!

Perry Kelvin személy

Isaac Marion: Eleven testek
!

Perry Kelvin (Dave Franco)


Idézetek

>!
dor_i

– És akkor? Mi a jövő? – kérdezem meg sem rezdülve, ahogy az ujjai végigsimítanak a szemem fölött. – A múltat meg a jelent látom, de mi a jövő?
– Hát… – feleli kis, erőtlen kacajjal –, gondolom, ez benne a nehéz. A múlt tényekből van meg történelemből…azt hiszem, a jövő viszont csak reményből.
– Vagy félelemből.
– Nem – határozottan megrázza a fejét, és a hajamba tűzi a levelet. – Reményből.

150. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Julie Cabernet · Perry Kelvin
>!
Nico

– A múltat meg a jelent látom, de mi a jövő?
– Hát… – feleli kis, erőtlen kacajjal – , gondolom, ez benne a nehéz. A múlt tényekből van meg történelemből… azt hiszem, a jövő viszont csak reményből.
– Vagy félelemből.
– Nem – határozottan megrázza a fejét, és a hajamba tűzi a levelet. – Reményből.

150. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Julie Cabernet · Perry Kelvin
>!
Brigosz

– Apa!
– Igen?
– Gondolod, hogy hülyeség?
– Micsoda?
– Szerelmesnek lenni.
Vár egy kicsit, aztán elteszi az adóvevőt.
– Hogy érted ezt, Pear?
– Hát úgy, hogy… épp most? Ahogy most állnak a dolgok? Mármint hogy minden olyan bizonytalan… nem hülyeség ilyesmire fecsérelni az időt ebben a világban? Mikor bármelyik percben összeomolhat minden?
Apám sokáig néz rám.
– Mikor anyáddal találkoztam – kezdi –, én is ezt kérdeztem magamtól. És akkor nem volt nagyobb bajunk, mint egy-két háború meg gazdasági válság – az adóvevő megint megreccsen, de most nem foglalkozik vele – Tizenkilenc évet töltöttem anyáddal. De gondolod, hogy lemondtam volna róla, ha tudom, hogy csak egy évet kapunk? Vagy egy hónapot? – végignéz az építkezésen, lassan megrázza a fejét – Nincs szabály arra, hogy hogyan „kell” történnie a dolgoknak, Perry. Nem létezik ideális világ, amire várni kellene. A világ mindig éppen az , ami, és rajtad múlik, hogyan reagálsz rá.

147. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Perry Kelvin
Hirdetés
>!
Treszka

– Az írás nem csak betűk firkálgatása a papírra. Kommunikáció. Emlékezés.
– Egyik sem számít már. Túl késő.
Alaposan végigmér. Felveszi a könyvet, és odatartja elém a borítóját.
– Ismered ezt a történetet?
– Ez a Gilgames.
– Így van. A Gilgames-eposz, az egyik legrégebbi ismert irodalmi mű. Az emberiség első könyve, akár ezt is mondhatnánk – Rosso átpörgeti a törékenyre száradt, sárga lapokat. – Szerelem, szex, vér és könnyek. Utazás az örök élet nyomában. Hogy megmeneküljenek a haláltól – átnyúl az asztal fölött, és a kezembe adja a könyvet. – Négyezer évvel ezelőtt írták, agyagtáblácskákra, olyan emberek, akik a sárban turkáltak, és ritkán élték meg a negyvenet. Ez a történet túlélt már számtalan háborút, katasztrófát, járványt, és még most is ámulatba ejti az embert, hiszen nézd csak meg, itt vagyok én, az egész nagy modern romhalmaz közepén, és ezt olvasom.
Rossóra nézek, nem a könyvre. Az ujjaim belemélyednek a bőrkötésbe.
– A világ, amiből ez a történet származik, már rég elpusztult, mindenki halott belőle, de továbbra is megérinti a jelent és a jövőt, mert valaki elég fontosnak érezte ahhoz, hogy megőrizze. Hogy szavakba öntse. Hogy emlékezzen rá.

183-184. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Perry Kelvin