte Ponder. – Az elmúlt háromnegyed órában ön feküdt benne.
Rettentheő lenézett a nyugágyra. Azt vörös szőr borította.
– Ez lenne a …?
– Igen, uram.

82-83. oldal

>!
Raye

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

A Könyvtáros kinyitott a száját, majd tüsszentett.
Egy igen nagy, vörös kagylóhéj puffant a homokra.
– Ajjaj! – szólt Ponder Stibbons.
– Ez érdekes – jegyezte meg a Meghatározhatatlan Tudományok Tanszékvezetője. – Ezúttal az óriás kürtcsigák egy igen szép példányává változott. Lenyűgöző hangot lehet kicsalni belőlük, ha az ember belefúj a csúcsos végükbe…
– Önként jelentkezők? – dünnyögte a Dékán.

121. oldal

>!
Raye

– Szép kora tavaszi reggeleken régebben előszeretettel tettem sétákat az erdőben, Stibbons. Azt akarja mondani, hogy a fáknak egész idő alatt csak az üzekedésen járt az eszük körülöttem?
Ponder kertészeti szakértelme ezen a ponton kezdett csődöt mondani.
(…)
– Akárhogy is, uram, magányos egyedekkel nem megy a dolog. És van még valami, uram. Ki szívná el a cigarettákat? Úgy értem, ha a bokor abban reménykedik, hogy a magvai minél jobban elterjedjenek, akkor mire számít, ki fogja majd széthordani és eldobálni a csikkjeit?
– Micsoda?
Ponder nagyot sóhajtott.
– A gyümölcsökkel kapcsolatban, uram, az a helyzet, hogy azok afféle csalétkek. A madarak megeszik a gyümölcsöt, majd, ööö, valahol elpotyogtatják a magvaikat. A növények ezen a módon terjesztik el a saját sarjaikat. De mi csak madarakat és néhány gyíkot láttunk ezen a szigeten, szóval…
– Á, látom már, mit akar mondani! – vágott közbe Rettentheő. – Arra gondol: milyen madár az, amelyik leszáll füstölni egy kicsit?
– A füstifecske – szólalt meg valaki.
– Örülök, hogy még mindig tartja velünk a lépést, Pénztárnok – nyugtázta a közbeszólást a fakultás feje anélkül, hogy körbenézett volna.

122-123. oldal