Patrick Bateman személy
Idézetek
– Ha azonnal nem veszed el a kezed – mondom, szorosan lehunyva a szemem, miközben egész testem megfeszül, akár a rugó, mely érzem, hogy mindjárt elpattan – , lecsapom.
– Hűha, kispajtás, ne tréfálj – mondja McDermott, és tréfásan riadalmat színlel. Idétlen vihogásban tör ki mind a kettő, és diadalmasan néznek egymásra, mer sejtelmünk sincs róla, hogy én csakugyan megtenném, és levágnám a kezét, méghozzá élvezettel.
222. oldal
Meghökkentően jól tűröm a csalódottságot, és megállapítom magamban, hogy rosszabbul is elsülhetett volna az este. Végtére, akár angol lányok is lehetnének. És ihatnának akár… teát is.
285. oldal
Akárcsak én meg Charles, ő is szorosan lelapítva és hátrafésülve viseli a haját, és Oliver Peoples mahagónikeretes divatszemüveget hord. Az enyém viszont legalább ablaküveg.
314. oldal
– Én fizetek – mondom sóhajtva.
– Nem – mondja Bethany, és már nyitja is a táskáját. – Én hívtalak meg téged.
– Nekem viszont platina American Express hitelkártyám van – vetem ellene.
– Nekem is – feleli mosolyogva.
342. oldal
– Ami alól kivételt képez persze a természetes seltzervíz – említem meg gyorsan, mivel egyszerűen el vagyok képedve McDermott szüntelen és nevetséges tudálékosságától, amivel folyton magát igyekszik az előtérbe tolni.
355. oldal
Nincs más sajt otthon, csak egy háromszögletű szelet Brie a hűtőszekrényben, ezért mielőtt távoznék, ezt helyezem el, az egészet – végtére is jó nagy állat – az egérfogóban egy darab napon aszalt paradicsommal, egy kis kaporral meghintve, aztán felhúzom a rugóját.
438. oldal
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Közben már kis férgek járják az emberhúskolbászt, a számból kicsurgó nyál lecsöppen rájuk, és én még mindig képtelen vagyok eldönteni, hogy vajon jól csinálom-e, amit csinálok, mivel egyrészt ráz a sírás, és alig látok a könnyeimtől, másrészt pedig tulajdonképpen soha életemben nem főztem még
491. oldal
Brad […] was the real larger-than-life star of the show. Loud, brash, obnoxious – he ticked all the boxes for a stereotyped Yank financier. Brad was, at thirty-one, the oldest among us and was a partner at an extremely successful private equity fund. He was a tall, blond gym monster and possessed an extraordinary and almost enviable lack of self-awareness. Confusingly, the others often referred to Brad as Patrick. I soon found out that this was in celebration of their mutual hero Patrick Bateman, the eponymous protagonist of Bret Easton Ellis's disturbing book American Psycho.
219. oldal