Philadelphia Thrower személy

Orson Scott Card: A hetedik fiú

Idézetek

>!

– Bizonyára büszke a férjére, amiért mindezt elérte.
A szemérmetes mosoly helyett, amire Thrower számított, Eleanor hangosan fölnevetett. Istenvértezete Weaver már nem volt ennyire finomkodó, hanem jóízűen felkacagott.
– Thrower atya, maga aztán különös egy alak – mondta Vértezet. – Mikor én könyékig turkászok a gyertyaviaszban, Eleanor könyékig turkászik a szappanban. Mikor én megírom a népek leveleit és elküldetem őket, Eleanor térképeket rajzol, és lejegyzeteli a neveket a könyvecskénkbe. Nincs olyan, hogy én valamit csinálnék, és Eleanor ne volna mellettem, és nincs olyan dolog, amit ő úgy csinál, hogy én ne legyek mellette. Kivétel tán a füveskertje, mert aziránt jobban törődik, mint én. Meg a Biblia forgatása, ami engem jobban érdekel, mint őt.
– Milyen jó dolog is, hogy ilyen talpraesett segítsége ő a férjurának – mondotta Thrower tiszteletes.
– Egymásnak segítünk, tiszteletes – mondotta Istenvértezete –, és ezt ne feledje.
Mosolyogva mondta ezt, Thrower pedig visszamosolygott, és elrejtette csalódottságát, amiért Vértezet olyannyira papucsférj, hogy kénytelen ilyen nyíltan elismerni, hogy nem ő volt a gazdagság ura a saját házában.

96. oldal, Látogató (Delta Vision, 2014)

>!

– Meg akarja áldani a gerendát, igaz? – kérdezte az egyik farmer.

– Valóban – mondotta Thrower. Kezét a súlyos, fejsze faragta gerendára tette.
– Thrower tiszteletes – szólt egy gyerekhang a háta mögött, élesen és tisztán, ahogy csak egy gyermek tudott. – Nem ráolvasás az is, ha áldást mond egy darab fára?

52. oldal, Mestergerenda (Delta Vision, 2014)