Philip Digby személy

    – Digby!
    Mindketten összerezzentünk. Henry lépett elő egy bokor mögül, izzadtan, zihálva.
    – Á, hellóóó… Henry, nem tudtam, hogy te is jössz – mondta Digby.
    – Dehogynem tudtad, azért próbáltál elgázolni a Chestnut utcában – mondta Henry.
    – Ó, sajnálom. Nem tudtam, hogy te vagy az – mondta Digby.
    – Hallottam, ahogy röhögsz az autóban, tesó.

60. oldal, Nyolc

    – Kizárt. Teljesen kizárt, hogy én beszálljak ebbe az autóba, ha te vezetsz – közöltem.
    – Micsoda?
    – Hogy érted, hogy micsoda? Nevetségesen vezetsz. Még az autó is úgy néz ki, mintha szégyellné magát.
    – Mit javasolsz? Jöjjünk haza busszal a betörés után?
    – Azt javaslom, hogy egyáltalán ne törjünk be.

59. oldal, Nyolc

Digby a recepciós elé lépett.
– Jó napot. A barátnőmmel szexelni fogunk, és beszélnünk kell Dr. Schellel a fogamzásgátlásról.
    Azt hittem, ott helyben szörnyethalok. Ahogy a recepciós ránk nézett, a nagymamám jutott eszembe, amikor vén kecskének nevezte a szomszédot, aki lepisilte a kerti hortenziát. Igazából az összes nő úgy nézett ránk a váróteremben.

35. oldal, Négy

– Nem értem. Hirtelen mindenkinek baja van a vezetési stílusommal? – csodálkozott Digby.
– Miután felhajtottál a járdára, és megpróbáltál elütni, sikertelenül, bekapcsoltad a bal indexedet, és bekanyarodtál jobbra – mondta Henry.
– Micsoda? Az ott rendes tisztességes texasi vezetés volt – közölte Digby.
– Haver, most komolyan, még akkor is jobban vezetnél, ha konkrétan részeg volnál – mondta Henry.

62. oldal

-Halló! Egy betörést szeretnék bejelenteni a Pine utca 2527-ben. Három behatolóra puskát szegeznek… Tessék? Nem, mi a behatolók vagyunk. Kérem, siessenek: szerintem az úr kellően pipa ahhoz, hogy kinyírjon minket.

72. oldal

    – Csak mert a pszichiátered kamuzik a papírokon, még nem biztos, hogy nem vagy tényleg depressziós.

17. oldal, Kettő

    – Tudod, mit néztem egyszer végig? Nick Boskowitz megivott egy egész pohár narancslét az orrába dugott szívószállal, aztán elböfögte az ábécét egészen a duplavéig, amikor is telehányta magát a narancslével – mondta Digby. – Soha ne értékeld alul az átlagtinédzser hülyeségét.

186. oldal, Huszonkettő

– Visszatetted a poroltót a fészerbe? – kérdezte Digby.
– Aha.
– Ööö… szóval amikor tényleg tűz lesz, a mamád rohan, hogy elővegye a poroltót, ami totál üres lesz…
– Ó, istenem…
– Ühüm.
– Szóval megint el kell csórnom…
– Ühüm.
– Kell vennem egy ugyanolyat…
– Ühüm.
– Aztán azt kell visszatennem…
– Ühüm.
– Ha az ember veled barátkozik, még annál is stresszesebb az élete, és sokkal többet is költ, mint ha kirabolnák.

    – De akkor hova tartozom? Mert már az előző iskolámban sem volt könnyű barátokat szerezni. Hülye metafora, de elegem van, hogy én vagyok a dilis kulturális csatorna, amit kizárólag sorozatgyilkosok néznek.
    – Nem, Princeton, te ízig-vérig HBO vagy. A legtöbben nyomasztónak és mesterkéltnek tartanak, de a rajongóid igazi rajongók. Ők plusz tíz dollárt fizetnek havonta, csak hogy az eredeti műsort nézhessék. Na meg a szexet.
    – Szexet? Az a Cinemaxon van. Vagy ahogy egyesek hívják, a Cicimaxon.
    – Na igen. Sloane a Cinemax – mondta Digby. – Egyem a szívét.

119. oldal, Tizenöt

– Sajnálom, nem veszünk semmit. – A biztonság kedvéért még be is kiabáltam. – Semmi, anyu, csak árul valamit egy fickó!
– Miért csinálsz úgy, mintha itthon lenne az anyukád? Tudom, hogy egyedül vagy. Együtt mentetek el, de te hazajöttél, az ő autója viszont nincs itt. Gondolom, kitett az iskolánál, te meg szépen hazasétáltál – mondta. – Legközelebb tettesd betegnek magad. Spórolhattok a benzinen.
Taktikát váltottam.
– Apu! – kiáltottam.
– Csak egy autó szokott állni a garázsotokban, ja, egyébként laposak a kerekek, a kertben fél méter magas a fű, persze csak ahol nincs kiégve, a szelektív hulladékgyűjtés sincs megoldva, meg hát ugye… a csengő – mondta a fiú. – Apu nincs a képben.