piac helyszín

Peter Mayle: Egy év Provence-ban
Niccolò Ammaniti: Én nem félek
Adalbert Stifter: Bécs és a bécsiek, életből vett képekben
Vágvölgyi B. András: Tokyo Underground
Padisák Mihály: Éljen a száműzetés!
Lomb Kató: Nyelvekről jut eszembe…
Csingiz Ajtmatov: Amikor leomlanak a hegyek
Kádas Mária: Kurgáni napló
Suzanne Collins: Az éhezők viadala
Jonathan Franzen: The Corrections
Diogenész Laertiosz: A filozófiában jeleskedők élete és nézetei 1-2.
Tahir Shah: A kalifa háza
Benjamin Graham: Az intelligens befektető
Szép Ernő: A Hortobágy
XVI. Benedek pápa: Caritas in veritate
Bíró Friderika: A szegek világa
Kyung-Sook Shin: Vigyázzatok Anyára!
María Dueñas: Öltések közt az idő
Graeme Simsion: A Rosie projekt
Kapitány Ágnes – Kapitány Gábor: Alternatív életstratégiák
Vasadi Péter: Tetőzés
Diana Gabaldon: Az utazó 1-2.
Ujvári Mária: A gerillamarketingtől az énmárka építésig
Szvetlana Alekszijevics: Nők a tűzvonalban
Jojo Moyes: Miután elvesztettelek
Fráter Erzsébet: Egzotikus piacokon
Amitav Ghosh: A puskakereskedő legendája
Jussi Adler-Olsen: A 2117. áldozat
Pap Éva: Mielőtt lemegy a nap
Penelope Ward: Jake Understood – Jake kitárulkozik
Matteo Strukul: Az eretnek
Ella Frank – Brooke Blaine: Jingle Bell Rock

Idézetek

Lélle P>!

Gyakran mondta magában, amikor látta a piaci árukészlet bőségét: „Mennyi minden van, amire nincs szükségem.”

90. oldal, I. kötet - Szókratész (Jel, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: piac · Szókratész
1 hozzászólás
Katerina>!

– És veled mi a helyzet? Láttalak a piacon. Simán felkaptál egy ötvenkilós liszteszsákot. Miért nem meséled el neki? Ez azért nem semmi.
– Na persze, tuti, hogy az aréna tele lesz liszteszsákokkal, hogy meg tudjam dobálni valamivel a többieket – vág vissza Peeta.

97. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Katniss Everdeen · Peeta Mellark · piac · Zsák
fülcimpa>!

Mama sosem ült közénk az asztalhoz.
Kiszolgált minket, és állva evett. Keveset beszélt, és mindig talpon volt. Egy percre sem ült le. Főzött. Mosott. Vasalt. Csak alvás közben nem állt. Rühellte a tévét. Amikor fáradt volt, ledőlt az ágyra, és már aludt is, mint akit fejbe vertek.
Akkoriban mama harminchárom éves volt. És szép. Hátközépig érő, hosszú, fekete haját kibontva hordta. Nagy, sötét mandulaszemek, széles száj, erős és fehér fogak, hegyes áll. Mint egy arab nő. Magas volt, formás, nagy mell, vékony derék, széles csípő és olyan fenék, hogy az embernek kedve támadt megfogni.
Amikor a lucignanói piacra mentünk, láttam, hogy a férfiak majd felfalják a szemükkel. Láttam, ahogy a zöldséges a könyökével oldalba böki a mellette lévő árust, aztán mindketten anyám fenekét nézik, majd az égre emelik tekintetüket. Én szorítottam a kezét, vagy a szoknyájába kapaszkodtam.
Az enyém, hagyjátok békén, ordítottam volna legszívesebben.
– Teresa, bűnös gondolatokat ébresztesz – mondta neki mindig Severino, a lajtos kocsi sofőrje.
Mama nem törődött velük. Észre sem vette őket. Sóvár pillantásaik leperegtek róla. Teljesen hidegen hagyták a ruhája kivágását vizslató tekintetek.
Nem ismerte a kacérságot.

72-73. oldal Európa Könyvkiadó 2008

Kapcsolódó szócikkek: férfiak · piac · szépség · televízió
8 hozzászólás
Chöpp>!

Napirendem kiemelt pontjai a keddi, csütörtöki és szombati piacra járás, ami ötvözi a testgyakorlást, a vacsora hozzávalóinak megvásárlását és az elmélkedésre való lehetőséget.

104. oldal

Graeme Simsion: A Rosie projekt Ésszerű szerelem

Kapcsolódó szócikkek: piac
2 hozzászólás
saribo>!

Minden ismeretlen helyen kimész a piacra, ha van egy kis időd.

39. oldal

Kapcsolódó szócikkek: piac
1 hozzászólás
olvasópokróc>!

Ha külföldön járok, soha nem mulasztom el egy-egy piac megtekintését. Szívesen bolyongok a sátrak, asztalok között, mert segítenék képet kapni a nép életéről. Csak arra a gondolatra szokott elszorulni a szívem: mennyi ideig kellene itt élnem ahhoz, hogy meg tudjam magyarázni: ropogós cseresznyét vagy gurulós málnát keresek, és hogy nem kell a felkínált áru, mert a karalábé fás, a retek pedig pudvás.

Kapcsolódó szócikkek: idegen nyelv · piac
SteelCurtain>!

Elhatároztam, hogy eladom a katonaköpenyt. Megyek a piacra… Világos nyári ruhában… Hajam feltűzve… S mit láttam ott, fiatal legények kar, láb nélkül… Mindegyik megharcolta a háborúját… Rendjelekkel, érdemérmekkel… Akinek ép a keze, maga faragta kanalakat árul. Melltartókat, bugyikat. A másik… Se keze, se lába… Csak ül és ömlik a könnye… Koldul, a kopejkának is örül… Nem volt rokkantkocsijuk, maguk eszkábálta, görgős deszkán közlekedtek, kézzel hajtották – már akinek volt. Részegek voltak. Azt kurjongatták: „Elfeledtek, elhagytak…" Ilyeneket láttam… Visszafordultam, nem adtam el a köpenyemet. S amíg Moszkvában éltem, talán öt évig, nem tudtam kimenni a piacra. Féltem, hogy a rokkantak közül valaki rám ismer, és elkiáltja magát: „Minek hoztál ki akkor a tűzből? Miért mentettél meg?" Emlékszem egy fiatal hadnagyra… A két lábára… Az egyiket repeszdarab tépte le, a másikat még tartotta valami… Bekötöztem… Köröskörül bombák robbannak… Hangosan könyörög: „Mit húzod az időt! Végezz! Végezz velem… Ez parancs…" Érti? Örökös félelemben éltem, hogy találkozom ezzel a hadnaggyal…

Kapcsolódó szócikkek: kitüntetés · kopejka · piac
1 hozzászólás
Morpheus>!

A mainstream piaci világa a specializáció, szakosodás, részfeladatok végzése irányába tereli a kor embereit: életük, az önmagukról való gondoskodás érzete és képessége többé-kevésbé kikerül a kezükből, ennek következménye gyakran a kiszolgáltatottság, az önerő elsorvadásának érzete. Ezzel szemben tartják olyan fontosnak válaszadóink újra felerősíteni az öngondoskodás, önellátás képességét, az élet minél több területét bevonni a saját kézbe vett „önellátásba”, a túlzott specializációval szemben minél többféle szakismeretet elsajátítani, illetve a kooperáció révén az önellátáshoz szükséges feltételek cseréjével függetlenedni a nagy ellátórendszerektől.

59. oldal

Ninácska P>!

A piacok nagyon sokfélék.

19. oldal

Fráter Erzsébet: Egzotikus piacokon Botanikai kalauz a trópusi haszonnövényekhez

Kapcsolódó szócikkek: piac
2 hozzászólás
Morpheus>!

[…] a társadalomban nagyon sok szellemi energia elpazarlódik. Ez az akadály is olyan, amibe számos interjúalanyunk is beleütközik, s erről is elmondható, hogy az itt megszólaltatottaknál sokkal-sokkal szélesebb kört érint. A probléma egyik alapja itt is a versenyelv, a piaci szemlélet és a specializáció „megszaladása”. A piac az értékek egy részét felszínre segíti, nagy részéről azonban nem vesz tudomást (tehát hagyja eltékozolódni). A versenyelv uralma ösztönöz ugyan az önfejlesztésre, de ellentétes a szellemi építkezés valódi természetével: a gondolatok egymást állandóan megtermékenyítő áramlása helyett inkább azok rejtésében, monopolizálásában tesz érdekeltté. A kooperáció helyett preferált verseny állandóan hierarchiákat termel újjá, és erős érdekeltséget teremt a megszerzett pozíciók akár irracionális fenntartására. A specializálódás előnyös abból a szempontból, hogy az egyes tudásokat egy metagépezetbe beilleszthessék, de csökkenti az egyes egyének átlátó- és lényeglátó-képességét (ezt a hierarchiák csúcsán helyet foglalók monopóliumává teszi).

192. oldal