Pete személy
Idézetek
>!
Az egyik csimpánznak ölelésre van szüksége, hagyom hát, hogy meglovagolja a csípőmet, mialatt körbejárom a sátrat. […]
– Gyere, Bobo – mondja Pete, és a csimpánzért nyúl. De a szőrös karok és lábak még szorosabban fonódnak körém.
– Menj, ha mondom! – szólok rá, s megpróbálom lefejteni magamról a karját. – Visszajövök, ne félj!
Bobo meg se moccan.
– Na, indulj már! – nógatom.
Semmi eredmény.
– Rendben. Még egy utolsó ölelés, és egyelőre elég ennyi – mondom, és arcomat az állat sötét bundájához szorítom.
A csimpánz mosolyra villantja fogsorát, és arcon csókol. Aztán lemászik, kezét Pete-ébe csúsztatja, és görbe lábán elkacsázik.
174-175. oldal