!

Pénztárnok személy

Terry Pratchett: Eric
Terry Pratchett: Hölgyek és urak
Terry Pratchett: Mozgó képek
Terry Pratchett: A Kaszás
Terry Pratchett: Kallódó kontinens
Terry Pratchett: Az Igazság
!

(c) Paul Kidby

!

Eredeti alak: Bursar
Régi fordítás: Kincstárnok

!

Kártya a Guards! Guards! társasjátékból.


Idézetek

>!
krlany I+SMP

– Pénztárnok?
– Igen, Főrektor?
– Maga nem tagja valamiféle titkos társaságnak, vagy ilyesminek, ugye?
– Én? Dehogy, Főrektor!
– Akkor, azt hiszem, fene jól tenné, ha levenné azt az alsógatyát a fejéről.

48. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Pénztárnok · Rettentheő Mustrum, Főrektor
>!
Peter_Zelei

[Ponder Stibbons] Azért lett varázsló, mert azt gondolta, hogy azok ismerik a világmindenség működésének titkait – de kiderült, hogy a Láthatatlan Egyetem megfojtja a törekvést és a tehetséget.
Vegyük csak azt az esetet a megszelídített villámmal! Bizonyíthatóan és látványosan működött. A segítségével égnek állította a Pénztárnok minden szál haját, és szikrákat pattogtatott az ujjbegyeiből – pedig csak egyetlen macskát és alig pár borostyánrudat használt. Tökéletesen ésszerű tervét, miszerint több ezer macskát kellene egy nagy kerékhez erősíteni, amely forgása közben borostyánrudak százaihoz dörzsölné azokat, azon a nevetséges alapon utasították el, hogy valószínűleg túl zajos lenne.

Kapcsolódó szócikkek: Láthatatlan Egyetem · Pénztárnok · Ponder Stibbons
>!
krlany I+SMP

– Aha! – értett egyet a Dékán, aki mostanra a vad, varázslóhoz nem méltó macsóság markába került. – Merészek vagyunk! Aha! Merészek vagyunk?
Az Arkrektor fölvonta szemöldökét, aztán a többi varázslóhoz fordult.
Merészek vagyunk? – kérdezte.
– Ööö. Én mértéktartóan merésznek érzem magam – jelentette ki a Jelenkori Varázsrúnák Előadója.
– Én kifejezetten nagyon merész vagyok, azt hiszem – állította a Kincstárnok. – Attól van, hogy nincs rajtam csizma – fűzte hozzá.
– Én merész leszek, ha mindenki más is az – közölte a Rangidős Lovász.
Az Arkrektor visszafordult a Dékánhoz.
– Igen – mondta. – Úgy tűnik, hogy mind merészek vagyunk.
– Szasz! – szólt a Dékán.
– Mi szasz? – firtatta Maphlaves.
– Ez nem szasz valami, hanem csak szasz – szólalt meg a Rangidős Lovász mögötte. – Általános utcai köszöntés és megerősítés a zártkörű militáris csoportosulások és férfias kötelékteremtő rituálék felhangjaival.
– Mi? Micsoda? Mint az „irtó jó”? – kérdezett vissza Maphlaves.
Gondolom, igen – felelte vonakodva a Rangidős Lovász.
Maphlaves meg volt elégedve. Ankh-Morpork eddig sosem kínált remek vadászlehetőségeket. Sose hitte volna, hogy lehetséges ilyen pompásan szórakozni a saját egyetemén.
– Rendben – mondta. – Kapjuk el azokat a szemétrakásokat!
– Szasz!
– Szasz!
– Szasz!
– Szasszafrász!
Maphlaves sóhajtott. – Kincstárnok?
– Igen, Arkrektor?
– Legalább próbálja megérteni, rendben?

163-164. oldal

>!
krlany I+SMP

– Mi az?
– Ez nem lehet egy trágyadomb a pázsit kellős közepén, ugye, nem?
– Modo roppant ideges lesz.
A Dékán megszemlélte közelebbről is.
– Ööö… különösen mert, meggyőződésem, hogy az ő lába kandikál ki alóla…
A komposztdomb a varázslók felé fordult és placcs, placcs hangot adott ki.
Aztán megmoccant.
– Rendben! Na, akkor – szólalt meg Maphlaves és reménykedve dörzsölgette a kezét –, jelen pillanatban melyik csibész tart közületek magánál varázsigét?
A varázslók zavarba jőve lapogatták zsebeik.
– Akkor majd én elterelem a figyelmét, míg a Kincstárnok meg a Dékán megpróbálják kihúzni Modót – javasolta Maphlaves.
– Ó, pompás! – nyögte Dékán elhaló hangon.
– Hogyan tudod elterelni egy trágyadomb figyelmét? – kérdezte a Rangidős Lovász. – Nem hinném, hogy egyáltalán van neki olyanja.
Maphlaves levette a kalapját és óvatosan előre lépett.
– Nagy rakás szemét! – üvöltötte.
A Rangidős Lovász följajdult és eltakarta a szemét a kezével.
Maphlaves lebegtette a kalapját a komposzthalom előtt.
– Szerves hulladék!
– Vacak zöld szenny? – fűzte hozzá segítőkészen a Jelenkori Varázsrúnák Előadója.
– Ez a nyerő! – lelkesedett az Arkrektor. – Próbáld fölbőszíteni a rohadékot! (Mögötte az őrült darázsszerű lény egy kissé eltérő változata pukkant elő a levegőből és elzümmögött.)
A trágyadomb hirtelen előrevetette magát a kalap felé.
– Szemétdomb! – rivallta Maphlaves.
– Ó, mi a csuda! – lepődött meg a Jelenkori Varázsrúnák Előadója.
A Dékán meg a Kincstárnok előre osontak, mindketten megragadták a kertész egyik lábát és megrántották. Modo kisiklott a trágyadombból.
– Átrágta magát a ruháján! – hökkent meg a Dékán.
– De a törpe azért jól van?
– Még lélegzik – jegyezte meg a Kincstárnok.
– És ha van egy kis szerencséje, elvesztette a szaglóérzékét – tette hozzá a Dékán.

157-158. oldal

>!
Raye

– Szép kora tavaszi reggeleken régebben előszeretettel tettem sétákat az erdőben, Stibbons. Azt akarja mondani, hogy a fáknak egész idő alatt csak az üzekedésen járt az eszük körülöttem?
Ponder kertészeti szakértelme ezen a ponton kezdett csődöt mondani.
(…)
– Akárhogy is, uram, magányos egyedekkel nem megy a dolog. És van még valami, uram. Ki szívná el a cigarettákat? Úgy értem, ha a bokor abban reménykedik, hogy a magvai minél jobban elterjedjenek, akkor mire számít, ki fogja majd széthordani és eldobálni a csikkjeit?
– Micsoda?
Ponder nagyot sóhajtott.
– A gyümölcsökkel kapcsolatban, uram, az a helyzet, hogy azok afféle csalétkek. A madarak megeszik a gyümölcsöt, majd, ööö, valahol elpotyogtatják a magvaikat. A növények ezen a módon terjesztik el a saját sarjaikat. De mi csak madarakat és néhány gyíkot láttunk ezen a szigeten, szóval…
– Á, látom már, mit akar mondani! – vágott közbe Rettentheő. – Arra gondol: milyen madár az, amelyik leszáll füstölni egy kicsit?
– A füstifecske – szólalt meg valaki.
– Örülök, hogy még mindig tartja velünk a lépést, Pénztárnok – nyugtázta a közbeszólást a fakultás feje anélkül, hogy körbenézett volna.

122-123. oldal

>!
RáczPéter

– Szasz! – szólt a Dékán.
– Mi szasz? – firtatta Maphlaves.
– Ez nem szasz valami, hanem csak szasz – szólalt meg a Rangidős Lovász mögötte. – Általános utcai köszöntés és megerősítés a zártkörű militáris csoportosulások és férfias kötelékteremtő rituálék felhangjaival.

(…)

– Szasz!
– Szasz!
– Szasz!
– Szasszafrász!
Maphlaves sóhajtott. – Kincstárnok?
– Igen, Arkrektor?
– Legalább próbálja megérteni, rendben?

Hirdetés
>!
imma A+P

– A nevem pedig Dr. Dilidombi A. A., MD (7.), D. Thau., B. Occ., M. Coll., B. F. A Dilidombi hosszú é-vel.

46. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Pénztárnok
>!
imma A+P

– (…) Nagyon jól tudja, hogy mindig is papírmentes irodára vágytam…
– Igen, Főrektor. Ezért szokta betuszkolni az iratokat a faliszekrénybe, hogy aztán éjjel kidobálja őket az ablakon.
– Makulátlan asztal, makulátlan elme, ez a jelszavam.

36. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Pénztárnok · Rettentheő Mustrum, Főrektor
>!
Evione 

– Az alkímia sosem érdekelt. Mindent összevéve túlságosan… túlságosan…
– Veszélyes – szögezte le az Arkrektor. – Rengeteg átkozott vackot összekutyulnak és azt mondják, hé, mi lesz, ha még hozzáadunk egy csepp sárga izét és aztán két hétig mászkálnak szemöldök nélkül.

15. oldal

>!
Ligeia

– Valójában az egyik diák miatt akartam beszélni Önnel, Magiszter – jelentette ki fagyosan.
– Diák? – vakkantotta az Arkrektor.
– Igen, Magiszter. Tudja, ugye? Ők azok a vékonyabb fickók sápadt arccal? Mert mi egyetem vagyunk? A diákok együtt járnak az egésszel, mint a patkányok…
– Azt hittem, vannak arra embereink, hogy foglalkozzanak velük.
– A tanári kar. Igen.

30. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Pénztárnok · Rettentheő Mustrum, Főrektor