Phileas Fogg személy
Idézetek
Miután útlevelét láttamoztatta, Phileas Fogg nyugodtan visszatért a pályaudvarra, és ebédet rendelt. A főpincér helyesnek tartotta, ha többek között felhívja a figyelmet a „bennszülött nyúlból” készült pörköltkülönlegességre, mely, amint mondotta: „hat nyelven beszél”.
Phileas Fogg jóváhagyta az ajánlatot, és lelkiismeretesen meg is kóstolta a nyúlpaprikást. Azonban a fűszeres mártás ellenére csapnivalónak találta.
Magához intette a főpincért:
– Uram – és keményen a szemébe nézett –, ön azt állítja, hogy ez nyúl?
– Igenis, mylord – válaszolta szemrebbenés nélkül a fickó –, őserdei nyúl.
– És nem nyávogott, amikor levágták?
– De uram! Hogy nyávogott volna? A nyúl… esküszöm…
– Főúr – vágott a szavába hidegen Mr. Fogg –, ne esküdjön semmire, hanem vésse az eszébe: hajdan a macska szent állat volt Indiában. Az volt a jó idő.
– A macskákra, mylord?
– Talán az utasokra is!
E megjegyzés után Mr. Fogg rendületlenül tovább ebédelt.
1872-ben a Saville Row 7. szám alatt (Burlington Gardens) – e házban halt meg 1814-ben Sheridan – Phileas Fogg esq., a londoni Reform Club tagja lakott, aki, bár nyilvánvalóan minden igyekezetével azon fáradozott, hogy semmivel ne irányítsa magára a közfigyelmet, mégis a klub egyik legkülönösebb és legfigyelemreméltóbb tagja volt.
(első mondat)
Phileas Fogg nem titkolózott Sir Francis Cromarty előtt: elmondta, hogy a föld körül utazik, s azt is, milyen körülmények között. A dandártábornok semmi hasznos célját nem látta Phileas Fogg fogadásának; ez is csak bogarasság, hiányzik belőle a szép elv, melyet minden értelmes embernek követnie kell: transire benefaciendo (Jót cselekedve tölteni a életet). Ha ilyesmivel tölti el életét, a fura gentleman nyilván el fog tűnni a földről anélkül, hogy „bármit is tenne”, akár magáért, akár másokért.
66. oldal
Phileas Fogg fél tizenkettőkor lépett ki Saville Row-i házából, és miután jobb lábát ötszáz-hetvenötször bal lába elé, illetve bal lábát ötszázhetvenhatszor jobb lába elé helyezte, megérkezett a Reform Club hatalmas pall-malli épületébe, melynek felépítése kereken hárommillióba került.
14. oldal (Népszabadság, 2008)
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Phileas Fogg szabad volt! Odalépett a detektívhez. Jól a szeme közé nézett, és – most csinálta életében az első és utolsó gyors mozdulatot – hátrarántotta a karját, majd pontosan, akár valami gép, mindkét öklével a szerencsétlen detektívre sújtott.
— Megkapta! – kiáltott Passepartout, majd, vérbeli francia lévén, mindjárt egy rossz szójátékra ragadtatta magát: – Ez már igen! Valódi angol “kézimunka”!
Harmincnegyedik fejezet
A Saville Row-i ház nem volt fényűző, de lakójának minden kényelmet biztosított. A ház rendben tartása egyébként, tekintettel a házigazda megállapodott életmódjára, igen kevés munkát adott. E téren azonban Phileas Fogg rendkívüli pontosságot, rendszerességet kívánt egyetlen inasától. Épp a mai napon, október 2-án bocsátotta el alkalmazottját, James Forstert, mert nagy bűnt követett el: nyolcvannégy Fahrenheit helyett nyolcvanhat fokra melegítette borotválkozóvizét.
8. oldal (Népszabadság, 2008)
Az egyik legnagyobb és legdicsőbb angol szónok utóda lett tehát ez a rejtélyes Phileas Fogg, akiről senki nem tudott semmit, legföljebb azt, hogy igen derék ember, és az angol felsőbb körök egyik férfiszépsége.
3. oldal
Phileas Fogg az a fajta matematikailag pontos ember volt, aki soha nem siet, de mindig készen áll, és gazdaságosan beosztja minden lépését, minden mozdulatát. Soha nem lépett többet a kelleténél, mindig a legrövidebb úton járt. Nem merengett, a mennyezetre függesztve tekintetét. Kezét sem mozdította fölöslegesen. Senki nem látta felhevülten, megzavarodva. Senki a világon nem volt nála kényelmesebb, mégis mindig időben érkezett. Mindazonáltal az is érthető, hogy egyedül és úgyszólván teljesen társadalmi kapcsolatok nélkül élt. Tudta, hogy az életben a súrlódások elkerülhetetlenek, de mivel a súrlódás késedelmet okoz, ő nem „súrlódott” senkivel.
11. oldal (Népszabadság, 2008)