!

Polübiosz személy

Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok
Polübiosz: Polübiosz történeti könyvei I-II.

Idézetek

>!
Sli SP

A hadjáraton, ha nem volt Pompeius társaságában, egész nap tanulmányokkal, könyvekkel foglalkozott, de nemcsak szabad idejében, hanem még a nagy csata előtti napon is. Nyár közepe és nagy hőség volt, a tábort mocsaras helyen ütötték fel, és a szolgák, akik Brutus sátrát vitték, csak nagy késéssel érkeztek meg. Brutus nagyon ki volt merülve, már majdnem dél volt, amikor megkente testét, és evett egy keveset. A többiek vagy aludtak, vagy aggodalommal gondoltak a jövőre; ő pedig egész estig Polübiosz műveiből készített kivonatot.

801-802. oldal, Második kötet - Brutus (Osiris, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: Marcus Iunius Brutus · Polübiosz
>!
Sli SP

Életének döntő fordulatát jelentette, amikor Perszeusz makedón király, aki a rómaiak keleti terjeszkedését szerette volna feltartóztatni, a harmadik makedón háborúban, 168-ban Püdnánál a római Aemilius Paulusszal szemben vereséget szenvedett. Megalopoliszban a Róma-barát párt kerekedett felül, Polübioszt politikai ellenfelei Róma-ellenes magatartással vádolták és ezek javaslatára vele együtt ezer előkelő akháj férfit – az ellenpárt tagjait – Itáliába deportáltak, hogy pert indítsanak ellenük. Erre ugyan nem került sor, de az elhurcoltakból tizenhét év múltán már alig háromszázan voltak életben, amikor hazaengedték őket. A többieket különböző etruszk városokba internálták, Polübiosznak azonban sikerült – bizonyára katonai szakértelme és irodalmi tevékenysége révén – Rómában maradnia, és ott felkelteni maga iránt a magasabb körök figyelmét.

466. oldal, II. kötet - Utószó (Attraktor, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: Polübiosz
1 hozzászólás
>!
Sli SP

Scipio vitát kezdeményezett az akháj túszok ügyében, és számos beszéd hangzott el a szenátusban; egyesek meg akarták engedni a hazatérésüket, míg mások ez ellen voltak. Cato szólásra emelkedett, és azt mondta: „Úgy ülünk itt egész nap, mintha nem lenne semmi dolgunk, és néhány öreg görög kapcsán azon vitatkozunk, hogy római vagy akháj halottvivők cipeljék-e őket a sírjukhoz.” Mikor a szenátus megszavazta, hogy hazatérhetnek, pár napra rá Polübiosz újra a szenátus elé akart járulni, hogy elérje, a túszok kapják vissza a régi tisztségeiket. Mikor erről Cato véleményét kérdezte, az elmosolyodott, és megjegyezte, hogy Odüsszeuszhoz hasonlóan Polübiosz is még egyszer vissza akar menni a Küklopsz barlangjába, mert ottfelejtette a kalapját és az övét.

428-429. oldal, II. kötet - Harmincötödik könyv (Attraktor, 2002)

1 hozzászólás
>!
Sli SP

Amikor Scipio Polübiosz kedvéért közbenjárt az akhaiai száműzöttek érdekében, és a senatusban hosszasan vitatták az ügyet, mert egyesek hajlandók voltak hazatérésüket engedélyezni, mások a hazatérés ellen szólaltak fel, Cato is beszédet tartott, és ezt mondta: „Mintha semmi más dolgunk nem volna, itt ülünk naphosszat, és azon töprengünk, hogy néhány görög vénembernek nálunk adják-e meg a végtisztességet vagy Akhaiában." Így aztán engedélyezték hazatérésüket, de néhány nappal később Polübiosz és társai ismét a senatushoz fordultak azzal a kéréssel, hogy a száműzöttek visszakaphassák Akhaiában korábban betöltött tisztségeiket, s Polübiosz igyekezett megtudni, mi ebben az ügyben Cato felfogása. Cato erre mosolyogva odaszólt Polübiosznak, hogy olyan ez a dolog, mintha Odüsszeusz vissza akarna menni a Küklópsz barlangjába az ottfelejtett süvegéért és övéért.

499-500. oldal, Első kötet - Marcus Cato (Osiris, 2005)

1 hozzászólás
>!
Sli SP

(…) Polübiosz az ő baráti köréhez csatlakozott és annyira bensőséges viszonyba került vele, hogy barátságuk és állandó összetartozásuk híre nem csupán Itáliára és Hellaszra korlátozódott, hanem még a legtávolabbi népek előtt is ismertté vált. (…) ez a kapcsolat néhány könyv kölcsönadásával és az ezekről a könyvekről folyó eszmecserével kezdődött.

381. oldal, II. kötet - Harmincegyedik könyv (Attraktor, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: barátság · könyv · Polübiosz · Scipio Aemilianus Africanus
Hirdetés
>!
Sli SP

Senki se csodálkozzék el azon, hogy egyszer a saját nevünkkel jelöljük magunkat, máskor meg általános fordulatokkal, mint például „miután ezt elmondtam,” vagy „egyetértettünk ezzel”. Mivel mi is résztvevői voltunk sok eseménynek azok közül, amiket ezután fogunk leírni, kénytelenek vagyunk váltogatni a kifejezésmódokat, amikor magunkról írunk. Egyrészt azért, nehogy nevünk folytonos ismételgetésével a szóismétlés hibájába essünk, másrészt azért, nehogy a „miközben én” és a „nekem” állandó használatával észrevétlenül nehézkessé váljon a stílusunk. De azáltal, hogy mindezeket együtt használjuk és az alkalomhoz illően váltogatjuk – amennyire csak lehet –, megpróbáljuk elkerülni ezt a súlyos hibát. Ez ugyanis a kellemetlen velejárója annak, ha az ember a saját személyéről beszél.

435-436. oldal, II. kötet - Harminchatodik könyv (Attraktor, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: Polübiosz
1 hozzászólás
>!
Sli SP

Scipio hirtelen felém fordult,* megfogta a karomat és így szólt: „Dicső pillanat ez, Polübioszom! De az a balsejtelem gyötör, hogy egy napon majd az én hazámra is ugyanezt az ítéletet mondják ki.” Nehéz lenne államférfihoz jobban illő és mélyebb kijelentést idézni. Hiszen aki a legnagyobb diadal és az ellenfél tragédiájának pillanatában képes a saját helyzetével és a körülmények esetleges forgandóságával szembenézni, illetve általában a szerencse időszakában Tükhé forgandóságára gondolni, az nagy és rettenthetetlen férfiú, azaz olyan ember, aki megérdemli, hogy megőrizzük emlékezetünkben.
Amint a város a lángok martalékává vált, Scipio könnyekben tört ki és hosszasan állt ott, töprengve a városok, népek, dinasztiák elkerülhetetlen végzetén, mely mindegyiket utoléri, akárcsak az egyes embereket. Arra gondolt, hogy ez történt a hajdan hatalmas Ilionnal, az asszír, a méd és a perzsa birodalommal, és nemrég az oly virágzó Makedóniával is. Majd akár szándékosan, akár véletlenül a következő sort kezdte szavalni:

             Eljön a nap, mikoron megszentelt Ílion elvész
             és Priamosz, meg népe a jógerelyes Priamosznak.

És mikor Polübiosz, aki a nevelője volt, nyíltan megkérdezte tőle, mit ért ezalatt, nem titkolózott, hanem nyíltan a hazáját, Rómát nevezte meg, mivel az emberi sors forgandóságát látva, féltette azt. […] Én saját magam jegyeztem fel a szavait.

* Scipio és Polübiosz egy dombtetőről nézik, amint Karthágó óvárosa elhamvad a tűzben, miközben a római katonák összegyűjtik a zsákmányt és a foglyokat.

456. oldal, II. kötet - Harmincnyolcadik könyv (Attraktor, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: Karthágó · Polübiosz · Priamosz · Róma · Scipio Aemilianus Africanus · Trója
>!
Sli SP

Mégis lesznek bizonnyal olyanok, akik a szemünkre vetik majd, hogy gyűlölettől elfogultan írunk az eseményekről, noha éppen nekünk lenne a leginkább az a kötelességünk, hogy elleplezzük a görögök hibáit. Nekem ellenben az a véleményem, hogy a helyesen gondolkodók nem fogják igaz barátjuknak tartani azt, aki gyáva, és fél nyíltan kimondani az igazságot, sem pedig jó polgárnak azt, aki letér az igazság útjáról csupán néhány ember haragja miatt, ami ezért őt sújtani fogja. Annak, aki egyetemes történelmet ír, az igazságon kívül semmi mást nem szabad elfogadnia, és ezt kell a legtöbbre tartania. Mert minél hosszabb időn át és minél több emberhez jut el a feljegyzések hagyományozása révén az, amit egy bizonyos pillanatban leírtak, a szerzőnek annál erősebben kell ragaszkodnia az igazsághoz, közönségének pedig annál jobban kell méltányolnia választását. Válságos időkben kötelességük a görögöknek mindenféle módon egymás segítségére sietni, elleplezve hibáikat vagy lecsillapítva a győztesek haragját; ezt mi valóban meg is tettük, amikor a helyzet úgy kívánta. De az utókorra minden hazugságtól mentes művet kell hagyni, minthogy nekünk nem az a feladatunk, hogy hallgatóink fülét gyönyörködtessük, hanem az, hogy lelküket jobbá tegyük, s így többé ne kövessék el ugyanezeket a hibákat.

444. oldal, II. kötet - Harmincnyolcadik könyv (Attraktor, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: hiba · igazság · Polübiosz · történelem
1 hozzászólás
>!
Sli SP

146-ban azonban visszatért Akhaiába, hogy honfitársai segítségére legyen a korinthoszi felkeléssel kapcsolatos zűrzavarban. A város pusztulása után nagy tekintélye révén tagja lehetett annak a tizes bizottságnak, amelynek feladata a görögországi viszonyok rendezése volt. Sok alkalommal megkísérelte – nem is sikertelenül – enyhíteni a rómaiak szigorát, és amikor a bizottság munkája véget ért, őt bízták meg a rendezési terv végrehajtásával. Fennmaradt néhány felirat, amely a Peloponnészosz számos városában a tiszteletére állított szobrokon volt elhelyezve. Pauszaniasz is látott Megalopolisz piacterén egy kőtáblát, amelyen Polübiosz domborművű képe volt látható, a verses felirat pedig tudtul adta, hogy „Polübiosz (…) a rómaiak szövetségese lett, és lecsendesítette a görög nép iránt érzett haragjukat” (VIII. 30).

467. oldal, II. kötet - Utószó (Attraktor, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: Pauszaniasz · Polübiosz
1 hozzászólás