pogácsa tárgy
Idézetek
A disznótorban meghalt egy anyóka
A disznótorban meghalt egy anyóka.
Pálinkát ittunk, és ettünk pogácsát,
midőn tavaly Pálnapra virradóra
eltervezénk a disznó megfogását.
Eltervezénk, és meg lett fogva reggel.
És forró szíve elsüllyedt a hóba,
s kolbászt haraptunk roppant kenyerekkel.
A disznótorban meghalt egy anyóka.
Nagy lakomákon hallható azóta:
a disznótorban meghalt egy anyóka,
egy anyóka, ki ott se volt talán.
A disznótorban meghalt, így beszélik.
Emléke rajtunk furcsán feketéllik,
mint égett zsír a kormos üst falán.
17. oldal
Havasi Attila: Manócska meghal 81% vagy a lét csodás sokfélesége
Bár a nyarat túlélte a kapcsolatuk, a Bóna húgát, a Berlinben élő fotómodellt viszont nem, aki a múlt hétvégén hazajött, és rögtön az első találkozásukkor elmesélte a Sacinak, hogy mennyire gyűlöli a gyerekeket, mert egy, büdösek, kettő, mind született terrorista, aki elveszi az ember gondosan felépített életét, három, meg úgy egyébként is, alanyi jogon. A múltkor is felhoztak hozzá egyet, sajnos nem tudta megakadályozni, úgyhogy a hófehér bőrkanapénak annyi, mert a gyerek egész délután mást se csinált, csak passzírozta bele önfeledten a pogácsát a kis kezével. Nála persze rögtön B-listára is került a kedves édesanyjával, egy olyan fanatikus natúranyával együtt, biztos a Saci is ismeri ezt a típust, aki környezetbarát, többször használatos szatyorban cipeli haza a rohadt krumplit a biopiacról, és egyetlen témája a Waldorf-ovi meg a természetes tárgyi környezet. A Bóna mindezeken csak röhögött, ami Saci szerint egyrészt nagyfokú érzéketlenségre vallott, másrészt arra, hogy értékrendjeik között áthidalhatatlan a szakadék, amivel szintén egyet kellett értenem.
19-20. oldal
Bárhova néztem, ételt láttam. Hideg disznósültet, kövér sült csirkét, a bőre mintha lakkozva lett volna, ropogósra sült tepsis krumplit, aszpikos paradicsomot, krumplisalátát, uborka- és céklasalátát, rózsaszín sonkát, muffint, pogácsát, kerek cipót, gyümölcskenyeret, banánkenyeret, gyümölcstortát, világos és sötét krémes tortát, citromos habcsókot, almás és meggyes pitét, tálkákban befőttet, tíz-tizenkét fajta savanyúságot és mártást. Görögdinnyehéj-savanyúságot. Craig kedvencét. Mindig azt mondta, legszívesebben ezt enné ebédre, vajas kenyérrel.
68. oldal, Az élő test örökösei (Park, 2009)
AZ ELSŐ POGÁCSA
Nadányi Zoltán verse
Konyhajelmezt öltött
kislányom, Kati,
sütőtudományát
úgy próbálja ki.
Húsz kis pogácsából
csak egy sikerült,
az is furcsán festett,
mikor kikerült.
Botrányos alakja,
rossz fogása volt,
kemény kopogása,
de – pogácsa volt.
Nekem szánta ő ezt,
hozta boldogan,
hát ahogy harapnám,
nem fogja fogam.
Igen ám, de lesnek
lelkes nagy szemek:
„Milyen a pogácsa?”
„Tyű – mondom –, remek!”
Kati csak úgy hízott,
kiszaladt: „Nahát
ízlik a pogácsám!” –
hallom a szavát.
Magunkra maradtunk:
pogácsa meg én,
hosszan elmerengtem
Kati remekén.
Kicsi kis pogácsa
úgy szemre kevés,
csak a fog sokallja,
mikor belevés.
Nem veszi be, sajnos,
se szám, se begyem;
jó lesz eltüntetni –
hova is tegyem?
Kiskutyánk ott sétált
az ablak alatt,
odadobtam annak:
nesze, jó falat!
Siettem utána
a konyhába ki;
kell, hogy Kati mellett
valljon valaki.
Megettem-e – kérdi
kétkedve anyú,
nagymamácska, ő is
hej, csupa gyanú.
De én megfeleltem,
azért vagyok ott:
„Egy baj bolt: kevés volt!” –
Kati ragyogott.
Épp akkor besétál
ám a kiskutya;
mit hoz a szájában
az a kis buta?
Hozza a pogácsát,
még sértetlenül!
Leteszi, otthagyja,
szinte menekül.
Nevetésbe tört ki
most a társaság,
még Kati is, ő is
fogta a hasát.
Mert megtudta ebből,
akit érdekel,
hogy az a pogácsa
– kutyának se kell.
76. oldal (Móra, 1968)
T. Aszódi Éva (szerk.): Első meséskönyvem 87% Mesék, versek és verses mesék
Hová születsz, kicsi vers,
milyen bolond világra?
Üres kemence, hűlt parázs.
Nincsen pogácsa.
Menj, próbálj szerencsét,
várj jótett helyébe jóra.
Ördögbőr takar ma mindent,
villants fehér szárnyat alóla!
Menj