!

Peg Bowen személy

L. M. Montgomery: A Mesélő Lány
L. M. Montgomery: Az arany út
L. M. Montgomery: Váratlan utazás
L. M. Montgomery: Váratlan utazás 3.
!

Peg Bowen (Susan E. Cox) [Váratlan utazás]


Idézetek

>!
vgabi SP

– Hú, de kísérteties! – mondta Andrew, ahogy ott tétováztak a tisztás szélén. – Még szerencse, hogy napvilágnál jöttünk.
Sara haragos pillantást vetett rá.
– Az az érzésem, egy kicsit túl sokat olvasgattad a Grimm-meséket, Andrew King! Ez itt nem a Fekete-erdő, és mi nem Jancsi és Juliska vagyunk.
– Hát én nem is fogom bedugni a fejem a kemencéjébe, annyi szent – jelentette ki Andrew.

77-78. oldal - Sara útnak indul: 12, fejezet (Fabula, 1993)

Kapcsolódó szócikkek: Andrew King · Jancsi és Juliska · Peg Bowen · Sara Stanley
>!
Lahara ISP

– Mondja Peg, maga miért nem megy férjhez? – csipkelődött Roger bácsi. A lélegzetünk is elállt ekkora vakmerőség hallatán.
– Mert nekem nem jó akárki, mint a maga jövendő feleségének – vágott vissza Peg.

Kapcsolódó szócikkek: Peg Bowen · Roger King
>!
Aquarius

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Szegény lányok rosszabbul jártak. (…) Az alvásban négy dolog akadályozta őket. Először is Peg hangos horkolása; másodszor a kályhában táncoló tűz lángja fel-felvillant a koponyán mindannyiszor más, de egyformán rémisztő hatást keltve: harmadszor Peg párnája, sőt az egész ágya bűzlött a dohánytól; negyedszer pedig attól féltek, hogy a patkány, akit Peg emlegetett, összeszedi minden bátorságát és előbújik, hogy megismerkedjen a vendégekkel.

98. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Peg Bowen
>!
Szávitrí SP

Egy éles kanyar után olyan váratlanul tárult elénk az a kis tisztás, melyen Peg háza állt, hogy időnk sem volt felkészülni a látványra.Nagyon féltem, de azért kíváncsian szemügyre vettem. Kis, rozoga, roggyant tetejű kunyhó volt, amelyet jóformán teljesen eltakart a körülötte burjánzó gyomerdő. Számunkra az volt a legmeglepőb, hogy a földszinten nem volt bejárat, ahogyan minden más rendes házban szokás. Az egyetlen bejárati ajtó az emeleten nyílt, ahová ingatag lépcsőkön lehetett feljutni. Életnek semmi jelét nem észleltük, kivéve – és ez rossz jel volt – egy nagy fekete macskát, amely a legfelső lépcsőfokon üldögélt.

234. oldal, Paddy és az átok (Európa, 1999)

Kapcsolódó szócikkek: Peg Bowen
Hirdetés
>!
Szávitrí SP

Hirtelen a fejünk felett kinyílt az ajtó, és maga Peg Bowen jelent meg a küszöbön. Magas, inas, idős asszony volt, durva gyapjúszövetből készült rövid, rongyos szoknyát viselt, mely alig takarta el a térdeit, a blúza skarlátvörös és a fején férfikalap volt. A lábszára, a karja és a nyaka csupasz volt, a szájából ütött-kopott agyagpipa lógott. Barna arcát ezer ránc barázdálta. kócós, szürke haja rendetlenül hullott a vállára. Komoran méregetett minket, és villogó szemében a kedvesség szikrája sem csillant.

234-236. oldal, Paddy és az átok (Európa, 1999)

Kapcsolódó szócikkek: Peg Bowen
>!
Ninácska 

Valamikor réges-régen, sok-sok évvel ezelőtt nagy becsben álltak a boszorkányok. Őket tartották messze földön a legbölcsebbeknek, mert ismerték a füvek, gyógyító főzetek minden titkát, eszükben tartották mindazokat a gyógymódokat, amelyek nemzedékről nemzedékre hagyományozódtak azokban az időkben, amikor az emberek még magukra voltak utalva. A boszorkányok képesek voltak megálljt parancsolni a pusztító fertőzésnek, meggyógyítani főzetükkel a megszakadt szívet. Hej, akkor nagy dolog volt boszorkánynak lenni!
Hanem manapság vajmi gyanús dolog boszorkánynak lenni – és különösen itt, Avonlea-ben.

176. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Avonlea · boszorkány · Peg Bowen
1 hozzászólás