pipacs növény
Idézetek
– […] A tündéreknek galambvirágot ültetünk, a táncoló árnyékoknak pipacsot, a nevetéshez körömvirágot.
372. oldal
Az első világháború borzalmait követően vált a skarlátvörös pipacs (Poppy) az emlékezés jelképévé.
105. oldal, Pipacs
Szép és békés volt a kert. A virágszegélyekben virult a csillagfürt, a sarkantyúvirág, a pipacs, virágzott a pünkösdi rózsa.
239. oldal (Helikon, 2019)
Írtam rólad egy tanmesét:
A rózsa is milyen szép növény, oszt mégis nagyon szúr – mondja a paraszt.
Nem véletlen az, bátyám, látja, ez itten ni, ez a pipacs tapintásra bársonyos, aranyos növény – felel a másik.
Való igaz, mindkettőnek megvan a bája, de a pipacs olyan, hogy félrekúr…
60. oldal
Mindig ugyanez a nóta járta. Mo korábban valamikor még egy kis ládát is ácsolt,
ezeknek a bizonyos könyveknek. Mert hogy legalább a könyveink ne hiányozzanak idegenben, ez volt a jelszava. S ő maga mindig cipelt így magával vagy egy tucatot.
Mo pirosra lakkozta a ládát, pipacspirosra. Meggie kedvenc virága volt a pipacs. A könyvekben is lenyomtatott jó pár szirmot, úgy, hogy csillag alakot adjanak. És a fedelére remek betűkkel odafestette, hogy Meggie Kincsesládája, még ezt is. A ládikó belseje meg puha tafotával bélelődött feketére. Persze a borítás anyagából kevés látszott, Meggie-nek annyi legkedvesebb könyve volt. És ha ide mentek, ha oda mentek, más-más volt e választék.
22-23. oldal
Feuilly mögött Bahorel haladt, vagyis inkább ficánkolt, mint a hal, a zendülés vizében. Égőpiros mellényben feszített, ajkáról pattogtak a megsemmisítő kiszólások. Mellénye olyannyira feldúlta egy járókelő lelkét, hogy eszeveszetten felkiáltott:
– Jönnek a vörösök!
– A vörösök, a vörösök! – vágott vissza Bahorel. – Mit izgulsz, polgár? Én ugyan nem reszketek, ha pipacsot látok, és nem száll inamba a bátorságom, ha Piroskával találkozom. Hidd el, polgár, csak a szarvasmarha iszonyodik a vörös színtől.
224. oldal, II. kötet, Negyedik rész, Tizenegyedik könyv, IV. A gyermek elképed az aggastyán láttán (Lazi, 2006)
Piros pipacsszirmot hord össze a pipacsméh, hogy – hasonlóan a szabóméhhez – petéjének rejtekhelyét bélelje vele.
[…]
A pipacssziromban olyan anyag van, ami hosszabb ideig nem engedi megromlani a fészekbe hordott virágport, s így mindig lesz táplálékuk a kicsinyeknek.
6. oldal, Pipacspaplan