Peter Dedalus személy

– Micsoda rendetlenség… – jegyezte meg Julia. – Innen aztán mindent kipucoltak.
     Az órák és Peter Dedalus más találmányai azonban szinte mind ott voltak: aki átkutatta a boltot, nem ezekre volt kíváncsi.

177. oldal

     Vár a kapu. Mielőtt végleg elhagynám Kilmore Cove-ot, azt akarom, hogy megtudjátok, büszke vagyok rá, hogy a barátotok lehettem, és hogy együtt csináltuk végig veletek és a többiekkel a nagy tervet. Jól tettük, hogy elrejtettük a kulcsokat, és hogy megóvtuk a kapukat, míg jobb idők nem jönnek. Ez volt az egyetlen helyes megoldás, hogy megmentsük Kilmore Cove-ot és annak a titkát, aki építette. Én viszont hibát követtem el, amit most be kell nektek vallanom: gyengeségemnek és a hibámnak neve is van, és asszonyábrázata: Oblivia Newton. Az én vétkem, ha a terv nem sikerül jól. S az is az én vétkem, hogy ő most titeket üldöz. Én vétkem.

192. oldal

„… Húzzátok át a nevemet és égessétek el a fehér baglyos cégéremet. Töröljetek ki még az emlékeitekből is. Én sohasem feledlek titeket.”

197. oldal

– … S amikor oly sok ideig senki nem érkezett Velencébe, azt hittem, Ulysses és Penelope végül is megtalálták, és bezárták vele Kilmore Cove összes kapuját, és…
– És kizártak vele engem is – fejezte be a mondatot Oblivia. – Nem akarsz átverni? Nem nálad van az Első kulcs?
– Sajnos nem! Ha nálam lenne, akkor legalább egyszer visszalátogattam volna Kilmore Cove-ba.

245. oldal

Peter Dedalus csatornák bonyolult labirintusán át vezette lábbal hajtott gondoláját, mely halkan siklott s vízen. Egyik utasnak sem volt sok kedve beszélgetni. Az órás még komorabb volt, mint általában, azon gyötrődött lelkiismeret-furdalások közepette, hogy már megint miket fecsegett ki Obliviának. A nő viszont remegett a türelmetlenségtől, és csak egyetlen gondolat járt egyre a fejében: Villa Argo, Villa Argo. És megint csak Villa Argo.

120. oldal

A Villa Argo kis házában Rick feltette a kérdést:
– Úgy érted, Calypso a könyvesboltból?
– Pontosan ő, két uszkárkölyök kíséretében – felelte Leonard. – Pillanatok alatt jóban lett velük mindenki, kivéve Petert, akire továbbra is morgott a két kiskutya.

142. oldal