Pietà szómagyarázat

Szabó Magda: Hullámok kergetése
V. Kulcsár Ildikó: Kölykök, dilik, szerelem – Római kalandozások
Dan Simmons: Endymion
!

A Pietà vagy nemzetközi írásmóddal Pieta a keresztről levett Krisztust ölében tartó és fiát sirató Mária ábrázolása.

!

Michelangelo:Pietà

!

Firenzei Pietá, Michelangelo, 1550 körül


Idézetek

Gólyanéni>!

Állok a Szent Péter-bazilika bejáratában, s józanul kémlelem, merre induljak. Körülöttem japánok, németek, franciák, angolok, olaszok, bábeli zűrzavar. Fényképezőgépek villannak, videók zümmögnek, gyerekek sírnak, odakünn zajong, dobog, kavarog Róma. De én hirtelen nem látok semmi mást, csak a bejárat jobb oldaláról rám tekintő, felfoghatatlanul gyönyörű, hófehér márványasszonyt, ölében halott fiával, Jézussal. Odarohanok, helyet keresek a tömegben, megszűnik a külvilág, s megbabonázva, magamról megfeledkezve csodálom Michelangelo Pietàját. állok, bámulok – elfelejtem, hogy fáj a lábam a rengeteg gyaloglástól, korog a gyomrom az éhségtől – elfelejtek mindent, elzsibbadok a döbbenettől, a szememben egyre gyűlnek a könnyek, azt sem szégyellem, hogy kicsordulnak. A fenséges szépség felkavar, hirtelen eszembe jut mindenki, akit szeretek. Az édesanyám, az összes gyerekem, a barátaim – akik nincsenek mellettem, akikkel nem tudom megosztani ezt a felfoghatatlan gyönyörűséget
-,eszembe jutnak azok, akiket megbántottam, pillanatok alatt megbocsátok mindenkinek, aki engem bántott valaha, eszembe jut, hogy mennyi hálával tartozom a sorsnak, többek között azért, mert itt lehetek.Érzem, hogy milyen apró és jelentéktelen vagyok a világ gyönyörűségéhez képest, érzem, hogy a pillanat egyszeri és megismételhetetlen.És a könnyek csak jönnek, egyre jönnek…

Boglárka_Madar>!

[…] az is bánt, hogy amikor megállok a Campanile alatt vagy felbámulok a Santa Maria dei Fiori homlokzatára a faragványok közé, tüstént tovább lök valaki, s csak madárszárny rebbenése marad bennem a szépségnek, rózsaszín, vajszín és világoskék villogás az erős napfényben a dómon, s benn a sötét, a majdnem abszolút sötétség, és a találkozás a művel, amelyet annyit néztem képen valamikor, a tökéletes szépség burkolatában a tökéletes szomorúság megfogalmazása, az aggastyán Michelangelo befejezetlen Pietája. Ez az objektív elragadtatás mellett szubjektív élmény is, mert ez az a szobor, amelyet Az őzben leírtam, s mikor leírtam, 1954-ben, igazán mindent elképzeltem, csak azt nem, hogy valamikor látni fogom a saját szememmel.

218. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1954 · Firenze · Michelangelo Buonarroti · Pietà
alaurent P>!

A csendesedő tömeg elnémul, mialatt befurakodnak a hatalmas épületbe, újabb díszegyenruhás és harci páncélos svájci gárdisták előtt haladnak el, majd átmennek a főhajóba. Itt még a csend is visszhangzik, és de Soyát a könnyekig meghatja az óriási belső tér szépsége, az örök érvényű műalkotások, amiket a padok felé menet lát: Michelangelo Piétaja jobbra az első kápolnában látható; […]

84. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Pietà