!

Penelope Featherington személy

Julia Quinn: Romancing Mr. Bridgerton
Julia Quinn: A herceg és én
Julia Quinn: A vikomt, aki engem szeretett
Julia Quinn: Tisztességes ajánlat
Julia Quinn: Mr. Bridgerton csábítása
Julia Quinn: Csókja megmondja
Julia Quinn: És boldogan éltek

Idézetek

>!
R

– Ők a lányaim – mondta az asszony a három fiatal hölgy felé mutatva.
Kettő közülük kellemes megjelenésű volt, a harmadik azonban még alig bakfis, narancsszín ruhában, ami egyáltalán nem állt jól neki. Úgy tűnt, nem élvezi az estét.
– Hát nem bájosak? – kérdezte a lady. – A büszkeségeim. És olyan jó természetűek!
Simonnak az a kellemetlen érzése támadt, hogy hallotta már ezeket a szavakat egyszer, amikor kutyát akart venni.
– Kegyelmes herceg úr, hadd mutassam be Prudence; Philipa és Penelope lányomat!
A lányok pukedliztek; egyikük, sem mert a szemébe nézni.
– Még egy lányom van otthon – folytatta a nő. – Felicity. De ő még csak tízéves, ezért nem hozom el ilyen eseményekre.
Simon el nem tudta képzelni, miért érezte szükségesnek a nő, hogy ezeket az információkat megossza vele, de ha megszólalt, továbbra is igen unott hangon beszélt (ezt régen megtanulta; a legjobb módszer, hogy ne mutassa ki dühét).
– Ön pedig…? – tette fel a kérdést.
– Ó, kérem, bocsásson meg! Természetesen Mrs. Featherington vagyok. A férjem három éve halt meg, de az ön apjának egyik legjobb barátja volt. – A mondat végén hangja elhalt, mert eszébe jutott, hogyan reagált Simon, amikor az apját említette.
Simon kurtán bólintott.
– Prudence nagyon jól zongorázik – mondta Mrs. Featherington erőltetett vidámsággal.
Simon észrevette a legidősebb lány fájdalmas arckifejezését, és elhatározta, hogy sosem vesz részt zeneesten a Featherington-házban.
– Az én drága Philipám pedig kiváló akvarellfestő.
Philipa ragyogón mosolygott.
– És Penelope? – kérdezte Simon, mert valami belső démon erre késztette.
Mrs. Featherington igen riadt pillantást vetett legkisebb lányára, aki elég szerencsétlennek tűnt. Penelope nem volt túl szép, és kövérkés alakját nem javította az anyja választotta ruha. De tekintete kedvességre utalt.
– Penelope? – visszhangozta Mrs. Featherington kissé sipítósan. – Penelope.. Ó, hát ő Penelope! – Szája láthatóan tettetett mosolyra húzódott.
Penelope úgy nézett ki, mintha a szőnyeg alá akarna bújni. Simon elhatározta, hogy ha kénytelen táncolni, Penelope-t kéri fel.
– Mrs. Featherington – szólt egy éles, erélyes hang, ami csak Lady Danbury hangja lehetett –, a herceget zaklatja?
Simon igenlő választ akart adni, de Penelope Featherington rémült arca láttán csak halkan jelentette ki: – Természetesen nem!
Lady Danbury homlokát ráncolva lassan közeledett felé.
– Hazug!
Azzal a lady Mrs. Featherington felé fordult, akinek arcszíne a megjegyzés hallatán zöldesre változott. Mrs. Featherington egy szót sem szólt. Lady Danbury szintén nem szólt. Mrs. Featherington végül mondott valami olyasmit, hogy az unokahúgát kell megkeresnie, azzal három lányával együtt elsietett.
Simon karba tette a kezét, de képtelen volt uralkodni arcán, hogy ne látsszon rajta, egy kicsit élvezi a helyzetet.
– Ez nagyon jól jött. Köszönöm – mondta Simon.
– Semmiség. Annak a nőnek toll van az agya helyén, és a lányainak is, kivéve talán a csúnyácska legkisebbet – mondta Lady Danbury és a fejét rázta. – Ha más színű ruhát adtak volna rá…
Simon nevetéssel küszködött és vesztett.

79.-80. oldal

>!
Quiconque

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Szalonképes vagyok?
– Igen – hazudta. Pedig Colin meglehetősen ziláltnak tűnt feldagadt ajkával. Haja távolról sem mutatta a rendezettség jelét.
– Remek! – Azzal fürgén kiszállt a kocsiból, kezét nyújtotta Penelope-nak.
– Te is bejössz?
Colin úgy nézett rá, mintha hirtelen elvesztette volna a józan eszét.
– Természetesen.
Penelope nem mozdult. Semmi ok nincs arra, hogy Colin egészen bekísérje. Az illendőség nem kívánja meg, és…
– Az isten szerelmére, Penelope! – sürgette, és kezét megragadva kirángatta a kocsiból. – Feleségül jössz hozzám, vagy nem?

250. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Colin Bridgerton · Penelope Featherington
2 hozzászólás
>!
Catronia

– Ők a lányaim – mondta az asszony a három fiatal hölgy felé mutatva.
Kettő közülük kellemes megjelenésű volt, a harmadik azonban még alig bakfis, narancsszín ruhában, ami egyáltalán nem állt jól neki. Úgy tűnt, nem élvezi az estét.
– Hát nem bájosak? – kérdezte a lady. – A büszkeségeim. És olyan jó természetűek!
Simonnak az a kellemetlen érzése támadt, hogy hallotta már ezeket a szavakat egyszer, amikor kutyát akart venni.

>!
Reika

– De én nem felejtem el! – kiáltotta. – Az egész életemet azzal töltöttem, hogy elfelejtek dolgokat, nem mondom ki, soha senkinek nem mondom meg, mit szeretnék igazán.

Kapcsolódó szócikkek: Penelope Featherington
>!
Kiera

– Szeretném megkérni a kedves lánya kezét.
Mrs. Featherington egy pillanatig nem reagált. Aztán szeme
elkerekedett, ajka úgyszintén, teste… nos, teste eleve kerekded volt,
összecsapta a kezét, és csak annyit tudott mondani: – Ó! Ó!
Aztán: – Felicity! Felicity!
Felicity?
Portia Featherington talpra ugrott, és úgy kiabált, mint egy halas
kofa.
– Felicity! Felicity!
– Ó, anya! – nyögött fel Penelope szemét behunyva.

14. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Colin Bridgerton · Penelope Featherington
>!
Lina23

Penelope. Olyan ismerős az arca; ezerszer látta, mégis, az elmúlt néhány hétben kétely merült fel benne, vajon ismeri-e. Fel tudta volna idézni, hogy bal fülcimpája közelében apró anyajegy van? Észrevette volna bőrének szép ragyogását? Vagy hogy barna íriszében, a pupilla közelében aranyló foltok vannak? Hogy lehet, hogy oly sokszor táncolt vele, és sosem vette észre, hogy Penelope ajka telt csókolnivaló? Ha izgatott, megnyalja az ajkát. Colin erre csak az elmúlt néhány napban figyelt fel. Ismeretségük tizenkét éve alatt is biztosan látta már néhányszor, de csak most fordult elő vele, hogy Penelope nyelvének
puszta látványára egész testét megremegtette a vágy.
– Nem vagy csúnya – szólt halkan, nyomatékosan.
Penelope szeme tágra nyílt.
És Colin suttogva tette hozzá: – Szép vagy.
– Nem – felelte Penelope, leheletnél alig hallhatóbban. – Ne mondj olyat, amit nem gondolsz komolyan.
A férfi ujjai a nő vállára kulcsolódtak.
– Szép vagy – ismételte. – Nem tudom, hogyan… Nem tudom,
mikor… – megérintette a lágy ajkat, ujjbegyén érezte leheletét. – Csak azt tudom, hogy szép vagy – suttogta.

Kapcsolódó szócikkek: Colin Bridgerton · Penelope Featherington
Hirdetés
>!
Emyon

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Aznap éjjel, amikor gondolatban már vagy ezredszerre idézte fel a
találkozást, eszébe jutott, milyen szép lenne, ha elmondhatná, hogy
akkor szeretett bele Colin Bridgertonba, amikor tánc előtt megcsókolta
a kezét, zöld szeme felettébb csillogott, és az illendőnél egy kicsit
erősebben szorította ujjait. Vagy úgy történt, hogy bátran lovagolt a
szélfútta mocsaras vidéken, a (fent említett) szél rémisztően fútt,
miközben a férfi (illetve inkább lova) egyre közelebb vágtatott, és
egyetlen szándéka (természetesen nem a ló, hanem Colin szándéka) az
volt, hogy odaérjen hozzá.
De nem. Neki akkor kellett beleszeretnie, amikor Colin Bridgerton
leesett a lováról és hátsó fele a sáros pocsolyába toccsant (illetve a
pocsolya loccsant a hátsó fél vízkiszorító hatására). Ez rendkívül
szokatlan helyzet volt, és egyáltalán nem romantikus, de volt benne
valami költői igazság, hiszen az egészből úgysem lesz semmi.

Kapcsolódó szócikkek: Penelope Featherington
>!
otaksa

Már majdnem elbúcsúztak, amikor éles női hang csattant a közelükben: – Mr. Bridgerton!
Mindketten megdermedtek. Ezt a hangot jól ismerték. Ezt a hangot mindenki jól ismerte.
– Ments meg, kérlek! – könyörgött Colin.
Penelope a válla fölött hátranézve meglátta, hogy a hírhedt Lady Danbury nyomakodik feléjük a tömegen keresztül, össze-össze rezzenve, amikor sétapálcája vége valamely szerencsétlen fiatal hölgy lábán koppan.
– Lehet, hogy egy másik Mr. Bridgertonra gondol – vetette fel Penelope. – Hiszen elég sokan vagytok, és talán…
– Tíz fontot adok, ha mellettem maradsz – nyögte ki Colin.
Penelope kuncogott.
– Ne légy ostoba, én…
– Húszat.
– Megegyeztünk.

>!
Catronia

– Hát jó – mondta, azzal vállat vont és a cserépbe ejtette a süteményt. Aztán egy lépést hátrált, megnézte művét, és körülpillantott, hogy meggyőződjön róla. Colinon kívül senki nem látta, majd lehajolt és úgy fordította a cserepet, hogy egy leveles ág eltakarja a bizonyítékot.
– Nem hittem, hogy megteszed – jegyezte meg Colin.
– Azt mondtad, ez a csintalanságok között elég enyhének számít.
– Igen, de ez anya kedvenc szobapálmája

Kapcsolódó szócikkek: Colin Bridgerton · Penelope Featherington
>!
Szédültnapraforgó

– Ahogy öregszem, egyre inkább úgy vélem, a világon az emberek többsége bolond. – Erre csak most jött rá? – kérdezte Penelope, nem gúnyosan, hanem mert Lady Danbury szokásos hozzáállását tekintve nehéz volt elhinni, hogy nem évekkel korábban jutott erre a következtetésre. Lady Danbury erre szívből felnevetett. – Nem. Néha úgy érzem, már születésem előtt is tudtam. De most jövök rá, hogy tennem kell valamit ellene.

Kapcsolódó szócikkek: Lady Danbury · Penelope Featherington