polgárháború fogalom
Idézetek
Kalagor nem szeret arra gondolni, hogy Romániában burkolt polgárháború zajlik, egy kicsit mindenki mindenki ellen, és mindenki a zsidók ellen, mindenki a lehető legnagyobb haszonért, és ha lehet rúgni egyet a magyarokba, az sem baj. Része ez annak az általános megháborodásnak, ami a világban zajlik, de mivel a lakosság jórészt a világtól elzárt helyeken él, kevesen vesznek benne részt, ő sem akar. Politikusokat, tisztviselőket, tanárokat lőnek agyon a nyílt utcán, kirakatokat vernek be, és boltokat gyújtanak fel, a hatóság nem tud, sokszor nem is akar fellépni, az egyik rendőr letartóztatja a gyilkost, a másik elengedi, ha nem a rendőr, akkor a bíró.
104. oldal
Vida Gábor: Senkiháza 93% Erdélyi lektűr
A mai polgárháborúkat részben a gyarmatosítók idézték elő, amikor azt mondták a különböző népeknek, hogy ők „egyetlen nemzet egyetlen országban", aztán amikor végül elzavarták őket, az országon belül kiemelkedett egy domináns nép, és uralkodni akart a többieken, ami elkerülhetetlenül erőszakhoz vezetett.
151. oldal, Afrika
Tim Marshall: A földrajz fogságában 93% Tíz térkép, amely mindent elmond arról, amit tudni érdemes a globális politikai folyamatokról
Az, hogy mindennek szokás nevezni mindazt, amit a nyilasok negyvennégy október tizenötödikétől, illetve amit korábban, a felkészülés időszakában tettek, csak polgárháborúnak nem, egy különös, de következetes hagyomány része. Annak ellenére, hogy a magyar történelem több korábbi nagy fegyveres konfliktusának igenis volt polgárháborús jellege, ezeket nem szokás akként ábrázolni. Takáts József hívja fel rá a figyelmet, hogy „lehetséges volna így értelmezni az 1919–1921-es éveket, 1848-49-et, s a 17-18. századi szabadságharcokat is, hiszen mindegyik esetben az ország egyik része került fegyveres konfliktusba a másik részével (vagy több részével is). A nacionalista perspektíva azonban nem teszi lehetővé, hogy ezeket az eseményeket polgárháborúnak lássuk – vallási, majd etnikai, majd ideológiai alapú polgárháborúknak. Ha polgárháborúként beszélnénk el őket, a labancok, a magyar kormányzat ellen fordult nemzetiségiek, a kommunisták, illetve az ellenforradalmárok nem »ők« lennének, hanem a »mi« egyik része, amely fájdalmas módon szembekerült a másik részével.” (Hozzáteszem, hogy egy ilyen felsorolás akár a Dózsa-felkeléssel is végződhetne.) Takáts József fontos észrevétele, hogy a polgárháború fogalmának aggályos kerülése nem tudományos alapokon nyugszik, hanem az egyik érintett fél ideológiájának része. Azt lehet mondani, hogy régóta, és a jelenben is. „Turáni átkot” emlegetnek, „széthúzást”, amikor szükségszerűen kialakuló szemléletbeli vagy érdekellentétekről kellene beszélni.
182-183. oldal
Zoltán Gábor: Szomszéd 89% Orgia előtt és után
– Nem számít, hogy ki győz. – Chic így látta. A pusztítás, a nagy nemzeti tragédia mindenképp megmarad. Ez a rettenetes a polgárháborúban: akármi a vége, akkor is katasztrófa. Mindenkinek.
204. oldal
…történelmi tény, hogy a legtöbb polgárháborút az az oldal veszíti el, amelyik előbb fogy ki a pénzből…
460. oldal, 4. rész - "A majdnem választott nép" - A polgárháború, 1850-1870, Miért volt a Dél verségre ítélve? (Akadémiai, 2016)
A polgárháború végére az Egyesült Államok és népe kezdte magára ölteni azt a jellegét, ami ma, a 20. század végén már mindannyiunk számára megszokott: hatalmas, nyüzsgő és végtelenül változatos, sokszínű és sokfajú, végtelenül anyagias és határtalanul idealista, fáradhatatlan újító, tolakodó, harácsoló, kíváncsi és mindent a lehető legjobban akar csinálni, hogy folyamatosan gazdagodjon, és mindenki happy legyen.
……..
Az emberek fájlalták, hogy Amerika nem elég régi.
507. oldal - 5. rész
– A polgárháborúnak elég régen vége – mondtam. – Nem volna ideje elfelejteni?
– Ha déli vagy, nem fog menni – felelte Joe. – De az a jenki hulla nemcsak a polgárháborút idézi. Tulajdonképpen szimbóluma annak, hogy mi történhet bármelyik jenkivel, a mai szent napig, ha lejön hozzánk, és felhergeli a jónépet.
Második rész / 19. fejezet - Lafayette Square, mind itt vagyunk, 302. oldal
„Az oroszországi polgárháború, mely 1921-ig tart, ötször annyi életbe fog kerülni, mint ahányan a világháborúban (oroszok) 1914–1917 közt elesnek.”
767. oldal
Annál emlékezetesebb volt ez az öldöklés, mivel egy fiú az apját ölte meg. Az eseményt s a neveket Vipstanus Messalla nyomán közlöm. A hispaniai Iulius Mansuetus, a „rohanó” legio katonája, serdületlen fiút hagyott otthon. Az ifjú nemsokára felnőtt, s Galba besorozta a hetesek közé; miközben véletlenül elébe kerülő és sebesülten leterített félholt apját motozza, felismerten s felismerve, és a haldoklót átölelve síró hangon idézte atyja kiengesztelt szellemét, és könyörgött, hogy ne forduljon el tőle, rokonvér kiontójától: a közösségé a tett, és egy katona ugyan hányad része a polgárháborús seregnek? Rögtön felemeli a holttestet, sírt ás neki, megadja a végső tisztességet szülejének. Felfigyeltek rá a legközelebbiek, azután a többiek is: utóbb már az egész sereg megdöbben, panaszkodik és átkozza a szörnyű háborút. De azért semmivel sem lanyhábban gyilkolják és fosztják ki a közelállókat, rokonokat, testvéreket: bűnös tett történt, mondják, s teszik tovább.
127. oldal, Korunk története - III. könyv (Szukits, 2001)
…a szókimondó Robert Fisk azt javasolja, hogy minősítsük „polgárháborúnak” a palesztinai eseményeket. De ha ez polgárháború, akkor egy borjú lemészárlását bikaviadalnak is nevezhetjük. Hiszen oly nagy az erőkülönbség. Nem, ez nem „polgárháború”, ez hátborzongató népirtás.
119. oldal