!

Paul Gauguin személy

Desmond Morris: A boldogság természete
Mario Vargas Llosa: Édenkert a sarkon túl
Paula Mclain: A párizsi feleség
Jeannette Walls: Az Ezüst Csillag
Horváth György: Személyiség és öntevékenység
Dan Brown: Eredet
!

Eugène Henri Paul Gauguin (Párizs, 1848. június 7. – Hiva Oa, Marquises-szigetek, Atuona, 1903. május 8.) francia festő, van Gogh és Cézanne mellett a posztimpresszionizmus legnagyobb képviselője. Kalandos élete során volt tengerész, jómódú üzletember és nyomorgó festő, élt Peruban, Párizsban és Tahitin. Merész kísérletezése a színekkel közvetlenül vezetett a szintetista stílus kiteljesedéséhez, s később, átlépve a szintetizmuson kialakította teljesen egyéni hangú festészetét, amelyre a tiszta színek használata, a különböző eredetű motívumok variálása a jellemző. Festményei mellett fametszetei is igen jelentősek.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Paul_Gauguin


Idézetek

>!
Cheril

Nem látta, nem hallotta és nem tudta, hogy egyetlen sírfelirata az a levél volt, amelyet Hiva Oa püspöke írt a feletteseinek, és amelyet évek múltán, amikor Koke már híres, elismert és sokat tanulmányozott művész, a képei pedig világszerte a műgyűjtők és a múzeumok féltett kincsei voltak, minden életrajzírója idézett annak jelképeként, milyen igazságtalan is a sors a művészekkel, akik az édenkertet keresik ebben a földi siralomvölgyben: „Az utóbbi időben az egyetlen említésre méltó esemény ezen a szigeten annak a Paul Gauguin nevű embernek a váratlan halála volt, aki neves művész, de Isten és minden tisztességes dolog ellensége volt.”

521. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Paul Gauguin
>!
Carmilla 

(…) Gauguint egyszer eszméletlenre rugdalták tizenhárom éves szeretője viselkedése miatt, és végül a déltengeri szigetekre költözött. Azt írta, hogy az ágyát „minden éjszaka megvadult, fiatal örömlányok hada lepte el”.

109. oldal, A boldogság természete (Partvonal, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: Paul Gauguin
>!
Bea_Könyvutca P

– Ez mennyire reális elképzelés? – kérdezte Liz.
– Realizmus, ugyan már! – mondta anya. – Gauguin realista volt, amikor elindult dél felé a Csendes-óceánon? Marco Polo realista volt, amikor elindult Kínába? Realista volt az a sovány, érdes hangú srác, aki miután kibukott a főiskoláról, Bob Dylanre változtatta a nevét, és Minneapolisból elindult Greenwich Village-be?
– Nem lehet elindulni a csillagok felé, nem lehet nagy művésszé válni, ha az ember azon izgul, reálisak-e az elképzelései.

Kapcsolódó szócikkek: Bob Dylan · Marco Polo · Paul Gauguin · realizmus
>!
Véda MP

A következő fontos találkozás néhány héttel később történt, amikor Gertrude Stein meghívott minket teára. […]
Az ajtóban egy valódi francia szobalány fogadott bennünket, aki elvette a kabátunkat, majd bevezetett minket a szobába – „a szoba”, amint addigra ,ár tisztában voltunk vele, Párizs legfontosabb szalonja volt. A falakat festmények borították a kubizmus és a posztimpresszionizmus hőseinek, valamint a többi modern, Henri Matisse, André Derain, Paul Gauguin, Juan Gris és Paul Cézanne alkotásai. Az egyik meglepő kép egy portré volt Steinről, Picasso festette, aki régóta tagja volt Stein körének, és gyakran megjelent a szalonban. A festmény sötétbarna és szürke tónusokból építkezett, és az arc mintha elvált volna a test többi részétől – erőtejesebb és szögletesebb volt, nehéz szemhéjakkal.
Stein negyvenöt-ötven évesnek látszott, sötét ruhája, vállkendője és gyönyörű fején magasra tornyozott haja óvilági külsőt kölcsönzött neki. Hangja mély volt, és bársonyos, a barna szempár mindenre a maga teljességében tekintett. Később, amikor alkalmam nyílt alaposabban is szemügyre venni őt, meglepett, mennyire hasonlít a tekintete Ernestéhez – a létező legmélyebb, legsötétebb barna szempár, egyszerre kritikus és elfogadó, kíváncsi és derűs.

109. oldal

Hirdetés
>!
KingucK P

Az ünnepelt mestermű a francia posztimpresszionista Paul Gauguin jellegzetes munkája volt – az úttörő festőé, aki betetőzte az 1800-as évek végi szimbolista mozgalmat és segített kikövezni a modern művészet útját.

Ötvenkettedik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Paul Gauguin
>!
KingucK P

Dacára a Gauguin festményén megjelenő emberek és állatok sokaságának, Langdon tekintete azonnal a kép bal felső sarkába vándorolt – egy élénksárga folthoz, amelyen a mű címe szerepelt.
Langdon hitetlenkedve olvasta a szavakat: D’où Venons Nous / Que Sommes Nous / Où Allons Nous.
Honnan jövünk? Mik vagyunk? Hová megyünk?

Ötvenkettedik fejezet

>!
Carmilla 

Goethe 40 körül járt, mikor egy nap felhagyott a miniszterelnökséggel, nem tért vissza von Steinné bárónőhöz, hanem bejelentés nélkül, hirtelen elutazott Itáliába, ahol két évig utazgatott, hogy új életformát kezdve jöjjön vissza Weimarba. Gauguin 43 éves volt, amikor Tahiti szigetére költözött. Tolsztoj „nagy futásakor”, utolsó kétségbeesett kitörési kísérletekor, mely halálával végződött, 83 esztendős volt.

260. oldal, A bizonyosság kora (Tankönyvkiadó, 1982)

Kapcsolódó szócikkek: Johann Wolfgang Goethe · Lev Tolsztoj · Paul Gauguin