Partridge Willux személy
Idézetek
Az öreg mindig öreg volt. Öregen született.
251. oldal
Partridge szerette volna elkerülni, hogy megváltoztassák. Azt akarta, hogy a döntéseit önállóan hozhassa meg. Hogy önmaga lehessen. Akkor is, ha hibákat követ el.
– Visszajöttél értem.
– Te pedig megmentetted az életemet – válaszolta Pressia.
– Már akkor tudtam, amikor megpillantottalak – mondta erre az asszony. – Néha előfordul, hogy találkozol valakivel, és azonnal rájössz, hogy az életed attól kezdve gyökeresen meg fog változni.
– Így igaz – felelte Pressia. Számára Bradwell és Partridge jelentette a nagy találkozást. Soha többé nem lesz az, aki régen volt.
– Gondolod, hogy véletlenül pont akkor értünk ide, amikor az itt élő sok szörnyeteg elment valahová máshová zabálni? – kérdezte Partridge.
– Hát persze, Partridge. Lehet, hogy a fertők valahol jó messze innen rábukkantak egy egész busznyi kisiskolásra – válaszolta Bradwell. – Hogy az mekkora szerencse volna.
– Mi a neved? – vágott a szavába a Tiszta.
– A nevem?
A fiú egyenesen maga elé nyújtotta a karját. Az ujjai hegye úgy szegeződött Pressiára, mint egy pisztoly. A hüvelykujja az égre mutatott.
– Ezt most miért csináltad?
– Mit miért? – kérdezte gesztikulálva a fiú, majd ismét a lányra szegezte a kezét. – Éppen bemutatkoznék. Partridge a nevem.
– Pressia vagyok – válaszolta a lány, félrelökve a fiú kezét.
– Fejezd már be! Ne mutogass így rám!
A fiú zavarba jött. A jobb kezét kapucnis kabátja zsebébe dugta.
Mindig járj a fényben. Kövesd a lelkedet. Szárnyalj szabadon. Te vagy az én betlehemi csillagom, pont olyan, mint az, amelyik keleten kelt fel, és célhoz vezette a három napkeleti bölcset. Boldog kilencedik születésnapot, Partridge! Szeretettel, Anyu.
59. oldal, Partridge - A fémdoboz
– Jézusom! – kiáltott fel hirtelen haraggal. – Milyen érzés, ha valaki tökéletes, Partridge? Ha nincsenek rajta sebhelyek, égési nyomok vagy madarak? Milyen érzés makulátlannak lenni?
A kérdéseivel sikerült feldühítenie a fiút.
– Csak mert a Kupolában éltem, az nem jelenti azt, hogy soha nem kellett szenvednem. Persze nem úgy, mint nektek. Azt semmivel sem lehetne összehasonlítani, igaz? Szeretnél érte egy kitüntetést? Egy emléklapot rajta Az ember, aki a legtöbbet szenvedett felirattal? Te nyertél, Bradwell, világos? Te nyertél.
252. oldal, Partridge - A titkos történelem