Paul de Villiers személy
Idézetek
– Olykor bíznunk kell egy kicsit a sorsban – mormolta, és közben azt kívánta, bárcsak ő maga is meg tudná fogadni ezt a tanácsot.
Az Őrzők krónikái
1948. június 12.
Paul de Villiers, a Fekete Turmalin, ma a megbeszéltek szerint megérkezett az 1992-es évből, hogy az irattárban elapszáljon. Ezúttal egy vörös hajú lány társaságában jelent meg, aki azt állította, hogy Lucy Montrose-nak hívják, és adeptusunk, Lucas Montrose unokája. Minden tekintetben rendkívüli hasonlóságot mutatott Arista Bishoppal (Nefrit vonal, 4-es orbszervációs szám).
Lucas irodájába vezettük őket. Most már mindannyiunk számára világos, hogy Lucas Arista kezét fogja megkérni, és nem Claudine Seymore-ét, ahogyan korábban reméltük. (Bár meg kell hagyni, Aristának szebb lába van, és tényleg kiváló a fonákütése.)
Felettébb különös érzés, amikor az embert meglátogatják a saját unokái, még mielőtt gyerekei születnének.
Feljegyezte: Kenneth de Villiers, Belső Kör
237. oldal
– Csúnya seb, nem fog elmúlni a nyoma – állapította meg az orvos anélkül, hogy felemelte volna a fejét.
Paul elhúzta a száját. – Nos, ez mindenesetre biztatóbb diagnózis, mint az amputáció, amit Mrs. Túlaggódó helyezett kilátásba.
– Nagyon vicces! – förmedt rá Lucy. – Én nem vagyok túlaggódó, és te… Mr. Ostobán Könnyelmű, csak ne tréfálkozz! Pontosan tudod, milyen gyorsan elfertőződhet egy ilyen seb, és akkor még örülhetsz, ha mostanság egyáltalán életben maradsz. Sehol a világon nem találnánk antibiotikumot ebben a korban, az orvosok pedig mindannyian tudatlan kontárok!
1. oldal
Arra várt, hogy alábbhagyjon a kínzó fájdalom, amitől a nő valószínűleg soha nem szabadulhat meg teljesen.
7. oldal
– Tegyük fel, hogy teljesítjük, amit a gróf kér, és odaadjuk Gideonnak a vérünket – folytatta Lucy. – Akkor bezárhatja a második kronográf vérkörét, és átadhatja az elixírt a grófnak, aki ettől halhatatlanná válik.
– Amit, ugye, évek óta próbálunk elkerülni, akár a pestist vagy a poklot. Vagy esetleg tévedek? – kérdezte Paul.
– Larry Coleman is azt mondta, hogy olyan velem csókolózni, mintha valaki egy marék éretlen köszmétét nyomna az arcába.
– Köszmétét? – Paul megrázta a fejét. – Na és ki az a Larry Coleman?
[…]
– Ide figyelj, Lucy! Először is, veled csókolózni körülbelül olyan, mint… mintha zamatos eperbe harapnék. Másodszor, ha ez a Larry Coleman az utamba kerül, orrba nyomom.