pokol helyszín
1 hozzászólásIdézetek
„Hm. Tündérföld és ez a hely mindig is kapcsolatban állt egymással, már csak az adó miatt is.”
„Ez a Pokol, Tim. Vagy legalábbis egy apró megjelenési formája.”
„Igen sok démon talált itt otthonra, az eltorzult geometriák megfelelnek az ő sötét belső világuknak. Áthívhatók a mi létsíkunkra, de ára van…”
„Az ár túl magas.”
142. oldal, III. könyv: A Nyári Alkony Földje
– Maga már beleesett az ördögi körbe?
– Így is mondhatjuk. Tehát vannak emberek, akik haláluk után nem hagyhatnak itt minket, mert a testüket ugyan elhagyja a lelkük, de nem juthatnak be sem a mennyországba, sem pedig a pokolba, hanem megrekednek a két világ között. Végül is egy kicsit még itt vannak, egy kicsit meg a másik helyen, de még sincsenek igazából sehol.
315-316. oldal
Bizonyos, hogy a magánzárka – röviden szólva – nagyon hasonlít ahhoz, ahogy egyes teológusok bemutatják a pokol legfőbb kínját: a lélek végül felismeri elkövetett vétkeit, amelyek miatt örökre kívül rekedt a mennyországon; vég nélkül gyötri magát szemrehányásokkal, és darabokra szaggatja magát, mert még mindig látja és érti azokat a dolgokat, amelyeket mindörökre elvesztett, és vágyódik utánuk, de tudja, hogy saját választásai, gyarlóságai és vétkei miatt jutott erre a sorsra.
57. oldal, 5. – A Lubjanka (Jezsuita, 2016)
Walter J. Ciszek – Daniel L. Flaherty: Az Úr vezetett engem A hit erejével a Szovjetunió poklában
[…] A Doberdo a földreszállt pokol.
A népmonda meséli, hogy sok század előtt itt járt a nagy Dante és ezek a sziklamartok és sziklaszakadékok lettek volna az „Inferno” mintája. Ezeken a sziklákon alélt el pokolbanjárása közben, itt támogatta Vergilius és itt biztatta az angyali Beatrice a nagy vatest. Itt látta az emberi bünök és szenvedések őrült kavargását, itt a vérpatakban fuldoklókat, a ronda esőben ázókat, az eleven erdőként szenvedőket, az álomcsuhában görnyedőket, a tüzeső alatt égőket, az ostorozástól vonaglókat, a rühben vakaródzókat, az örök munkát görgetőket, itt látta a pokol annyi fantasztikus kinját, itt nyult meg arca keskennyé, itt éleződött orra vékonnyá, fogyott teste aszkétává, mialatt a nagy mü, a Pokol képe, az emberi bün és szenvedés legnagyobb éposza terzinákká formálódott benne.
A földreszállt pokol (Magyar Elektronikus Könyvtárért Egyesület, 2014)
Pogány József: A földreszállt pokol Az Isonzo eposza
A halottak honát, ahova a meghalt Krisztus alászállt, az Írás alvilágnak, seolnak vagy hádésznak nevezi, mert akik ott vannak, meg vannak fosztva Isten látásától. A Megváltóra várva ebben az állapotban voltak az összes megholtak, gonoszak és igazak egyaránt, ami nem azt jelenti, hogy azonos volt a sorsuk, […]. Jézus nem azért szállt alá a pokolra, hogy a kárhozottakat szabadítsa ki, nem is azért, hogy a poklot, a kárhozat helyét megszüntesse, hanem hogy az igazakat szabadítsa ki, akik őelőtte éltek.
(633) 183. oldal
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Egy igazi férfi maga öli meg engedetlen női rokonát – ahogy az igazi férfi a kecske, a teve vagy a kos torkát is maga vágja át az eid ul-adhah, az iszlám ünnep reggelén. Aki ad magára, nem bérel mészárost: a vérnek ott kell elfolynia a konyhapadlón, a ház kövein, mert csak így mossa el a házhoz tapadt bűnöket. A világ csak úgy tudja meg, ki az úr a háznál, ha a családfő maga öli le, akit le kell ölnie.
[…]
A halál még nem jelenti a büntetés végét. A kariknak örökké a pokolban kell égniük. A holttestet tilos temetőben eltemetni, egyszerűen bedobják egy gödörbe vagy a folyóba, az összes, a holtat Allah kegyelmébe ajánló rituálé nélkül. Nem mossák meg, és nem csavarják finom gyolcsba a holttestet. Senki sem mond imát. Az anyának, a nővéreknek, a nagynéniknek is megtiltják, hogy gyászoljanak.