pavane szómagyarázat

Szabó Attila: Művészettörténet vázlatokban
Rachel Hartman: Seraphina
Keith Roberts: Gőzkorszak
!

A pavane valószínűleg itáliai eredetű, 16. századi udvari tánc, a kora barokk szvit része, neve az olasz pavone szóból származik, további megnevezése paduana, padovana, az elnevezés feltehetőleg Padova város nevéből ered.

Lejtése komoly, zenéje igen kötött – általában alla breve lüktetéssel.

Más vélemények szerint spanyol eredetű. Lassú, méltóságteljes 2/2 vagy 2/4-es ütemű, kora reneszánsz, felvonuló tánc. Fejedelmi esküvőkön, díszmeneteken, temetéseken teljes díszben, karddal, köpenyben, föveggel, dobütésekkel alátámasztott fuvola hangjaira vagy énekszóra járták. A francia királyi bálok és balettek elején bevonuló tánccá vált és intrade-nak hívták. XIV. Lajos korában a courante váltotta fel.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Pavane


Idézetek

MissWenut>!

A XVI. században, a tánczene virágkorában a saltarello, a courante és az összefogódzás nélküli gagliarda mellett két páros ütemű tánc, a pavane (pavan; spanyol eredetű, udvari, lépegető, sétáló tánc) és a passamezzo (pásszámedzó; eredetileg énekkel kísért, páros ütemű, lassú tempójú tánc) is helyet kért. A pavane oldalállásban járt ünnepélyes vonulós páros, amelynek változatát Balassi is megörökítette néhány költeményében.

112. oldal (1997)

Kapcsolódó szócikkek: Balassi Bálint · pavane · saltarello
Költsei_Firincz>!

És felhúzható bábuként játsszuk a szerepünket, amelyet nem is értünk…[…] Olyan, mint egy… tánc. Mint egy menüett, vagy egy pavane. Fenséges, de értelmetlen. Minden lépés pontosan meghatározott. Kezdettel és véggel…

Kapcsolódó szócikkek: pavane
Belle_Maundrell >!

– Döntésre jutottam – jelentette ki a hercegnő. – Az egyezményesti koncerten azt a gagliardát és pavane-t játszom el. Nem Viridius szvitjét, hanem Tertiusét.
Épp kottákat rakosgattam ki; az egyikkel a kezemben megálltam, és mérlegeltem, mit mondjak erre. – A Tertius-darab tört akkordjai nehéz feladat elé állították fenségedet, ha emlékszik…
– Úgy érted, nem elég a tudásom? – szegte fel vészjóslóan az állát Glisselda.
– Nem. Pusztán arra emlékeztetem, hogy legutóbb „rohadt, fekélyes varangy”-nak titulálta Tertiust, és áthajította a kottát a szobán.

68-69. oldal

Kapcsolódó szócikkek: pavane