Pjotr Iljics Csajkovszkij személy

Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia
Szabó Magda: Hullámok kergetése
Michael Jackson: Holdséta – Moonwalk
Edward Rutherfurd: Ruszka
Viktor Juzefovics: David Ojsztrah – Beszélgetések Igor Ojsztrahhal
Szergej Jeszenyin: Szergej Jeszenyin válogatott művei
Kercsó Attila: Népszerű járványtan
Meg Cabot: Ki vagyok?
Leonard Bernstein: A muzsika öröme
Gyina Rubina: A Leonardo-kézírás
Gregor Piatigorsky: Csellóval a világ körül
Bari Károly: A pontos hely
Marquesate – Vashtan: Special Forces – Soldiers
Jill Mansell: Titkok közt
Richard J. Evans: A Harmadik Birodalom háborúban
Komor Zoltán: Húgycsőbalerina
Steven Isserlis: Miért hordott póthajat Haydn hajdanán?
Rumena Buzsarovszka: A férjem
Clemency Burton-Hill: Year of Wonder
Ljudmila Ulickaja: A lélek testéről
Presser Gábor: Presser könyve 2.
!

Pjotr Iljics Csajkovszkij (oroszul: Пётр Ильич Чайковский) (Votkinszk, 1840. május 7. [április 25. a régi naptár szerint] – Szentpétervár, 1893. november 6. [október 25. a régi naptár szerint]) orosz romantikus zeneszerző.


Idézetek

Cicu>!

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

– Csajkovszkij buzi volt, ez remélem világos. Ismét tinédzser vagyok. A szüleimnek azt hazudtam, hogy rock koncertre megyek, de valójában A hattyúk tavát néztem meg. Kicsempészett szmokingom a hátitáskámban, összegyűrve lapul – az jár a fejemben, apám vajon leveteti-e a hátamról a táskát, hogy belenézzen. Ha előkerül a szmoking, nekem végem. – De most komolyan! Nézz utána! Olvass utána! Szerintem ezt még a lexikonok is írják! – Az öregem sör szagú leheletében gonosz dzsinnek lakoznak. Ebben egészen biztos vagyok.

16. oldal

Boglárka_Madar>!

Csajkovszkij rendszerint mohón falta a könyveket – ha viszont nem tetszett neki valami, képes volt felpattanni, és a kötetet cafatokra szaggatni vagy kidobni az ablakon.

156. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Pjotr Iljics Csajkovszkij
SDániel P>!

Romantikus szerzőkkel kezdte, de sorra mindről leszokott, mert műveik érzelmi mondanivalója túlságosan nyomasztotta. Sibelius, Csajkovszkij, Berlioz néhány hétig tartott, Beethoven valamivel tovább. Végül, mint előtte már annyian, Bach zenéjének absztrakt szerkezetében találta meg lelke békéjét, s Bach zenéjét néha Mozartéval élénkítette.
És a Saturnus felé tartó Discovery többnyire a csembaló hűvös zenéjétől visszhangzott, egy olyan agy örökkévalóságába dermedt gondolataitól, amely több mint kétszáz esztendeje porrá vált már.

V. A Saturnus holdjai - 33. Az emberiség követe, 191. - 192. oldal

Rini P>!

Do you ever get melancholy in June? I know I do. And perhaps Tchaikovsky did too; for me this piece is the quintessence of a certain languid summer restlessness.

23 June

Clemency Burton-Hill: Year of Wonder Classical Music for Every Day

Kapcsolódó szócikkek: Pjotr Iljics Csajkovszkij
>!

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

– Észrevetted már, hogy minden nagy művészember férfi? – mondta.
Már korábban is föltűnt ez, és mindig fájón érintett. Csalódottan bólintottam.
– Mit gondolsz, miért van ez így?
Gondolkodni kezdtem. Nem sikerült azonnal összeraknom azt, amit ma már géppuskatűz-gyorsasággal vágnék az arcába: hogy a nőknek soha nem volt meg a lehetőségük, hogy kreatívak legyenek. Hogy ezt egyszerűen nem engedélyezték nekik, egész nap otthon ültek, és a szart törölgették a gyerekek fenekéről, mint ahogy én is azt csináltam, amíg ő kínai, afrikai, európai konferenciákon sétafikált és ihletet gyűjtött.
– Há-hát – dadogtam, amit most már sajnálok.
– Azért, mert a férfi a szellem, a nő a test. A férfi a kreativitás, a nő a praktikum. A férfi a magasba néz, a nő lesüti a szemét. A nő nem lehet művész az nem sajátja a természetének.
Nagyon megsértődtem, de nem tudtam, mit
válaszolhatnék neki. Huszonhárom-huszonnégy éves lehettem, és ezt talán elfogadható indoknak vehetjük.
– Na, mondj egy nagyon fontos írónőt. Mondjuk Dosztojevszkij, Csehov, Hemingway szintjén – mondta.
– Például itt van Marguerite Yourcenar
mondtam, mert csak ő jutott hirtelen eszembe.
– Az nem ér. Leszbi volt válaszolta, majd
bement a mosdóba, ahol legalább tizenöt percig bent maradt, hogy nyugodtan szarhasson, nekem meg el kellett mennem a gyerekért az óvodába, és soha nem folytattuk a beszélgetést, amikor is több száz meleg férfi művészt fölsoroltam volna neki, például a kedvenc zeneszerzőjét, Csajkovszkijt.

91-92

Boglárka_Madar>!

Korának más nagy zeneszerzőivel is barátságot kötött, többek között Csajkovszkijjal; remekül megértették egymást, bár levelezésük igencsak lassan csordogált. Dvořák csehül írt Csajkovszkijnak, Csajkovszkij pedig oroszul válaszolt neki – és mindig sokat kellett várni, mire a leveleket valaki lefordította nekik. Ettől még barátok maradtak, és csodálták egymás zenéjét. Csajkovszkij 1890-ben még egy oroszországi látogatást is szervezett Dvořáknak.

236. oldal

Sándor_Langer_Pudingman P>!

Csajkovszkij felháborodottan tiltakozott Tolsztoj nyilatkozata ellen, aki szerint Beethoven tehetségtelen volt, és így írt: „Korlátolt emberek jellegzetessége, hogy a mindenki által elismert zsenit saját értetlenségüknek vessék alá.” És szinte lélegzetvétel nélkül folytatta: „Szívesen játszom Bachot, de nem ismerem fel benne – mint sokan – a nagy zsenit.” És ezt íjra naplójába: „Händel számomra kizárólag negyedosztályú jelentőségű.”

154. oldal

Boglárka_Madar>!

1890-ben is úgy döntött, hogy két és fél hónapra a városba költözik, hogy operát komponáljon Mogyeszt librettójára. Firenzében azonban mást se csinált, mint szüntelenül panaszkodott, mennyire rosszul érzi magát, mennyire gyűlöli ezt a helyet stb. Amikor aztán hazatért Oroszországba, megírta Firenzei emlékek című vonós szextettét, egyik legvidámabb és legnosztalgikusabb művét, amelynek minden hangjából sugárzik, hogy Csajkovszkij mennyire imádta a várost. =Aztán persze magához a darabhoz is jellegzetes módon viszonyult: amikor befejezte levélben újságolta el Mogyesztnek, milyen elbűvölő darabot írt, majd az egyik következő levelében már azt írta, elérkezett az ideje annak, hogy felhagyjon a komponálással, mert e szextettnél mi sem bizonyítja jobban, hogy minden tehetségét elveszítette. Pjotr Abnormálovics Csajkovszkij.)

197. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1890 · Firenze · Pjotr Iljics Csajkovszkij
Szuszusz>!

A Lavra-kolostorban kétszer járunk, egyszer délelőtt, egyszer kora este. Délelőtt a temetőt nézzük meg. […] Szép, bús temető, olyan igazi nekropol, holtak városa, nem álcázza magát sem diadalmasnak, se vidámnak, sem élőnek. Itt látom életemben a legszebb síremléket, egy muzsikus emlékkövét, pásztorfiú áll az emléken, tilinkózik, Borogyin, Muszorgszkij, Csajkovszkij sírja együtt nem tetszik negyedannyira, mint ez a szobor; míg az ember nézi, még dallamot is hall azon a néma furulyán, iszonyúan halk, iszonyúan szomorú dallamot, a tilinkózó gyermek arca is csupa szelíd szomorúság.

136. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Muszorgszkij · Pjotr Iljics Csajkovszkij · temető
latinta P>!

    Pofon, mondtam artikulálva, és tévedtem. Akkora, de akkora frászt kaptam, amilyen nincs is. Csajkovszkij 1812-es nyitányának egymásra csúszott akkordjai szóltak a fülemben, némi, az ágyúelsütést követő füsttel. Délután kikölcsönöztem a partitúrát.

34. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Pjotr Iljics Csajkovszkij · pofon