piercing tárgy

    Trinity az olyasfajta vidám, elképesztően népszerű csupa energia lányok egyike volt, akikre Amy nagyjából úgy gondolt, mint a Szörnyecskék lényeire: úgy fél óráig szórakoztatóak voltak, utána az ember viszont szíve szerint turmixgépbe gyömöszölte volna őket. A szülei állítólag mélyen vallásos, keresztény koreaiak voltak, ami legalább részben magyarázattal szolgál rózsaszínre festett copfjaira, nyelvpiercingjére, a csípőjére vart ribancrendszámra, no meg a szivárvány összes színét felvonultató műkörmeire. Ám glam punk külső ide vagy oda, Amy jól tudta, hogy körmei százhuszonöt dollárt kóstáltak, a haját profi fodrász színezte, a piercing egy kisebb vagyonba került, és a tetkója sem lehetett sokkal olcsóbb. Kapirgáld meg a lázadó felszínét, mélázott Amy, és biztosan apuci hitelkártyáját találod alatta.

21. oldal Brooka

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

– Itt és most, csak mi vagyunk. Ragadd meg a szépséget. Használj, és csak erre emlékezz. – Rátapadt az ajkára, mélyen belefurakodott a nyelvével, magába itta mennyeien édes pézsmaillatát. A férfi egész teste reszketett, mintha lázrohama lenne, azután viszonozta a csókot, és a karjai acélpántokként feszültek meg Gen körül.
Mohón itták egymást, lakmároztak és tivornyáztak, miközben az éhség kioltott minden mást. A férfi tántorogva megtett néhány lépést, a nyomópadra fektette Gent, és letépte a pólóját. Ő megmarkolta a férfi vállát, és ívben hátrafeszült, felkínálkozott a mellbimbóit harapdáló fogaknak, a rátapadó ajaknak, a kígyózó nyelvnek. Miután a pizsamaalsó is foszlányokban végezte, csupaszon és kitárulkozva feküdt a padon. Amint a férfi lerángatta magáról a rövidnadrágot, megmarkolta a hímtagját, és olyan erővel szorította, hogy vad szitkokat csalt ki belőle. Körmeivel addig kaparászta a golyóit, míg végül lenyomta a padra.
– Tedd szét a lábad. Kapaszkodj a rúdba.
Engedelmeskedett, azzal a mohó sürgetéssel, hogy mindenét odaadja neki. A férfi fölé tornyosult, megmarkolta a mellét, farkával nekifeszült a bejáratnak. A puncija olyan duzzadtan lüktetett, hogy úgy érezte, a legelső lökéstől elmegy.
– Az enyém vagy.
A férfi mélyen beletemetkezett. Felsikoltott, amint a piercingje rátalált a mágikus pontra.
– Ó, istenem!
Újra megtette. Megmarkolta a térdét, és feljebb húzta, hogy minden lökéssel eleven, a kínnal határos gyönyört fakasszon benne. Hiába próbált kitérni.
– Túl sok…
– Nem elég…
Újabb lökés. Gyorsabban. Keményebben. Mélyebben. Eszelősen vonaglott, de a férfi nem húzódott vissza, arra kényszerítette, hogy egészen magába fogadja, és a testük olyan lázas ütemben forrjon össze, ami szédítő magaslatokba repítette – olyan magasra, hogy azt hitte, soha többé nem tér vissza.
– Wolfe!
– Gyerünk. Élvezz a kedvemért, Gen.
Az orgazmus kifacsarta testének minden izmát, de olyan kíméletlen erővel, hogy a levegő szinte lüktetett feltörő sikolyától, amit csak a rátapadó ajak tudott belefojtani. A csípője tehetetlenül rángott, ahogy a férfi kiontotta a magját, követte őt a csúcsra, s csak lüktetett és lüktetett benne…
Nem is döbbent rá, hogy sír, csak amikor elcsukló hangon felzokogott. A férfi megnyugtató szavakat suttogott, a karjába vette, gyengéden ringatta, míg megsiratta az egykor volt fiút, az általa megélt gyötrelmeket, és a mindent elsöprő szerelmet, amit iránta érzett.
Egyszerre siratta őt és önmagát, miközben rettegett, hogy soha nem bírhatja rá a szerelemre, amit vár tőle.
A férfi sokáig szorította magához. Amikor végül megnyugodott, felvitte az emeletre, ágyba dugta, és befeküdt mellé. Átkarolta a derekát, szorosan magához vonta, ő pedig ajkához emelte a meggyötört, sebhelyes csuklóját, és gyengéd csókot lehelt rá.
Így aludtak el.

485-487. oldal

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Kinyílt az ajtó.
Gen lépett ki fekete csipkebugyiban, hozzáillő melltartóban és fekete tűsarkúban.
Szent. Isten.
Tekintetével mohón falta ringó csípőjét, fenekének gömbölyű ívét, közszemlére tett ínycsiklandó dekoltázsát. A mellek minden ruganyos lépésnél dacoltak a gravitációval, a mellbimbók az áttetsző csipkének feszültek. A lány rá se nézett, miközben tűsarkain a konyha felé libbent – ügyet sem vetett az erekciójára, lógó nyelvére, vágytól tüzelő tekintetére.
– Jaj, de jó, hogy rendet raktál helyettem. Még bort is töltöttél! Tökéletes.
Szólni próbált, de csak artikulálatlan morgásra telt tőle.
Ahogy a lány elfordult, egy pillanatra látta a csipkebugyi szegélye felett kikandikáló tetoválást. A tövisek vért fakasztottak, ami lecsepegett a markába kívánkozó fenék fedett részeire.
– Mit… mit művelsz? – Hangja máris hisztérikus magasságokba csapott.
A lány kézbe vette poharát, ivott egy kortyot, majd csípőre tette a kezét. Sápadt, fakó bőre szinte égette a retináját.
– Mit gondolsz, mit csinálok? – kérdezett vissza elnyújtott, búgó hangon. – Arra használom a szexet, hogy lezárjak egy vitát.
Hunyorogni kezdett.
– De… de… azt mondtad, hogy ez nem kommunikáció.
A lány olyan sugárzó mosolyt küldött felé, amitől menten kővé vált.
– Csak akkor, ha egy férfi használja. Nők esetében teljességgel megengedett. Most már leülhetünk tévézni?
– I… igen.
Szemvillanásnyi idő alatt leteperte. Felkapta, és a letakarított fenyőasztalra fektette. Nem is remélte, hogy eljutnának a hálószobáig. Elvette, amit akart, és megfogadta, hogy többé el sem ereszti. Ezt a nőt. Aki csakis az övé. S akinek esélye sem lehetett. Ajka máris rátapadt, a nyelvével a szájába furakodott, míg leszaggatta róla a falatnyi bugyit, és széttárta a combját. Ahogy az ujjai belécsusszantak, és a nedvesség beburkolta, tudta, hogy egy pillanatot se vesztegethet el. Ezúttal nincs előjáték, se könnyed játszadozás, csak nyers szex és a szükség kielégítése. Feltépte a nadrágját, marokra fogta a farkát, és az asztal széléhez húzta a lányt. Egy pillanatra megtorpant a bejáratnál.
Csak annyi időre emelte fel a száját, míg rekedt hangon kiadta a parancsot.
– Kapaszkodj az asztal szélébe, és el ne engedd.
A lány engedelmeskedett.
Ő pedig egyetlen gyors lökéssel beletemetkezett.
A lány felnyögött. Ívben hátrafeszítette a testét, és úgy kapaszkodott az asztalba, mintha egyedül az menthetné meg. Így is volt.
Nem fogta vissza magát, újra és újra behatolt a kéjtől csöpögő, mégis selymesen lágy punci mélyére, közben egyetlen pillanatra sem lassított. A lány a nevét sikoltozta, beleharapott az alsó ajkába, elélvezett.
Nem állt le, csak magasabbra emelte, hogy a piercingje a csiklóját ingerelje. Még most sem lassított, csak belelovalta az újabb orgazmusba, amíg már könyörgött, sikoltott és zokogott a kielégüléstől.
Azután megtette újra.
A test erőtlenül, tehetetlenül vonaglott alatta. Az ujjai elernyedtek, ahogy megadta magát az eleven kínnak és gyönyörnek – ahogy mindenestül megadta magát neki.
Csak ekkor engedte el magát, hatolt a legmélyére, és ontotta ki a magját. A csípője görcsösen rángott, ahogyan a mindent elborító gyönyör hullámokban söpört végig a testén, hogy végül maga alá temesse.
Kimerülten csókolgatta a lány hasát, az ajkát, cirógatta csapzott haját. Amikor belenézett a szemébe, végtelen kékség hívta magához, hogy merüljön el, adja meg magát, és ne harcoljon tovább.
– Mondtam már, milyen nagyra tartom a kommunikációs képességedet?
A lány elmosolyodott, átkarolta a nyakát, és megcsókolta.

418-421. oldal