Pirinyó személy

– Gyere Pirinyó, elmegyünk tehenet fejni.
A fejés! Az volt aztán az igazi mulatság egy kölyökkutyának. Lehasalt a szúette tölgyfaajtó mellé, mert azért tartott kicsit a tehenek örökké sáros patáitól, onnan figyelte a műveletet. Csak a farka élénk billegése jelezte, hogy izgalmában egészen odavan, s nyeli a nyálát, mert alig várja, hogy kapjon friss tejet a mázas tálkában.
– Idd csak, kiskutyám! Idd! Ettől erős lesz a te kis madárcsontod – bíztatta az öreg, és Pirinyó csaknem elolvadt a gyönyörűségtől.
– Hiába, mindig mondtam én, hogy a talált kutyák a leghálásabbak. Azok szegények tudják, mit jelent sehová sem tartozni – mormogta csak úgy magának az öregember, aztán a hatalmas tejeskannát a bicikli kormányára akasztotta.

82. oldal

A kiskutya legtöbbször a lépcsőn ült, hagyta, hogy a nap jótékonyan átmelegítse, mert tudja értékelni ezt az apró örömöt az, aki egyszer megtapasztalta, mit jelent igazán fázni.

230. oldal