Phoebe személy
Idézetek
– Talán, ha egyet-kettőt itthon hagynál ezek közül – emelte égnek a szemét Phoebe, ahogy előhúzott belőle egy halom könyvet. – Csajszikám, komolyan, elviheted a Kindle-öm.
Elhúztam a szám. Nekem is van e-könyv olvasóm, de szinte sosem használom. Nekem kell, hogy behajtogathassam a lapok sarkát, és kis öntapadós cetlikkel bejelölhessek szakaszokat. Nekem kell az, hogy ne csak olvassam, de tapinthassam is a könyveket. Soha sehová nem megyek könyv nélkül, és mivel most az óceánon túlra utazom, nem fogtam vissza magam.
– Nem kell, köszi. – Áthajoltam az ágyon, de Phoebe elsasszézott a könyveimmel a szoba másik felébe. – Szükségem van a könyvek illatára, hogy elnyomják az áporodott repülőgépszagot.
– Néha olyan vagy, mint egy vénasszony.
Átugrottam az ágyon, hogy lecsapjak a könyvekre, de Phoebs a feje fölé tartotta a köteget, és fel kellett ugranom, ha el akartam érni őket.
– Azok nekem kellenek! – tiltakoztam a könyvek után kapkodva, amiket ő gyorsan mindig arrébb húzott.
– Dehogy! – válaszolta, és visszatette a köteget a polcomra. – Londonba mész, nem Ugandába. Még ha sikerülne is kiolvasnod a dugikönyved, vannak ott úgynevezett könyvesboltok. Azt csiripelik a verebek, hogy ha pénzt adsz, hagyják, hogy elhozz onnan egy könyvet.
– Haha.
– Ezt igennek veszem. – Azzal behajította a cipőt a táskámba, a könyveim helyére.
38-39. oldal, 3. fejezet: Forró fürdő, repülő köntös (Móra, 2015)
– Be sem tudsz majd telni Londonnal – mondta Phoebe, és a szeme tágra nyílt, ahogy belekezdett szokásos tirádái egyikébe –, a várossal, ami tele van megaszexi brit tudósokkal, akik Jane Austent és a Brontë nővéreket olvassák.
22-23. oldal, 2. fejezet: Hosszú kávék és hosszú lábak (Móra, 2015)