Pest helyszín
Idézetek
Buda és Pest utcái 1989 őszén hónapokig tele voltak parkoló DDR feliratú Daciával, Trabanttal, Wartburggal és Ladával. Bárhol megállhattak. Ellepték az utcákat Kőbányán, a Stefánia úton, a 13-as villamos vonalán, még a kiserdőben is NDK-sok laktak. Heteken át várták, hogy valaki azt mondja a német követségen, kinyitják a határt, és kiutazási engedélyt kapnak. Volt olyan udvar, ahol telepakolt bőröndök várakoztak hónapokig. Szőnyegek, gyerekbiciklik és lábasok hevertek a lakótelepi lépcsőházakban. Elhagyott sátrak, konyhafelszerelés. Etetőszék, pokróc, pelenka, na és a papucsok. Az NDK-sok különös ismertetőjegye a masszív talpú fapapucs volt. Honeckerpapucs, így hívták a szüleim.
10. oldal, Honeckerpapucsok
Jó barátja volt Zsolnay Miklós, Zsolnay Vilmos pécsi porcelángyáros fia. Zsolnay Miklós gyakran felutazott Pestre, órákat töltött a Múzeum körúti laboratóriumban. Neki árulta el Wartha, hogy a századokon át megfejtetlenül maradt gubbiói bíborlüszter titkát kutatja. Ennek a csodálatosan szép máznak sem az összetétele, sem égetési módja nem maradt az utókorra. Meg is állapodott a két barát, hogy ezen a nyáron Perugiába utaznak, és magában Gubbióban keresik a titok megfejtését.
Kertész Erzsébet: Vilma doktorasszony 95% Az első magyar orvosnő életregénye
Pesti lakásba komondor való porcelánból, magyar vizsla fényképen, afgán agár habszivacsból.
212. oldal (Móra, 1981)
[…] az 1831-es koleralázadás során szlovák, magyar és rutén parasztok lelkes egyetértésben gyújtották fel a magyar földesurak házait, s ha voltak is atrocitások a különböző nyelven beszélő vidékek lakói között, az sokkal inkább vallási vagy társadalmi alapú volt, mint nemzetiségi. 1848 ebben is fordulatot hozott, legalábbis felgyorsította az etnikai alapú identitások megszilárdulását. „Arról, hogy e hazában a külön ajkú lakosoknak össze kellene veszniök nemzeti különbségök miatt: soha senki nem is álmodott – idézte fel később a kollektív meghökkenést az egykori márciusi ifjú, Vajda János. – Hogy itt magyaron kívül más »nemzet« léteznék, ez még gondolatban sem fordul elő soha, mert ha ötletképp előfordult volna is, maga az idegen ajkú lakos is kinevette volna, mint valami szörnyeteg abszurdumot. Annálfogva nagy volt a meglepetés, midőn az első horvát s szerb zavargások és vérengzések híre Pesten szétterjedt. Csodálkozott a magyarság és hallgatta, vajon mi lelhette őket.”
92. oldal (Corvina, 2017)
Nyáry Krisztián: Fölébredett a föld 89% Levelek, hősök, történetek 1848/49-ből
A meleg buszon idős barátnőm jutott eszembe. Amikor Pest utcáin megjelentek a kéregetők, azt mondta: „Sose határozom el, hogy adok-e vagy sem. Akkor döntök, amikor meglátok valakit. Ha odanyújtom a kis pénzem, akkor már nem érdekel, hogy igazi koldus-e vagy vámszedő. Az az ő dolga. Hogy odafordulok-e, az meg az enyém.”
221. oldal (Két csaló a Körúton)
– A kőműves a legjobb ipar, mert a sógorom villanyszerelő, keres egy héten tizenöt pengőt, a másik sógorom pék, keres egy héten tizenkét pengőt. De én, ha dolgozom, legalább hatvan fillér órabért megkapom és egy héten negyven pengőt körülbelül mindig megkeresek. A legnagyobb tudás mégiscsak a kőművesnek kell. Nem ehhez a falusi vakoláshoz, hanem a komplikáltabb munkákhoz. Glattolt mennyezetek… És én még ráadásul egész december utoljáig dolgoztam, csak ebben az évben nincs munkám. Már április közepén vagyunk s nekem falura kell kijönni, pedig falun nem lehet keresni. Nyolcvan fillér egy liter bor. Rablás. Én Pesten hatvan fillérét jobb bort kapok, mint itt. Koszton kívül tíz pengőt elvertem a héten. Mert mit csináljon az ember, este unatkozzon?
A falusi kőműves irigyen nézett rá, ő egy este sem ment kocsmába, mert otthon lakik a szüleinél, s eszébe sem jut a vendéglő.
– Ha húsz pengőt hazaviszek, sok, mert a villanyost is le kell ugye számítani. Most mit kezdek én húsz pengővel, azt sem tudom, hol kezdjem. Tele vagyok adóssággal, mint a többi munkanélküli.
– Mi itt másképpen vagyunk – mondta a falusi legény –, én a szüleimnél vagyok, télirevalónk meg volt. Az az első hogy a télről gondoskodik az anyám. Liszt volt, disznót öltünk, krumpli megtermett, minden, ami kell, hát a telet csak kihúzza az ember.
– De Pesten nem lehet krumplit termelni az ablak közt – mondta a pesti kőműves. – Már kértem a kertésztől egy pár cserép virágot, azt igen, azt még lehet tartani, de abból nem élünk meg.
275. oldal, András-kereszt (Magyar Helikon, 1965)
Fiam, ne felejtsd el, hogy Pest Európa legerkölcsösebb városa.
170. oldal (Helikon, 2016)