Perszephoné személy
Perszephoné (görögül Περσεφόνη; a rómaiaknál: Proserpina) a görög mitológiában a termékenység, termés istennőjének, Démétérnek és Zeusznak lánya, Hadész elrabolt felesége. Előfordul Koré (a. m. „lány”, ti. Démétér lánya) vagy Perszephoneia név alatt is. Vitatkoznak arról, hogy hol rabolta el Hádész, mindenesetre épp virágot szedett, mikor megdördült az ég, meghasadt a föld, és a mélyből előbukkanó Hádész fekete, sötétséget fújó lovaival elragadta, amik egy fekete szekeret húztak. Perszephonénak csak sikoltani maradt ideje – azt is csak Hekaté, a Hold istennője hallotta. Héliosz napisten látta is, és a lányát kereső Démétérnek el is mondta:látta, ki volt a tettes, de Zeusz engedte Hádésznak, hogy Perszephonét elrabolja. Démétér gyászba borult, egy időre az Olümposzon lakó istenekkel is szakított, és az embereknek szentelt templomában élt. Csak úgy volt hajlandó visszatérni, ha Perszephoné az év kétharmad részét vele, és csak a maradékot tölti az Alvilágban, Hádésszal. Perszephonénak ugyanis a föld mélyén kellett maradnia: evett egy gránátalmamagot Hádész kezéből. Perszephoné így az alvilág úrnője: gyakorta megengedi a jó, arra méltó embereknek, hogy az elhunytakat visszavigyék a felszínre. Példaként Orpheusznak is megengedte Eurüdiké feltámasztását – bár abba Hádész is beleegyezett. Vagy Alkésztisz története, aki saját életét áldozta férje helyett: Héraklész addig szorongatta Thanatoszt, a fekete leplű halált, míg az vissza nem adta Alkésztisz életét. Ehhez azonban Perszephoné hozzájárulása is kellett: Héraklész erejét csodálva eleresztette Alkésztiszt, és visszahívta Thanatoszt a föld alá.
Perszephoné (görögül Περσεφόνη) a görög mitológiában a termékenység, a termés istennője, Démétér és Zeusz lánya, Hadész elrabolt felesége. Előfordul Koré (görögül am. „lány”) név alatt is.
Forrás: wikipédia
Kendare Blake Wargoddess trilógiájában, mikor először beszélnek róla Athéna és Demeter, kiderül, hogy jó ideje már spoiler spoiler
Idézetek
Hádész tenyere megtelt sötét lángokkal.
– Mire vársz?! Sújts le rám! A többi isten sem néz ki ennél többet belőled. Bizonyítsd be, hogy igazuk van.
– Tényleg elhallgattathatnád végre – értett egyet Démétér.
Perszephoné felsóhajtott.
– Nem is tudom. Azt hiszem, még a harc is jobb anyám gabonapelyhénél. Már a könyökömön jön ki.
261. oldal, 16. Segítség egy tolvajtól
– Szóval, Zoé azt mondta, engedélyre van szüksége, hogy haladéktalanul elhagyhassa a tábort. Kheirón ezt visszautasította. Emlékeztette Zoét, hogy a Vadászoknak itt kell maradniuk addig, amíg Artemisztől más parancsot nem kapnak. Erre Zoé azt mondta… – Grover egy nagyot nyelt. – „Hogyan kaphatnánk parancsot Artemisztől, ha eltűnt?"
– Vajon mit értett azalatt, hogy eltűnt? Eltévedt? Útmutatásra vár?
– Nem, azt hiszem, úgy, hogy nyoma veszett. Elvitték. Elrabolták.
– Elrabolták?! – próbáltam felfogni. – Hogyan rabolhat el valaki egy halhatatlan istennőt? Ez lehetséges egyáltalán?
– Nos, igen, úgy értem, ez történt Perszephonéval is.
– Nem csoda, hiszen ő csak a mimózák istennője volt.
Grover szinte sértetten nézett rám.
– A tavaszé!
– Mindegy!
Perszephoné az alvilág úrnője, királynője és elevenek ottani vezetője lett. Ahányszor csak egy hős, vagy hősnő leszállt a holtak közé, Perszephoné volt az, aki fogadta és kalauzolta. (Érdekes módon mindig jelen volt. Annak ellenére, hogy az év kétharmadát az olümposziak között tölthette, egyetlen látogató sem talált egy cédulált az alvilág kapuján ezzel a felírással: "Hazamentem anyámhoz.")
199. oldal
Jean Shinoda Bolen: Bennünk élő istennők 89% A nő új lélekrajza
A kettős női idolok talán már a görög típusú Démétér-Perszephoné istennőpárosra – anya és lánya – utalnak. Ebből a szempontból érdekes az orszojai lelet: két egymásba helyezett női idol. Lehet, hogy e kései bronzkori alkotások rituális formában ábrázolják az istennői terhességnek és a születésnek mozzanatait.
51-52. oldal
– Sajnálom Perszephonét, mert amikor az élőkkel van, félnek tőle az emberek, amiatt, ahol járt – felelte Amma. – És akkor sem igazán boldog, amikor az anyjával van, mert tudja, hogy vissza kell térnie az alvilágba.
267. oldal
Tiszta vatta
Nyilvánvaló: osztozkodás a nyár is.
Hatnak itt a jól bevált vektorok.
Tócsába száll, megissza a kanális,
az útszéli medrekben elcsorog.
Az alvilágba hull a tiszta vatta,
körös-körül tapintható sötét
– a lomb a földnek végül visszaadta:
Démétér siratja Perszephónét.
26. oldal (Jelenkor, 2017)
The myth of the abduction of the vegetation goddess seems to be pre-Greek; and so is the name of Persephone, which occurs in curiously varying forms : Phersephassa and Periphone.