!

Pompeius személy

Steven Saylor: A végzet fegyvere
Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok
Iulius Caesar: Iulius Caesar feljegyzései
Albertus Magnus: Az állatokról
Marcus Aurelius – Cassius Dio Cocceianus: Marcus Aurelius elmélkedései
!

Cnaeus Pompeius Magnus (Kr. e. 106. szeptember 29. – Kr. e. 48. szeptember 29.) meghatározó római hadvezér és politikus volt a késői Római Köztársaság idején. Pompeius katonai tehetségét először Lucius Cornelius Sulla marianusok ellen vívott háborúja idején mutatta meg, emiatt kapta a Magnus (Nagy) nevet.
Később Pompeius a Spartacus-féle rabszolgafelkelés leverésében is részt vett. Tagja volt az első triumvirátusnak Julius Caesarral és Marcus Licinius Crassusszal. Az egyezséget megerősítve Pompeius feleségül vette Caesar lányát, Juliát. Ez a szövetség azonban rövid életű volt. Crassus Kr. e. 53-ban bekövetkezett halála után Pompeius megpróbálta Caesart távollétében politikailag kijátszani, e törekvése viszont polgárháborúba torkollt. A háború a pharszaloszi csatában dőlt el, ahol Caesar legyőzte Pompeiust. Pompeius Egyiptomba menekült, ahol árulás áldozata lett, és XIII. Ptolemaiosz parancsára meggyilkolták.

!

Magnus Pompeius márvány mellszobra


Idézetek

>!
Tintapatrónus P

Spartacus hívei eddig minden ellenük küldött osztagot levertek. Két római konzult is hazaküldtek megszégyenítve. Gyanítom, hogy ha Pompeius…

17. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Pompeius · Spartacus
>!
Sli SP

Sokan dicsérték Pompeiust egy mondásáért. Történetesen beteg volt, és az orvos fenyőmadarat rendelt neki, de szolgái azt mondták, hogy nyáron fenyőmadarat sehol másutt nem lehet szerezni, csak Lucullusnál, aki hízlaltatja őket. Erre Pompeius megtiltotta, hogy tőle kérjenek, és így szólt az orvoshoz: „Mit? Hát Pompeius ne éljen, ha Lucullus nem ínyenckedik?" S megparancsolta, hogy valami könnyebben beszerezhető ételt készítsenek neki.

741. oldal, Első kötet - Lucullus (Osiris, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: Lucius Licinius Lucullus · madár · Pompeius
>!
Sli SP

(…) Pompeiust és Crassust választották consullá, de Cato továbbra sem adta fel a harcot, hanem ő maga pályázott a praetorságra, hogy ez legyen az a védőbástya, ahonnan küzdhet, és ne magánemberként kelljen megvívnia a harcot a consulok ellen. Pompeius és Crassus azonban ettől is félt. Tudták, hogy Cato a praetori tisztség birtokában egyenlő ellenfél lesz a consuli tisztség viselőivel, ezért először is gyorsan és anélkül, hogy sokan tudtak volna róla, összehívták a senatust, és keresztülvittek egy javaslatot, hogy a megválasztott praetorok azonnal foglalják el hivatalukat, és ne várják meg a törvényben megállapított várakozási időt, amely alatt törvényszék elé lehet állítani azokat, akik megvesztegették a népet. Midőn ezzel a határozattal biztosították magukat, hogy bíróilag ne lehessen őket felelősségre vonni, megbízható embereiket és barátaikat megszervezték és jelöltették a praetorságra, pénzzel vásárolták meg a szavazatokat és személyesen vezették a választást. De Cato erénye és hírneve ennek ellenére is győzedelmeskedett, mert a nép felháborodott arra a gondolatra, hogy szavazatával eladja azt a Catót, akit pénzért kellene megvennie a praetorságra; így aztán az első tribus rá adta szavazatát. Ekkor azonban Pompeius azt hazudta, hogy mennydörgést hallott, és a népgyűlést szégyenletesen feloszlatta; szokásban volt ugyanis, hogy az ilyesmit vészt hozónak tekintsék, és ne hozzanak határozatokat baljóslatú előjel esetén. Ezután ismét nagyobb méretű vesztegetéshez fogtak, a legderekabb polgárokat elűzték a Campus Martiusról, és Cato helyett erőszakos eszközökkel Vatiniust választották praetorrá.

501. oldal, Második kötet - Az ifjabb Cato (Osiris, 2005)

>!
Sli SP

Midőn újabb törvényjavaslatot terjesztettek elő Caesar tartományairól és hadseregéről, Cato nem a néphez, hanem magához Pompeiushoz fordult, ünnepélyesen figyelmeztette, és előre megmondta neki, hogy nyakába veszi Caesart anélkül, hogy tudná, de amikor érezni fogja nyomasztó súlyát, nem lesz képes sem letenni, sem elviselni, és vele együtt rázuhan majd Rómára.

503. oldal, Második kötet - Az ifjabb Cato (Osiris, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: Julius Caesar · Marcus Porcius Cato Minor · Pompeius · Róma
>!
Sli SP

Alexandrosz, Caesar, Pompeius – kik ők Diogenészhez, Hérakleitoszhoz és Szókratészhez képest? Az utóbbiak ugyanis látták a dolgokat, a dolgok okát és anyagát, vezérlő értelmük független volt. Amazoknak viszont mennyi volt a gondjuk, és mennyi mindentől függtek szolgamód!

136. oldal, Marcus Aurelius: Elmélkedések - Nyolcadik könyv (Atlantisz, 2016) · Marcus Aurelius

Hirdetés
>!
Sli SP

Caesarnak kezdettől fogva éppen hadseregének rosszul szervezett utánpótlása és főként a katonák hiányos élelmezése okozta a legtöbb gondot. Katonái végül is ehető gyökereket ástak ki a földből, tejjel összekeverték, és ezt használták táplálékul. Egy alkalommal kenyér alakúvá gyúrták, megsütötték, és odafutottak vele az ellenséges előőrsökhöz. Kézről kézre dobálták a kenyeret, majd áthajigálták a tábor palánkján, és közben azt kiáltozták, hogy mindaddig ostromzár alatt tartják Pompeius hadait, míg a föld ilyen gyökereket terem. Pompeius jól vigyázott, hogy se a kenyér, se ezek a beszédek el ne jussanak csapatai javához, mert katonáin erőt vett a csüggedés.

640-641. oldal, Első kötet - Iulius Caesar (Osiris, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: Julius Caesar · kenyér · Pompeius
1 hozzászólás
>!
Sli SP

Követeket kell Pompeiushoz küldeni, hogy a békéről tárgyaljanak, és őt az sem riasztja el, amit Pompeius nemrég a senatusban mondott: aki máshoz követet küld, az elismeri a másik fensőbbségét, és elárulja a maga félelmét. Ez gyenge és alacsony gondolkodásra vall. Ő azonban, ahogy tetteivel igyekezett másokat felülmúlni, ugyanúgy akar kiemelkedni igazsággal és méltányossággal.

263. oldal, Feljegyzések a polgárháborúról - Első könyv (Magyar Helikon, 1974)

Iulius Caesar: Iulius Caesar feljegyzései A gall háborúról / A polgárháborúról

Kapcsolódó szócikkek: Julius Caesar · Pompeius
>!
Timár_Krisztina ISP

Egyszarvú (Unicornis)

Erejéhez képest aránylag kicsiny, puszpángszínű és két körömre hasított patájú állat. Hegyekben és vadonokban él, homlokán nagyon hosszú szarvat visel, amelyet sziklákon szokott fenni. Evvel még az elefántot is föl tudja nyársalni, sőt a vadásztól sem fél. Pompeius Magnus egy ilyen állatot mutatott be a római cirkuszban.
Azt beszélik, hogy ez az állat nagyon kedveli a szűz leányokat. Ha meglátja őket, megjuhászodik, sőt néha mellettük elszenderedve fogságba is esik, és sikerül megkötözni. Egyébként is el lehet fogni, ha még fiatal, ilyenkor megszelídíthető.

110. oldal

Kapcsolódó szócikkek: egyszarvú · Pompeius
6 hozzászólás