Pearly Soames személy
Idézetek
Ezek nem köllenek. Csupa sár, semmi szín. Vagyis hát nem ilyen színekhez vagyok én szokva. Mert vegyük bár akármelyik amerikai várost, ősszel vagy télen, nézzük meg egy távoli dombtetőről, vagy csónakról az öbölből vagy a folyóról: bizony hogy bármelyik részletük sokkal, de sokkal szebb festmény, mint ez a lencsefőzelék itten, amit maguk, többiek is csak úgy tudnak szeretni, hogy mindenféle pedigrét aggatnak rá. Tolvaj vagyok, meglehet, de színben tudom, mi a szép, akár a mennyek tündöklésében, akár a Sátán mesterkedésében mutatkozik meg – és tudom azt is, mi a sár és szemét, és nem tévesztem össze. Mr. Knoedler, tőlem már nem kell féltenie a festményeit. Én ugyan el nem lopom őket. Rondák.
Kiváló tisztelettel
P. Soames
33. oldal
Különös, beteg, torz lélek lévén, a színek absztrakt viszonyaiban keresett enyhülést.
Bűnözőnek lenni persze rossz. Mindenki tudja, mindenki esküszik rá, hogy így igaz. A bűnözők nyomorítják meg ezt a világot. Ugyanakkor az is igaz, hogy ők tartják örökös mozgásban. Akár azt is mondhatnánk, hogy maga New York se ragyogna ilyen szépen, ha rossz szellemei örökös ellenkezésükkel és másságukkal nem suvikszolnák örökké oly
csillogóra a jóságot. Mondhatnánk, hogy a bűnözők nélkülözhetetlen alkotóelemei annak a kiegyensúlyozott képletnek, amely állhatatosan és gyönyörűségesen fölzabálja a rája halmozott időt. Ők a város sava-borsa, a város alkoholja, vörös csillám a város mozaikjában, villámfény a fülledt éjszakában. Különösképpen Pearly.