!

Philip Marlowe személy

Raymond Chandler: Örök álom
Raymond Chandler: Asszony a tóban
Raymond Chandler: A magas ablak
Umberto Eco: Hat séta a fikció erdejében
Raymond Chandler: Elkéstél, Terry!
Raymond Chandler: Hosszú álom
Raymond Chandler: Az emeleti ablak
Daniel Pennac: Foglalkozása: bűnbak
Raymond Chandler: A hugica
Thomas Pynchon: Beépített hiba
Per Petterson: Megtagadom
!

Humphrey Bogart Philip Marlowe szerepében.

!

Elliott Gould, mint Philip Marlowe a „Hosszú búcsú” című filmben (1973)

!

Robert Mitchum/Philip Marlowe a „Kedvesem, isten veled” című filmben (1975)

!

Dick Powell, mint Philip Marlowe a „Murder my Sweet” című filmben (1944)


Idézetek

>!
gszarka

– Jól nézzen meg magának – mondtam –, mert ha úgy dönt, hogy engem bíz meg, akkor én leszek az a pasas, aki nyomozni fog. És nem más. Én pedig olyan vagyok, amilyen vagyok. Ha meg azt képzeli, hogy esetleg talál ebben a szakmában ájtatos manókat, akkor magácska nem tudja, mit beszél. Hadd halljam, hogy hívják kegyedet, és mi a baj?

11. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Philip Marlowe
>!
dr_Eminens

Valaha az alábbi regénytervet dédelgettem magamban (lévén hogy a posztmodern narráció már úgyis minden elképzelhető metafikciós elmebajhoz hozzászoktatta az olvasókat):

Bécs, 1950. Húsz év telt el, de Sam Spade kitartóan tovább keresi a máltai sólymot. Segítőtársa most Harry Lime, sugdolózva beszélgetnek a Prater óriáskerekének tetején. Aztán lejönnek, és átmennek a Mozart kávéházba, ahol Sani lanton játssza az „As Time Goes By”-t. Egyik hátsó asztalnál, szája sarkában cigaretta, keserű arccal ül Rick. Nyomra bukkant a papírokban, amiket Ugarte mutatott neki, és most Ugarte fényképét mutatja Sam Spade-nek. „Kairó!”, mormolja a nyomozó. Rick folytatja beszámolóját: amikor de Gaulle felszabadító hadseregének tagjaként diadalmasan bevonult Párizsba Renault kapitánnyal, hallott egy bizonyos Sárkány Ladyről (Robert Jordan állítólagos gyilkosáról még a spanyol polgárháború idején), akit a titkosszolgálat küldött a sólyom felkutatására. Bármelyik percben betoppanhat. Nyílik az ajtó, megjelenik benne egy nő. „Ilse!”, kiáltja Rick. „Brigid!”, kiáltja Sam Spade. „Anna Schmidt!”, kiáltja Lime. „Miss Scarlett! – kiáltja Sam. – Hát visszajött! Ne gyötörje tovább a főnököt!”
A bár félhomályából gúnyos mosollyal az arcán előlép egy férfi. Philip Marlowe az. „Jöjjön, Miss Marple – mondja a nőnek. – Brown atya már vár bennünket a Baker Streeten.”

1 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Senki sem sikoltott vagy rohant ki az ajtón. Senki sem fújta meg a rendőrsípot. Minden csendes, napos és nyugodt volt. Izgalomra semmi ok. Csak Marlowe áll itt, azután, hogy egy újabb hullát talált. Egészen jól belejött már. Egy gyilkosság naponta. A hullaszállító jár a nyomában mestersége tekervényes útjain.
    Egész jópofa a maga sajátos módján.

15. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Philip Marlowe
>!
Piteka

– Maga a leghidegvérűbb fatuskó, akit életemben láttam, Marlowe. Vagy szólíthatom Philnek?
– Hogyne.
– Engem nevezzen Viviannek.
– Köszönöm, Mrs. Regan.
– Ó, Marlowe, menjen a pokolba.

76. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Philip Marlowe
>!
Aurore

Szóval ilyesfajta kérdéseket tesz fel magának Benjamin Marlowe vagy Sherlock Malaussène, alias jómagam, miközben ábrándosan letolja a gatyóját.

164. oldal, 25. fejezet (Ciceró, 1999)

Kapcsolódó szócikkek: Philip Marlowe
>!
dr_Eminens

– Mondjon néhány szót magáról, Mr. Marlowe. Ha nem talál a kérésemen kivetnivalót.
– Mit mondjak? Engedélyezett magánnyomozó vagyok, és már elég régen. Magányos farkas, nőtlen, lassan középkorú leszek, de gazdag még mindig nem.Voltam már lakat alatt, nem is egyszer, és válásügyet nem vállalok. Szeretem az italt, a nőket, a sakkot és még néhány dolgot. A kiberek nem túlságosan kedvelnek, de ismerek közülük néhányat, akikkel egész jól kijövök. Bennszülött vagyok, Santa Rosából, mindkét szülőm halott, se testvérem, se nővérem, és ha egy sötét utcán egyszer kinyírnak – és az én szakmámban ez bárkivel megeshet, és meg is esik elég sok emberrel, akár van szakmája, akár nincs –, szóval ha ez történik, senki sem fog sírni miattam.

Kapcsolódó szócikkek: Philip Marlowe
Hirdetés
>!
Csabi P

– Mert a magánnyomozók halálra vannak ítélve, öreg -folytatta Doki a korábbi gondolatmenetét –, már évek óta sejteni lehetett, láthattuk a mozikban, meg a tévében. Voltak valaha ezek a nagy magándetektívek – Philip Marlowe, Sam Spade, meg a szimatok szimatja, Johnny Staccato, aki mindig okosabb és profibb volt, mint a zsaruk, és végül mindig megoldotta az esetet, a zsaruk meg rossz nyomokat követtek, és csak az útjában voltak.
– A legvégén meg bejött, hogy rácsatolja a gyilkosra a bilincset.
– Ja, de manapság már csak zsarukat lát az ember, a csapból is csak ezek a rohadt rendőrségi sorozatok folynak, a zsaruk meg rendes fickók, csak végezni próbálják a munkájukat, és nem jelentenek nagyobb fenyegetést senki szabadságára, mint apuci valamelyik szitkomban. Oké. A nézőpopulációt meg tegyük olyan elégedetté a zsarukkal, hogy a végén már maguk kérjék, hogy tartóztassák le őket. Viszlát, Johnny Staccato, isten hozott, Steve McGarrett, és ha már itt tartunk, kérem szépen, rúgja be az ajtómat. Ezalatt meg idekint, a való világban a legtöbb hozzám hasonló magán-szimat a lakbérét se tudja kifizetni.

133. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Philip Marlowe · Sam Spade
1 hozzászólás
>!
orvosi_székfű

Tulajdonképpen idegenkedtem a krimitől. Sok-sok évvel azelőtt olvastam Raymond Chandler-regényeket, de nem azért, mert annyira izgatott, hogy vajon ki ölte meg az áldozatot késsel, golyóval vagy valamilyen tompa tárggyal. Egyszerűen csak kedveltem a főhőst, Philip Marlowe magándetektívet. Nem is tudom, miért; megpendített bennem egy húrt, pedig krimi olvasásakor nem számítottam ilyesmire. Különleges alak volt: méltóságteljes, megvesztegethetetlen – régen talán hasonlítottam hozzá. Különösen a Hosszú búcsút szerettem – a regény végéhez közeledve egész zaklatott lettem, és kétségbeestem. Chandler hét Philip Marlowe-könyvet írt, és mikor kiolvastam az összeset, végeztem a műfajjal. Meg voltam győződve róla, hogy semmilyen más krimi nem érintene meg annyira, mint ezek, és akkoriban csak ezt akartam.

226-227. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Philip Marlowe · Raymond Chandler
>!
Sli SP

A Sternwood-ház előcsarnoka kétemeletnyi magas volt. A bejárati ajtót vonuló indiai elefántok csordáira méretezték; az ajtó fölötti, széles festettüveg ablakon egy hölgy megmentésén fáradozó, sötét páncélos lovag volt látható; a hölgyet egy fához kötözték, s más öltözete sem volt, mint igen hosszú s az alkalomhoz illő haja. A lovag hátratolta a sisakrostélyát, hadd lássák, hogy volt gyerekszobája, s a csomókkal babrált a hölgy kötelékein, de nem ment semmire. Ahogy ott álltam, arra gondoltam, ha én ebben a házban laknék, előbb vagy utóbb úgyis felmásznék, hogy segítsek neki. Nem is úgy festett, mint aki különösebben töri magát.

5. oldal, 1. fejezet (Európa, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: lovag · Philip Marlowe
>!
Sli SP

– (…) A rendőrfeleségeket ki nem állhatom, így nőtlen vagyok.

13. oldal, 2. fejezet (Európa, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: Philip Marlowe