Percy Jackson személy

– Zeusz megöl! – tett kedves ígéretet. – Hádész kitépi a lelkedet!
– Mind a kettő vescere bracis meis! – kiáltottam.
Hogy miért pont latinul közöltem, hogy mindkét főgóré olimposzi puszit nyomhat a fenekemre, arról fogalmam sincs. Mindenesetre rögvest villám csapott a buszba.

160. oldal

    – Nos, nem… vagyis igen… szóval mégsem.
    – Imádom az egyértelmű válaszaidat.

83. oldal, 7. Ne fogadj el idegentől édességet...

    – Most merre?
(…)
    – Arra!
    – Honnan tudod? – kérdeztem.
    – Deduktív logika.
    – Vagyis… csak a hasadra ütöttél – fordítottam le.
    – Mindjárt a fejedre is ütök, ha nem jössz!

96-97. oldal, 6. Találkozás a kétarcú istennel

    A szörnyek felé fordultam. Körülbelül százkilencvenkilencen voltak egy ellen. Azt tettem, ami a legtermészetesebb. Megtámadtam őket.

174. oldal, 11. Csata a hídnál

– Te, Grover… az a fonalnyiszálás… Azt jelenti, hogy valaki meg fog halni?
Komoran, nagyon-nagyon szomorúan nézett rám, mintha máris azon járna az esze, vajon mi lehet a kedvenc virágom, mert akkor olyat szed a síromra.

30. oldal

A világvége az autóm motorháztetején landoló pegazussal kezdődött.

(első mondat)

Gabe megvakarta dupla tokáját.
– Hát, ha sietsz azzal a szósszal… És ha a kölyök bocsánatot kér, amiért félbeszakította a pókerjátszmámat, talán lehet róla szó.
Esetleg ha úgy tökön rúglak, gondoltam, hogy egy hétig szopránt énekelsz.

37. oldal

50. oldal

    – Én… szóval végül kijött Kheirón, pizsamában és hajcsavarókkal a farkában, és…
    – Hajcsavarókkal? A farkában?
    Grover szája elé kapta a kezét.

71. oldal, 6. Egy régi, halott barát tiszteletét teszi

    – Most komolyan, Peter Jackson, hány ezer év kellene még, hogy végre egyszer az életben felismerj?
    – Amennyi magának, hogy megtanulja a nevemet – motyogtam.

246. oldal, 15. Kheirón bulit rendez