Penryn Young személy

231. oldal, 30. fejezet

Dolgozik bennem az adrenalin és a félelem.

63. oldal, 11. fejezet

85. oldal, 15. fejezet

Mikor beléptünk az épületbe, a zaj és a szél lecsendesedik. Helyette halk sóhajtozás visszhangzik körülöttünk. Nemcsak egyetlen ember nyöszörgése ez, hanem mintha egy emberekkel zsúfolásig megtelt épület panasza áradna a falakból.
A pokolba kerültem.

184. oldal, 36. fejezet

Nem bírok magammal. Belehajolok az arcába, hogy a szánk majdnem összeér.
– Igazán ijesztőek vagyunk, nem igaz?

328. oldal, 63. fejezet

Kivételes gyűlöletet érzek iránta, hiszen ő Narancsos, a Gyámoltalan Kislányok Elrablója.

368. oldal, 72. fejezet

– Hallom, mit beszéltek – ordítja Rafi. Mintha mi, emberek, süketek lennénk. Mondjuk, az angyalokhoz képest valószínűleg azok is vagyunk. – És a válasz nem. Nem hiszem, hogy a szárnyaim érnének annyit, mint egy angyalszárny. És esélyetek sincs, hogy elkapjatok, ne is áltassátok magatokat! Nekünk csak a ház kell. Legyen eszetek, és húzzatok el!

12. oldal, 2. fejezet

– Kém – sziszegi. – Te nem tartozol ide. – A hangja, mint ezernyi dühösen vonagló csúszómászó sziszegése, de azért értem a szavait.
Amint a démon kiejti a száján, hogy kém, az összes pokolfajzat felém fordul.

47. oldal, 8. fejezet

Ilyen csókra vártam egész életemben.

70. oldal, 12. fejezet

– Ne legyen benne biztos! Csak mert az én problémám nem kívül van, ahol mindenki láthatja, az nem jelenti azt, hogy belül nem vagyok ugyanolyan sérült. Azzal sem könnyebb megbirkózni.

148. oldal, 26. fejezet