Penelope Featherington személy
Idézetek
– Szeretlek – mondta halkan, szenvedélyesen. – Egész lényemmel szeretlek, teljes múltammal és jövőmmel.
– Colin…
– Szerettelek, szeretlek és szeretni foglak.
Lehajolt, lágyan ajkon csókolta.
– Szeretlek a születendő gyermekeinkért, és az együtt töltendő éveinkért. Szeretlek minden mosolyomért, és még jobban szeretlek minden mosolyodért.
Penelope a közeli szék támlájának támaszkodott.
– Szeretlek – ismételte Colin. – Ugye, tudod?
– Eloise – szólt Penelope, kissé pihegve az erőfeszítéstől, ahogy megpróbálta lerázni Hyacinthot.
– Penelope! – De Eloise hangjában furcsa, kíváncsi gyanakvás volt, amitől Penelope egyáltalán nem lepődött meg, Eloise nem ostoba, és pontosan tudta, hogy fivére nem az az ember, aki csak úgy kedves mosollyal néz rá.
– Eloise – szólt Hyacinth, ám Penelope ennek a megszólításnak okát és célját nem értette.
– Hyacinth.
Penelope ekkor célzatosan férjére nézett.
– Colin.
A megszólított ifjú férjet mintha mulattatta volna ez a furcsa párbeszéd.
– Penelope. Hyacinth.
Hyacinth vigyorgott.
– Colin. – Aztán: – Sir Phillip.
– Hölgyeim – szólt Sir Phillip, minden jel szerint a rövid és tömör megnyilatkozások híve.
– Ebből elég legyen! – fakadt ki Eloise. – Mi folyik itt?
– Minden arra utal, hogy keresztneveinket idézzük – jelentette ki Hyacint.
149-150. oldal
Már majdnem elbúcsúztak, amikor éles női hang csattant a közelükben: – Mr. Bridgerton!
Mindketten megdermedtek. Ezt a hangot jól ismerték. Ezt a hangot mindenki jól ismerte.
– Ments meg, kérlek! – könyörgött Colin.
Penelope a válla fölött hátranézve meglátta, hogy a hírhedt Lady Danbury nyomakodik feléjük a tömegen keresztül, össze-össze rezzenve, amikor sétapálcája vége valamely szerencsétlen fiatal hölgy lábán koppan.
– Lehet, hogy egy másik Mr. Bridgertonra gondol – vetette fel Penelope. – Hiszen elég sokan vagytok, és talán…
– Tíz fontot adok, ha mellettem maradsz – nyögte ki Colin.
Penelope kuncogott.
– Ne légy ostoba, én…
– Húszat.
– Megegyeztünk.
– Szent ég! – sóhajtott fel. – Ha a bűnnek lenne anyagi formája, az biztosan édesség lenne. Lehetőleg csokoládés.
Penelope arra gondolt, bóknak kéne vennie, hogy férje felnézett a tányérjából. Persze lehet, hogy csak a heringre pillantott, ő csak a látóterében volt. Talán az utóbbi. Colin figyelméért étel jelenlétében nehéz volt versengeni.
345. oldal
– Bárcsak ne olvasnál olyan sokat! – sóhajtott fel Portia. – Már évek óta férjnél lennél, ha nem volnál ilyen könyvmoly!
Azt hiszem, anyád azt akarja, hogy siessünk – súgta Penelope.
– Eloiiiiiiiiiise! – bődült el Violet. – MOOOOST!
Eloise szemöldöke rebbent, oldalvást pillantott Penelopére.
– Miből gondolod?