Pécs helyszín

Gárdonyi Géza: Egri csillagok
Vámos Miklós: Apák könyve
Sándor György – Nagy Bandó András: Furcsa pár-beszéd
Darvasi László: A titokzatos világválogatott
Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia
Grecsó Krisztián: Pletykaanyu
Rubin Szilárd: Csirkejáték
Moldova György: A törvény szolgája és egyéb történetek
Nádasdy Ádám: Prédikál és szónokol
Bächer Iván: Nagypapa hűlt helye
Szép Ernő: Emberszag
Sándor Iván: A vizsgálat iratai
Engel Pál – Kristó Gyula – Kubinyi András: Magyarország története 1301–1526
Jacques Le Goff: Az értelmiség a középkorban
Krzysztof Varga: Turulpörkölt
Illyés Gyula: Sorsválasztók
Klaniczay Gábor (szerk.): Európa ezer éve: a középkor I-II.
Rubin Szilárd: Mulatság a farkasveremben
Kolosi Tamás – Szelényi Iván: Hogyan legyünk milliárdosok?
Thienemann Tivadar: Az utókor címére
Romsics Ignác: Ellenforradalom és konszolidáció
Ágoston Gábor: A hódolt Magyarország
Esterházy Péter: Esti
Bertényi Iván: Nagy Lajos király
Granasztói György: A középkori magyar város
Ágoston Gábor – Sudár Balázs: Gül baba és a magyarországi bektasi dervisek
Bödők Zsigmond: Magyar feltalálók az automobilok történetében
David Irving: Felkelés!
Füzes Miklós: Modern rabszolgaság
Tüskés Tibor: Siklós és vidéke
Tüskés Tibor: Babits és Pécs
Axel Halling – N. Kovács Timea – Lidia Tirri: A legmodernebb lakótelep
Földes Anna: Színésznek született
Hudák Krisztina – Nagy Levente: Megfestett mennyország
Cserna-Szabó András: Szíved helyén épül már a Halálcsillag
Nagy János Ádám – Ledniczky Lívia: Pécsi séták
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
Molnár Imre: Szigetvár és környéke
Visy Zsolt (szerk.): Pécs története I.
Lévai Balázs: Lovasi
P. Horváth Tamás: Tündérváros
Hárs Éva: Simon Béla
Krzysztof Varga: Mangalicacsárdás
Csider István Zoltán – Pion István: Slam.Pont2
Simon Winder: Danubia
Jazimiczky Béla (szerk.): Írásbeli érettségi-felvételi és OKTV feladatok történelemből ’89-93
Csányi Károly: Győr részletes kalauza
Polgárdy Géza: Harcok, munkák és küzdelmek
Bodnár Gyula (szerk.): Pécs
Krähling Edit (szerk.): Árnyékban éles fény vagy
Jordán Tamás: Hátrametszés
Sümeginé Tóth Piroska: Virágirodalom
Stephan Wackwitz: Osterweiterung
Buda Ferenc: Csontváry
!

Havihegy. Látkép. Távolban a Havas Boldogasszony-kápolna

!

Caflisch kávéház és cukrászda


Idézetek

balagesh I>!

Karácsonyra a pécsiek bezárkóztak behavazott házaikba, befűtöttek a szalonokba, ahol a feldíszített fenyőfa állt. A gyerekeket próbálták szobáikban tartani, vagy ródlizni küldték őket a Rókusdombra meg a Tettyére. Estére meggyújtották a gyertyákat a fenyőn, és ünnepélyesen elénekelték a Mennyből az angyalt. A gyerkőcök nekiestek az ajándékoknak, és nagyon boldogok voltak. Aztán a böjt miatt halászlét ettek meg mákos gubát, hogy kitartsanak az éjféli miséig. A ferencesek templomában, a mise után megnézték a híres betlehemet. Hazafelé csak a hó ropogott a csizmák alatt az ünnepi csendben.

39. oldal, Tél, jogászbál

P. Horváth Tamás: Tündérváros Zsolnay Miklós titkos élete

Kapcsolódó szócikkek: karácsony · Mennyből az angyal · Pécs · Rókusdomb · Tettye
16 hozzászólás
szigiri>!

Pécs, Nádor. Hírnök jő pihegve, meghalt szeretett vezérünk, az égő fáklya és dzsida: Sztálin. Irdatlan csönd támadt, a zenekar leállt, a pincérek szinte megmerevedtek két asztal közt, érthető, ki tudja, ilyenkor mi a teendő. És akkor, ebben a lassan már alig elviselhető, tompa, ázsiai – ó, pannónia – csöndben valaki (egy nagy költő nagybátyja?) halkan megkocogtatja a kávéspoharat, és halk, fakó hangon annyit mond: PINCÉR, PEZSGŐT. N év múlva szabadult (N > 1).

II. (Van ünnep)

Kapcsolódó szócikkek: Pécs · Sztálin
1 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!

Az előttünk járó sorból […] avval fordul egy úr hátra, hogy Csomádra visznek bennünket. Ezt egy honvéd árulta el, állítólag. […] Csomád, Csomád, hol van az a Csomád, mi az, falu vagy nagyközség, valami gyár van ott, vagy micsoda?
Én se hallottam soha Csomád felől.
Lehajtom a fejem (bár így járni nem praktikus), vezekelni illik. Szaladtam én is mindig Párizsba, és Olaszországba nem volt olyan pici falu, hogy arra kíváncsi ne lettem volna. A hazámat elhanyagoltam. Nem jártam soha Brassóban, még Kolozsvárt se voltam; se Egerbe, se Nyitrán, se Pécsett. Kerget valami, hí valami örökösön, ezt a világot látni, minden szigetét a tengereknek; látni minden embert, aki egy időben él velem a Földön, mind az idegen fákat, virágokat, madarakat a tekintetemmel megsimogatni. De szent kötelességem lett volna a tulajdon hazámat keresztbe-hosszába megnézni, megnézni itt minden embert, asszonyt, leányt, minden öreganyót meg minden gyereket, és minden lovat meg minden kiskutyát befogadni a szemembe, míg a szemem nyitva tarthatom. Bűnhődöm most a hűtlenségemért, meg kell ismerni Csomádot.

82. oldal (Osiris)

Kapcsolódó szócikkek: Brassó · Csomád · Eger · Nyitra · Olaszország · Párizs · Pécs
mohapapa I>!

[NBA:]
…Gyuri bácsi, és ha már ennyire benne vagyok, hadd mondjak el még egy történetet: egy este Pécsről mentem hazafelé, csatakos, őszies, esős, hűvös idő volt, ami a Mecsekben még rosszabb, ott fönt mindig ködösebb egy kicsit, fátyolosabb, és a Remeteréthez érve láttam, hogy átfagyva gyalogol egy ember, táskáját cipelve. Lelassítottam, bár nem intett le. A jobb oldali ablakot leengedve kiszóltam: hová mész, haver? Mondja, hogy Abaligetre. Miért nem intettél le? Azt mondja: úgysem állnak meg. De hát látod, én megálltam. Te más vagy, Bandó. Persze, fölismert a sötétben, a hangom is fölfed. Gyere, ülj be! Végül kiderült, hogy Bélának, az abaligeti bádogosnak a testvére, a házunkon is dolgozott.
És hogy Béla nem akárki, el kell mondanom: tudom róla, hogy egy-két óra leforgása alatt őszült meg. Hihetetlen ugye? Azt hinné az ember, ilyen nincs is. Ők építették Százhalombattán azokat a hatalmas fémtornyokat. Egyszer, amikor ketten fent dolgoztak az egyiknek a csúcsán, középtájon kigyulladt a torony. Ők fönt, középen tűz, alul a megmentő sereg. S ugye tudjuk, a fönt és lent, és a lent és fönt ugyanaz, csak ilyenkor nem. Ott őszült meg. Azóta egy töpörödött, szintén fogatlan, csöndes kis öregedő emberkévé lett, teli derűvel, néha meg borocskával.
Az orfűi elágazásnál, pár kilométerrel Abaliget előtt, ahol nekem már le kellett volna térnem, azt mondja, akkor itt most én kiszállok. Mondom neki, ne hülyéskedj, viszlek Abaligetig. Hogy gondolod, hogy öt perc út oda, öt vissza, és akkor itt most kiteszlek, csak mert nekem jobbra kéne mennem? Beérünk Abaligetre, s azt mondja, hogy na, akkor itt jó lesz. Kérdezem, hol laksz? Abaliget túlsó végén, az állomásnál, kívül a falun. Persze, hogy odáig vittem. Azt kérdi, hogy hálálja meg? Mondom, sehogy. Egyszer majd valakinek te teszel jót, valaki meg nekem. Most én neked, az a valaki nekem, ez így meg sorban. De ezt egyszer valakinek el kell kezdeni. Ő meg majd megteszi a következővel, s a következő az azután következővel, és egyszer majd bezárul a kör. A dolgok a sors által elrendezettek. Abban reménykedem, hogy ezek a pici példák az igazán ragadósak. Másoktól kapom azt a pluszt, amit beépítek magamba, hordozom, és egyszer csak olyanná válok, amilyenné egykor szerettem volna lenni. Akkor nem így megyünk el egymás mellett. Megérte megállni a Remeteréten. Találtam egy embert, segítettem rajta, közben felidéztünk egy másikat, egy tragikus sorsút, és adtunk egymásnak valamit. A dolgok a helyükre kerültek.

219–220. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Abaliget · Mecsek · Nagy Bandó András · Pécs · Remeterét
forrás>!

„Egészen durva csecsemők vannak” – mondta a barátom elérzékenyülve, ahogy körülnézett a pécsi sétatéren. Forró nyári délután volt, szokatlan mennyiségű apró gyerek volt látható. Sokan babakocsiban feküdtek vagy ültek, mások az apjuk vállára voltak szinte ráfolyva a nagy melegben, elpuhult végtagokkal, mint a kis békák, álom és ébrenlét között. A szülők a hőség ellen mindenféle fejfedőt adtak a kicsikre, amolyan vászon kalapkákat, többnyire bevizezve, amitől a gyerekek vénkisasszonyoknak néztek ki, mint Viktória királynő a hálószobájában. Volt, akinek vizes zsebkendőt kötöttek a fejére, az meg olyan lett, mint a lelátón az öreg szurkolók. Egy hároméves forma gyerek beleesett a szökőkútba és sírva próbált mentegetőzni, de a családja csak nevetett irigykedve, gyorsan leszedték róla a ruháját és egymás fejére facsarták belőle a vizet. A legfigyelemreméltóbb egy piros inges, kék nadrágos személy volt, épp hogy tudott járni, igen büszke volt kék cowboykalapjára, és miután néhány lépést tett, a nyüzsgő sétány kellős közepén hirtelen leült (vagy seggre esett, ezt nehéz még ilyen korban megállapítani), és a kezében tartott csőrös ivóedényből iszogatni kezdett. Megszomjazott. Az anyja ott termett mögötte, de nem rakta arrébb, hagyta ülni, hadd igyon, kell ilyenkor a folyadék, csak kicsit előrehajolt és a két karját jelzésszerűen a fia fölé borította, mintegy harangot képezve föléje, hogy bele ne botoljanak a járókelők. Madonnai szépségű kép volt. Ekkor mondta a barátom elérzékenyülve: „Egészen durva csecsemők vannak.”
A durva szónak itt valami szokatlan és új tartalma kell, hogy legyen, mivel a csecsemők nyilván nem úgy durvák, ahogy mondjuk az idegenlégióban az őrmesterek, ahol hagyományosan is mondhattuk: egészen durva őrmesterek vannak.[…]
A durva eredetileg semleges értelmű, fizikai szó, egyfajta felületi vagy texturális tulajdonságot jelöl, tehát „egyenetlen, érdes, rücskös, nagy szemcséjű, vastag rostú”, ilyesmiket, mint pl. durva kövek, durva őrlemény, durva szövet.
A szó már elég régen átvivődött a lelki, érzelmi, érzületi érdességre: durva bánásmód, durva elutasítás, durva tréfa. Ezzel párhuzamosan – vagy talán ezen keresztül – megjelent a második: durva vázlat, durva kerámia, durva állítás, durva hazugság/hamisítás/manipuláció. Ezek nem feltétlenül sértőek érzelmileg, inkább azt fejezik ki, hogy ordít róluk, hogy a dolog mennyire az, ami.[…] A pécsi csecsemők nem feltétlenül szépek vagy gusztusosak voltak, hanem csecsemőségüket mintegy a tökélyig vive, kvintesszenciálisan nyújtották e kategória lényegét.[…] Érdekes, hogy a durva előtt általában kötelező valamely határozószó használata: nagyon/olyan/egészen/tök durva.

104-106. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Pécs
1 hozzászólás
danaida>!

Pakolj össze, és lépj ki az életemből, mondta Esti Kornélnak egy nő itt Pécsett még a múlt században. (Pécsett, jó ez a csett?, mert állítólag Kolozsvárra nem jó, azt csak beszépítjük, Kolozsvárt, hogy kapjon egy kis patinát, Erdélyből kizárólag a patina kell, patina meg nincs, csak erről, ezekről gyávaságból és hazugság iránti leküzdhetetlen vágytól hajtva hallgatunk; a valóságos nagy Erdély alig valakit érdekel, melyek hol színes széles vásznúak, hol üresek, hol némák, de még ez utóbbi esetben is magyarra vannak szinkronizálva.)

237. oldal, Esti Kornél - Kilencedik fejezet, melyben Pécsi komoly (Magvető, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: Erdély · Kolozsvár · Pécs
csillagka P>!

Esti könnyen zengte Pécs dicsét, egyszerűen Pécsre állt a szája, ha a legszebb magyar várost kellett megnevezni.

238. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Pécs
16 hozzászólás
pwz I>!

A Velencei-tó és -hegység, a Vértes és a Bakony közelsége szinte predesztinálta Székesfehérvárt arra, hogy elsőrangú vidéki turistacentrum legyen. Minden már nagyobb vidéki városnak csak egy-egy hegység közelsége állott rendelkezésre, így Gyöngyösnek a Mátra, Egernek és Miskolcnak a Bükk, Pécsnek a Mecsek, Vácnak a Cserhát, Sopronnak a Soproni-hegyvidék és Salgótarjánnak a Karancs-Medves. Székesfehérvár ilyen helyzete tehát összehasonlíthatatlanul kedvezőbb volt minden más városénál, mégsem volt olyan virágzó turista élet a városban, mint amilyennek ilyen kedvező körülmények között kellett volna, hogy legyen.

26-27. oldal, Harcok, munkák és küzdelmek

Polgárdy Géza: Harcok, munkák és küzdelmek Tíz esztendő a magyar turista közelében (1934-1944)

Kapcsolódó szócikkek: Bükk (hegység) · Eger · Miskolc · Pécs · Sopron · turista · Velencei-hegység
lizke>!

Mit bántam volna én, ha nem a világ közepe: Pest, nem a kálvinista Róma: Debrecen, a mediterrán Ige: Pécs, a napfényes Tisza-part: Szeged, esetleg a tótok bástyája: Békéscsaba hív magához csak kerüljön már valami. Felnőttkorban is apám fennhatósága alatt: inkább a halál.

107. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Békéscsaba · Debrecen · Pécs · Szeged
Anibell P>!

Pécs, a komolyan füstölgő gyárakkal és bányákkal hátterében, úgy élt bennem, mint a korai ifjúság, a madárfüttyös schaufensterek és reggeli találkák városa, ahol mindig hamvas arccal és üde szájízzel ébred az ember.

32

Kapcsolódó szócikkek: Pécs