pokol helyszín
1 hozzászólásIdézetek
– Melyik madár repül a legmagasabbra? – tudakoltam Svarctól.
– A vadlúd. Miért?
– Ő jár legközelebb a mennyországhoz?
– A mennyország nem egy hely.
– Nem az égben van?
– Így szokás mondani. De ez csak azt jelenti, hogy hozzánk képest valahol nagyon fenn. Sok-sok emelettel fennebb.
– És hogy lehet oda feljutni?
– A mennyországba nem vezet létra. Főleg nem olyan, amit mások ácsoltak.
– Nekem kell elkészítenem?
– Nem,
– Hanem?
– Neked magadnak kell létrává lenned.
– Azt mondod, nem az égben van. Hol van a mennyország?
– Állítólag a lélekben van, mint a pokol is.
– Egy helyen?
– Igen.
– Egyszerre vagy egymás után?
– Olyan lehet, mint a székelykocsárdi váróterem. Az egyik bejáratra az van írva, hogy első osztályú váróterem, a másikra, hogy másodosztályú.
– És valójában hányad osztályú?
– Valójában egy folyosó.
122. oldal (Hajnali ének. A beszélő strucc. A mennyországról)
Nincs igazság. Se a Földön, se a Pokolban.
12. oldal
És a halandók! Azt kérdem, miért? […] Miért engem hibáztatnak a saját kis gyarlóságaikért? Úgy emlegetnek, mintha egész álló nap a fülükbe duruzsolnék, s olyan tettekre kényszeríteném őket, amiket amúgy visszataszítónak tartanak. „Az ördög vett rá erre.” Soha nem vettem rá senkit semmire. Soha.
Élik a saját kis életüket. Nem én élem helyettük az életüket. Aztán meghalnak és ide kerülnek (miután vétkeztek az ellen, amit jónak hittek), arra számítva, hogy tőlünk majd megkapják a fájdalmat és büntetést, amire vágynak. Nem én hívtam őket ide.
Azt pletykálják, hogy lelkeket vásárolok, mint egy halaskofa piaci napon, de azt nem kérdik meg, hogy miért tennék ilyet? Lelkeket? Minek? Egy lelket nem bitorolhat más. Nem. A lelkük csakis az övék… de nem szeretnek ezzel szembenézni. (Lucifer Hajnalcsillag, a Pokol ura)
76. oldal
Nem jutsz pokolra, hidd el nekem. Ha mégis volna olyan, hogy pokol, én jutok előbb oda, és velem annyira el lesznek foglalva, hogy téged még csak be sem fognak csekkolni.
117. oldal
„…Do you know where the wicked go after death?”
„They go to hell,” was my ready and orthodox answer.
„And what is hell? Can you tell me that?”
„A pit full of fire.”
„And should you like to fall into that pit, and to be burning there for ever?”
„No, sir.”
„What must you do to avoid it?”
I deliberated a moment: my answer, when it did come, was objectionable: „I must keep in good health, and not die.”
I. kötet, 4. fejezet