!

pedagógia fogalom

Borisz Akunyin: Azazel
Henryk Sienkiewicz: Válogatott elbeszélések
Helen Keller: Csöndes sötét világom
Popper Péter: Lélekrágcsálók
Vekerdy Tamás: Álmok és lidércek
Bálint Mária: Pedagógiai antropológia és egzisztencialista pedagógia
Almási Kitti – Bagdy Emőke – Beata Bishop – Böjte Csaba – F. Várkonyi Zsuzsa – Orosz Katalin – Pál Ferenc – Popper Péter – Ranschburg Jenő – Szendi Gábor – Vekerdy Tamás: A lélek dolgai
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
Elise Broach: Marvin, a bogár
Popper Péter: Érteni és elengedni

Idézetek

>!
Chöpp 

Az angol iskola jól tudja, hogy sem a gyerekkor, sem a serdülőkor nem a nagy teljesítmények korszaka. Az a pedagógia, amelyik teljesítményeket forszíroz, intellektuális szuperprodukciókra erőlteti a gyereket, teljesen rossz úton jár. A gyerek érzelemmel vezérelt életet él, a serdülő el van foglalva a kamaszkor problémáival. A teljesítménycentrikus élet a fiatal felnőttkorra jellemző.

Ősök és utódok, 106. oldal

Popper Péter: Lélekrágcsálók Válogatás Popper Péter legjobb előadásaiból

Kapcsolódó szócikkek: nevelés · pedagógia
>!
Chöpp 

Hogy miből lesz konfliktus vagy miből nem, az a tanártól függ.

Ősök és utódok, 115.o.

Popper Péter: Lélekrágcsálók Válogatás Popper Péter legjobb előadásaiból

Kapcsolódó szócikkek: pedagógia
>!
Chöpp 

Nem tudom, mi a megoldás, de a pedagógusképzésben is hiányzik ez a családpótló szerepre való felkészítés.Ha a tanár mégis megteszi ezt, neveli a gyereket morálisan, akkor viszont tessék békén hagyni! Amikor kijön a szakfelügyelet, ne büntesse a tanárt, amiért az elmaradt a tanmenettel, miközben súlyos problémákat megoldott!

Ősök és utódok, 117.o.

Popper Péter: Lélekrágcsálók Válogatás Popper Péter legjobb előadásaiból

Kapcsolódó szócikkek: pedagógia
>!
Morpheus

„A nevelést csak remélni lehet” – ez az alapgondolata W. Hilber már idézett munkájának is, aki Bollnownál jóval harciasabb hevülettel utasítja el a „pedagógiai materializmus” álláspontját. Azaz azt a „mechanisztikus”, vagy „kézműves” struktúrájú nevelésfelfogást (Hilber is ezeket a jelzőket használja), amely – mint mondja – „biztonságát egy emberképeszmény kitűzéséből nyeri” és így „a neveltet nem szabad lénynek” kezeli, hanem „manipulálható objektummá degradálja”. De Hilber egyébként is kevésbé óvatoskodik, mint kollégája. Nem éri be a „militáns világnézetre” való általános utalással: ez a „manipulatív nevelés”, állapítja meg, „csúcsát Makarenko pedagógiában éri el”.

117. oldal

>!
Morpheus

Prohaska viszont már kifejezetten abban jelöli meg az egzisztencializmus legnagyobb pedagógiai értékét, hogy az „rámutat az ember személyességére”, és így lehetőséget teremt "a fenyegető kollektivizmus visszaszorítkozására.

116. oldal

Kapcsolódó szócikkek: egzisztencializmus · Leopold Prohaska · pedagógia
>!
Morpheus

(…) a létmegértési folyamat, azaz a sajátszerű létezés és lényeg kibontása tulajdonképpen nem folyamat. Nem folyamatosan, hanem megszakításokon keresztül, válságok-krízisek során át zajlik, minthogy éppen e válságokban lobban fel az egzisztencia, tehát az egzisztencia megértésének lehetősége is. A pedagógiai szituációk ezért ugyancsak krízis-struktúrájúak, válságszerűek. A folyamatos folyamatot megszakítják, úgy, hogy az ember önmagával szembesülni kényszerül, és ennek pozitív eredményeként az ember korábbi önmagától elszakadva „új önmagát” hoz létre. Így van „előrehaladás”, van „fejlődés a létmegértésben”, s a sajátszerű létezés megközelítésében is.

99. oldal

Hirdetés
>!
Morpheus

Az egyén fejlődésébe, milyenné alakulásában nem lehet kívülről beavatkozni. Az egyén fejlődése teljes egészében öntörvényű: élete során, az életet élve különböző problémákkal találja szembe magát. Ám csak azok a problémák jelentik valóban az egyén saját problémáit, amelyeket saját élete vet fel számára, bármilyenek legyenek is azok. Valóban saját magát csak ezekből a problémákból, illetve ezek saját megoldásából építheti fel. Semmilyen hozzá képest idegen (külső) problémafelvetés és problémamegoldás nem alakíthat ki saját ént. Vagyis egy ilyen külsőleg befolyásolt fejlődés eredményeként az ember nem lesz azonos önmagával. Bollnow szóhasználatával, az utóbbi csak nem sajátszerű, nem tulajdonképpeni létezés kialakulására vezethet. Az effajta pedagógiai cselekvés tehát csak pszeudo-személyiségeket hozhat létre, hiszen az egyént megfosztja attól a lehetőségtől, hogy saját maga lehessen, hogy önmagát megtalálhassa, minthogy önmaga keresését is tőle idegen (nem saját) irányba orientálja. Ezért nevezi Bollnow ezt a fajta nevelést manipulációnak, még élesebben bűntettnek.

91. oldal

>!
Morpheus

Egyfelől negatív pedagógiai hozzáállás, ha „az ember elhárítja a nehézségeket a gyermek útjából”. Ezzel a „gyermeket egy végtelen gyermeki állapotban visszatartja”; „általában a krízis elhárításával akadályozza az embert a végső, egzisztenciális tapasztalatokban”. Másfelől viszont nem okozhat neki szándékosan ilyen értelemben vett „nehézségeket”. Két okból adódóan. Először mert – láttuk – nem veheti magára a felelősséget a krízis bizonytalan kimeneteléért. Másodszor – most már világos –, azért sem, mert ha a „nehézség” vagy a probléma nem a „saját lét” megértésének során, nem abból magából születik, akkor maga a „nehézség”, a probléma nem is vezethet a „saját lét” megértéséhez és általa a sajátszerű létezéshez.

91. oldal

>!
EBrody I

(…)a tanítót a maga tevékenységében inkább művésznek, semmint tudósnak tekintettem – hivatkozva aztán Ignotusra is, a Nyugat nagy szerkesztőjére, aki azt mondta, hogy „a művészetnek mindent szabad, ha meg tudja csinálni”, és ezt a felfogást a pedagógusra is érvényesnek tekintettem.

Vekerdy Tamás: Álmok és lidércek Iskolaalapítás Magyarországon

Kapcsolódó szócikkek: művészet · pedagógia
>!
csillagka P

Nagyon jól megfizetem a tanítóimat, mert a pedagógia a legfontosabb tudomány – mondta mély meggyőződéssel a bárónő.

Kapcsolódó szócikkek: pedagógia