Peter személy
Idézetek
– Találtam valamit! – kiáltotta az egyik férfi.
– Mike az? – kiabálta a másik, felőlünk odasietve. Amikor már mindenki összegyűlt a helyszínen, Nick hangja csendült fel, aki alig bírta magába fojtani a nevetést.
– Felejtsétek el! Ez…hm….semmi lényeges!
– Ezt, hogy a pokolba érti? – kérdezte az első fickó. – Talán magának fiam ez csak vicc, de…
A mondat végét elharapta, mert mi is kiértünk a tisztásra, ahol azt láttuk, hogy a csapat egyik tagja egy összetépett blúz fölé hajol. Szakadt ruhák borították a földet, volt amelyik a bokrokon lógott.
Nick magasba emelt egy félbetépett fehér bugyit, és rám vigyorgott.
– Vadkutyák? Vagy csak Clayton?
– Ó, istenem! – mormoltam magam elé.
Odasétáltam, hogy elvegyem tőle az alsóneműmet, de a feje fölé emelte, és úgy vigyorgott, mint egy kisiskolás.
– Kicsit nagy a belátás, Elena! – csúfolódott.
[…]
– Szóval ezt…öhöm… nem vadkutyák tették? – érdeklődött az egyik kereső.
Peter szélesen elmosolyodott, és ledobta a pólót a földre.
– Dehogy! Csak a vad hormonok!
242-243. oldal
A kereső csapat hat főből, három helyi rendőrből és három civilből állt. Jeremy, Peter, Nick és én velük mentünk, hogy segítsünk a keresésben, míg Antonio visszament a házba, hogy szemmel tartsa Clayt arra az esetre, ha mégis meggondolná magát, és utánunk jönne. Mi négyen a jólelkű, aggódó polgárok szerepéét játszottuk, és átfésültük a bokrokat, miközben a szimatunkat készültségben tartottuk, hogy időben megtaláljunk mindent, amire nem akarjuk, hogy a mentőosztag bukkanjon rá.
242. oldal