Pázmány Péter személy

Csupor Tibor: Csillag és ősi szó
Kosztolányi Dezső: Látjátok, feleim
Nyerges Ágnes: Mai fiatalok?
Bácskai Júlia – Fischer Eszter – Mohás Lívia – Vekerdy Tamás: Elszakadás a szülői háztól
Hargittay Emil (szerk.): Régi magyar levelestár I-II.
Horváth Iván – Kőszeghy Péter: A reneszánsz és a barokk kora (1550-1750)
Benedek Szabolcs: Király!

Idézetek

Chöpp>!

Az ifjú III. Ferdinándnak nem kisebb személyiség tette a fejére a Szent Koronát, mint a magyarországi barokk és ellenreformáció egyik legnagyobb alakja, Pázmány Péter. Természetesen nem íróként, hanem esztergomi érseki tisztségében. Mivel Pozsonyban pestisjárvány dühöngött, a szertartásra Sopronban került sor.

224. oldal III. Ferdinánd (1637-1657)

Benedek Szabolcs: Király! A magyar uralkodók véresen komoly históriája

Kapcsolódó szócikkek: Pázmány Péter · Sopron
Arianrhod P>!

A túlzásba vitt rendszeresség azonban jó mesteremberré, módszeres gondolkodású, alapos tudóssá nevelheti az embert, de szárnyaló fantáziájú poétává aligha. Talán ezért akadt a jezsuiták között oly sok kitűnő szónok, hitvitázó, komoly történettudós, világhíres csillagász, s oly kevés a Pázmány Péterhez hasonló szuggesztív, szépírói hajlamait bőven kamatoztató egyén.

Kapcsolódó szócikkek: Pázmány Péter
cassiesdream>!

Pázmány Péter közelebb áll hozzám s mint bármelyik más prózaírónk. Szinte naponta olvasom. Az a vastag kilenc kötet, melyet a magyar tudományos egyetem adott ki, imádságoskönyve, hitvitái, haragos prédikációi és országmentő levelei napjaim kedves enyhülete és fölfrissítője.

Pázmány Péter (Nyugat, 1920. október 15.)

Kapcsolódó szócikkek: Pázmány Péter
gjudit8>!

Aki bort iszik, belemegy abba az ördög, de aki nem iszik, abban már benne van! [Pázmány Péter]

25. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bor · Pázmány Péter
Carmilla >!

…Még a katolikus egyház is csak az Isten és a szentek káromlását, a teremtésről hirdetett vallásos tanítás megsértését és az ördög megidézését tiltotta, büntette. Pázmány Péter például meginti a szitkozódást tűrő szülőket, de ő maga híres szónoklataiban egyre-másra lekurvázta, lebestyézte protestáns ellenfeleit, szószékén nevezte nevén a genitáliákat, kimondta magyarán a nemi aktust, hogy mindenki értsen a szavából.

180. oldal, 900 nyers szavú, 100 választékos beszédű év (Kozmosz, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: katolikus egyház · Pázmány Péter
desertangelable P>!

A magyar irodalom első századaiban szinte mindent latinul írtak. Első összefüggő, magyar nyelvű szövegemlékünk, a Halotti beszéd (1200 körül) s a második, az Ómagyar Mária-siralom (1300 körül) latin kódexben maradt ránk, mint úgynevezett vendégszöveg. Első, egészében magyar nyelvű kódexünk, a Jókai-kódex, valószínűleg a XV. század első felében készült. Valamivel utóbb írhatták a Huszita Biblia három kódexét, a Bécsi-, Müncheni- és Apor-kódexet. Néhány évtizeddel később, a XV. század végefelé, a XVI. század elején a magyar nyelvű kódexirodalom hirtelen felvirágzott. Az ebből az időszakból ránkmaradt mintegy negyven kötet java részét a dömés és ferences koldulórendek kolostoraiban másolták. A fellendüléssel egyidőben bontakozott ki Magyarországon a latin nyelvű reneszánsz humanista kultúrája is, jócskán megelőzve Angliát és Franciaországot. A humanista Európa Janus Pannoniust (1434-1472) százada egyik legnagyobb költőjének tartotta. Igaz, Mátyás abszolutizmusa nem támaszkodott mélyen tagolt, bonyolult feudalizmusra, társadalmi csoportok kiegyensúlyozott, kölcsönös függésére – s az uralkodó halála után kártyavárként összeomlott; s igaz az is, hogy a Mátyás-kor reneszánsz művelődése nem fogta át az egész országot, hanem csak a király környezetében, valamint néhány főpap és főúr udvarában élt, de – jóllehet, még mindig csak a társadalom egy vékony rétegében – mindenesetre túlélte Mátyás birodalmát. A rákövetkező időszak anarchiája és gazdasági hanyatlása közepette a reneszánsz eszménye lassan-lassan átformálta a magyarországi művelődés arculatát. A mohácsi csata után, az 1530-as évektől a XVIII. század közepéig tartó kor irodalomtörténetét a fejlődés megszakítottsága, a folytonosság hiánya jellemzi. A török csapás, majd az ország három részre szakadása (1541) nyomán megszűnt az addigi magyar kultúrában mindig döntő szerepet játszó központi királyi hatalom, s időbe tellett, amíg egyes irodalompártoló főurak udvarai többé-kevésbé átvehették annak szerepét. A XVI. századi irodalomra alaposan rányomta bélyegét a reformáció, mely sok tekintetben szakítani kívánt a katolikus középkori és reneszánsz műveltséggel, s alkalmasint nemcsak annak közvetlenül egyházi vonatkozású elemeivel. A földesúri birtokokon fekvő mezővárosokon kívül a bennünket érdeklő korszakban egyedül Kolozsvár volt olyan teljes jogú város, amelyben a lakosság többsége nem németül, hanem magyarul beszélt. A nemzeti királyi udvar hiánya mellett a városi civilizáció rendkívüli fejletlensége is akadályozta a szellemi élet kibontakozását. Magyarországon a középkor és a reneszánsz egyetem-alapítási kísérletei rendre kudarcot vallottak. A Pázmány Péter alapította nagyszombati egyetem (1635) sem szüntette meg maradéktalanul a hazai felsőoktatás gyengeségét: az itthon képzett protestáns értelmiségiek csak a kollégiumok vidékiesebb oktatásában részesülhettek. Emiatt maradt fejletlen korszakunkban a magyarországi tanulmányírás, a tudományos irodalom. A Habsburg-ellenes szabadságharcok idején az európai kultúra sokak szemében összekapcsolódott a bécsi udvar kultúrájával, s ezért szembefordultak azzal. Az európaias viselkedés, a „náj módi" elutasítása hazafias dolognak számított.

Előszó

Carmilla >!

    A kérlelhetetlen szigorú Pázmány Péter így ostorozta a meztelenkedést: „Ha valaki a ciszternáját szabadon hagyja, és abba egy ökör vagy szamár beleesik, úgy a kárért a ciszterna tulajdonosa a felelős. Ti nők, a ciszternát hagyjátok takaratlanul, amikor nem feditek be a melleteket! Azt hiszitek hát, hogy az Úr előtt nem fogtok felelni azért a felebarátotokért, aki beleesik a paráznaságnak ebbe a kútjába, s akinek lelke százszorta becsesebb, mint egy szamár vagy ökör épsége?”

72. oldal, Forrónadrág, pucér mell (Kozmosz, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: meztelenség · Pázmány Péter
Piintyő>!

Pázmány Péter a Bethlen Gábor táborában levő Felső–Magyarországi rendeknek
1626. október 22. Pozsony

Az kegyelmetek levelét Kereki uram megadá, mellyet böcsüllettel és szeretettel vettem kegyelmetektül. Hogy kegyelmetek az szegény megromlott és fogyaték darab hazánknak ily szörnyű nagy romlásán és pusztulásán szánakodik, sőt igyekezik is azon, hogy messzebb ne terjedjen, azt kegyelmetek igaz magyarokhoz illendő jóindulatbul cselekszi, kötelessége is mutatja kegyelmeteknek, hogy édes hazáját oltalmazza. Mert ha nekünk nem fáj saját nemzetünknek fogyása, romlása, nem tudom, kinek fájhat. Magam felöl kegyelmeteknek azt tekélletes igazsággal írom, hogy ha lehetne, véremmel is megoltanám ezt a szegény hátramaradt magyarországi üszögecskének újonnan fellobbant lángját,* mely ha tovább terjed, elolthatatlan leszen, és minden idegen országokban levő hadakat erre a pusztult hazára vonszunk, kit az Úristen távoztasson. Mert úgy tetszik, hogy mint a küszöb és ajtó között levő ujj, úgy vagyunk mi az hatalmas császárok között, és mind oltalomtul, s mind ellenségtül romlanunk kell, ha békességben nem maradunk.

Ez jövő kedden, úgymint 27. Octobr. [október 27-én] tizenhárom esztendeje, mikor az erdéli fejedelmet, Báthori Gábort megölék, azolta (ha emlékezésem meg nem csal) volt tizenháromszor tracta [tárgyalás] a békességrül. És mindazoknak micsoda haszna volt, kegyelmetek ítéleti rajta. Az bizonyos, hogy az egész világ előtt szegény nemzetünket sok szóban és gyűlölségben kevertük ezekkel az gyakor és ok nélkül való felindulásokkal. Ha őfelsége az erdéli fejedelem, aminthogy az kegyelmetek segítségével forgatja hadakozását, úgy az indulatokat is kegyelmetek jó tetszése nélkül nem kezdené, kétség nélkül hiszem, hogy csendesben maradna szegény hazánk. De őfelsége az igyefogyott, másunnan szaladott, nyughatatlan embereknek informátióján építi reménségét, és semmi helt nem ad jóakaróinak igaz intésinek. Az töröknek is otthon anni dolgai voltak, és vannak most is, hogy ha mintegy erőltető, sok ígéretekkel és reménségekkel reánk nem vonatnának, nagy szerencsének tartanák, hogy békével maradnának.

542-543. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bethlen Gábor · Pázmány Péter
1 hozzászólás