Paul Tillich személy

A kairosz az ógörögben a valamire alkalmas pillanat. Arisztotelész a Nikomakhoszi etikában az
emberi cselekvéssel együtt gondolja el, tehát valamilyen cselekvésre alkalmas pillanatként. Megjelenik az evangéliumokban és a páli levelekben, később pedig Kierkegaard-nál és Paul Tillichnél nyer fontos szerepet. Heidegger ezt a hagyományt emeli ki a háttérből. De addig, amíg a kronologikus hagyományt vulgáris időmegértésben megragadja, rekonstruálja, és alkalmazva rá a destrukció módszerét, a kairologikus hagyományt nem építi fel újra, nem bontakozik ki e másik időfogalom története.

A te saját indokod az alkotásra már elegendő ok. És csupán azáltal, hogy azt teszed, amit szeretsz, lehet, hogy a végén akaratlanul is rengeteg embernek segítesz. ("Nincs az a szeretet, amely ne válna segítséggé", állítja Paul Tillich teológus.) Csináld azt, amitől életre kelsz. Kövesd azt, ami lenyűgöz, kövesd a rögeszméidet és a belső késztetéseidet. Bízz bennük. Alkoss bármit, ami felkavarja az érzéseidet.
A többi majd jön magától.

99. oldal (Partvonal, 2016)

     – Mindenből erkölcsi kérdést kell csinálni?
     – Aquinói Szent Tamásból és Tillichből írtam a disszertációmat – bólogatott Carlotta nővér.
– Minden kérdés filozófikus.
     – Ami azt jelenti, hogy minden válasz értelmetlen.
     – Pedig még nem is jársz doktori képzésre.

153. oldal

„Az igazság szenvedélyét elhallgattatják azok a válaszok, amelyek a vitathatalan tekintély súlyával hangzanak el.” – Paul Tillich

119. oldal

Paul Tillich meghatározása szerint a megbocsátás nem más, mint hogy felidézzük a múltat, hogy aztán elfelejthessük.

147. oldal

Paul Tillich szerint – mondta Tyler, majd megköszörülte a torkát –, a szorongás új jelenség, a modern ember sajátja. És miért is ne lenne az, tette föl a kérdést, amikor a modern kultúra lehetővé teszi, hogy önmagunkat imádjuk? Miért is ne szoronganánk? Hiszen a természet- és társadalomtudomány kora elhitette velünk, hogy a „Kik vagyunk?” rejtélye megmagyarázható, ahelyett, hogy úgy ünnepelte volna a tudományos felfedezéseket, mint Isten titokzatosságát igazoló újabb példákat. Miért is ne szoronganánk, amikor azt mondják nekünk, hogy a szerelem csupán öncélú természeti mechanizmus? Amikor azt mondják nekünk, hogy a világ minden baja elfojtott gyerekkori emlékekből fakad? De Salamonban, Dávid király fiában, az ókor egyik legbölcsebb és leggazdagabb királyában, benne, aki soha nem hallott Hruscsovról, atombombáról, hidrogénbombáról, nem hallott (a hitét mindvégig megtartó) Galileiről, nem tanult fizikát, biológiát, pszichológiát – szóval ebben az emberben, aki A Prédikátor könyvét írta, már megfogalmazódtak a mai kor bizonyos kérdései. És arra a következtetésre jutott, hogy ha nem vagyunk képesek Isten kezéből való ajándékként tekinteni az életre, akkor minden csak hiábavalóság és bosszantó fáradozás.

168. oldal, I. könyv 5. fejezet (General Press, 2011)